Az annyi mindenben reformer Széchenyi István barátaival – gróf Waldstein-Wartenberg Jánossal és Beszédes József mérnökkel – 1830-ban végighajózta a folyó ezen viszontagságos szakaszát, hogy felmérjék, mindörökre együtt kell élni a zúgókkal, vagy valamit tenni lehet. A hajózást akadályozó sziklák eltávolításával és más beavatkozásokkal évekkel később elérték, hogy a magyar árukat szállító hajók előtt szabaddá vált a Vaskapu vidéke.

Széchenyi 1842-ig királyi biztosként irányította az al-dunai munkálatokat, összesen kilenc alkalommal járt a helyszínen. Az erőfeszítéseknek köszönhetően az Al-Duna –közepes vagy magas vízállás esetén – gőzhajóval járható lett, sőt az első gőzhajó, az Argo már 1834-ben át tudott dohogni a szoroson. A Julietta nevű, angolmintára épített evezős csónak volt az egyik hajó, amellyel Széchenyi István 1830-ban al-dunai utazásra indult, a másik a Desdemona, de ez utóbbi most nem érdekes.

A kalandos hajózás során 24 nap alatt jutottak el Galacig, onnan vitorlással folytatták az utat Konstantinápolyba, ahol Széchenyi másfél hónapig malária miatt betegen feküdt. Hazafelé még tíz napra karanténba is kényszerült. Széchenyi István édesanyja, Festetics Júlia után Juliettára keresztelt hajó átmenet volt az angol evezős sportcsónakok és a dunai ladikok között, de tipikusan magyar bőgős orrdíszt viselt – ezért nevezték bőgős hajónak. A csónak peremét pedig a Habsburg-ház fekete-sárga csíkozása szerint festették.

Az úttörő utazásnak állít emléket a Közlekedési Múzeum a Julietta modelljének minapi bemutatásával. (A makettet Bóday Pál tervei alapján készítette Jakab István kalocsai asztalos, intarziakészítő, makettépítő-mester.) Az 1:10 arányban készült modell eddig egy jetskiket forgalmazó vállalkozás gyűjteményét gazdagította. A cég vezetői azonban a közelmúltban úgy döntöttek, hogy e gyűjteményt eladományozzák, így lett gazdagabb a Juliettával a Közlekedési Múzeum. Az eredeti hajó már régen elenyészett – ellenben Széchenyi írt róla a naplójában, az úti beszámolókban is nyoma van a vízjárónak és egy rajz is fennmaradt róla, de hogy centire pontosan mekkora volt, azt ma már senki sem tudja megmondani.

És azt sem, hogy mi történt később a Juliettával. Állítólag Széchenyi egy orosz bojárnak – mert nagyon megtetszett neki – adta, illetve ez sem biztos, mert egy másik forrás egy szerb vajdát említ újabb tulajdonosként. Három évvel ezelőtt, 2010 júniusában Óbudán már bemutatták a Julietta modelljét. Azért ott, mert Széchenyi Óbudán, az akkor még csak éppen elkészült hajógyár területén építette meg csónakjait, így a Juliettát is. A makett tulajdonosa akkor azt ígérte, hogy hamarosan megépül majd az eredeti nagyságú hajóutód is. Lehet, hogy megépült, de hírét nem vette a hazai sajtó.

Egyelőre nem készült el eredeti méretében