Siker lehet az MMA-bokszer
Főszervezője, Ledényi Attila ugyancsak mert nagyot álmodni, amikor három esztendeje belevágott, hogy felfuttassa és a régió kiemelten fontos kortárs művészeti találkozójává tegye a börzét, esélyt adva ezzel a fiatal magyar képzőművészetnek kijutni a piacra, ami ma már a siker, az elismertség fokmérője. Egy művésznek, mint mondják, ma már szinte lehetetlen egy őt képviselő galéria nélkül nemzetközi karriert befutnia. Jelenleg Budapesten és az ország nagyobb városaiban több tucat új, kortárs kereskedelmi galéria dolgozik azon, hogy tehetségeket fedezzen fel, képviseljen, és vezessen be a piacra, a művészeti köztudatba. A legfontosabbak (köztük az acb, Inda, Kisterem, Erdész, Molnár Ani, Deák Erika, Viltin, Vintage és a legkorábban indult Várfok) természetesen jelen vannak itt, az ArtMarketen is. De a vásár azért ennél nagyobb ambícióval szerveződött, régiós szerepet igyekszik vállalni, talán ebben is Béccsel, a Viennafairrel konkurálva.
Így természetes, hogy itt vannak a környező országok fontos galériái, mindjárt első helyen a kolozsvári Plan B, a ma már világhírű kolozsvári képzőművészeti iskola képviseletében. Idén Miklos Onucsan műveit mutatják be standjukon, fotókat, vesszőből hajlított munkákat és egy festménysorozatot különféle ruhadarabok textilmintázatával. E viszonylag kis méretű képek ára darabonként kétezer euró. Itt van a régió vezető fotógalériája, a ljubljanai Photon is. Horvátországból az Apoteka és a Greta, Romániából a Plan B mellett a bukaresti Zorzini és a kolozsvári Quadro, Szlovákiából a Soda, Csehországból, Prágából a Jirí Svestka, Lengyelországból az Apteka Sztuki. Tágabb kitekintésben több németországi, olasz, de spanyol, ukrán, török, grúz, sőt kazah galéria is megtalálható a standokon. Éppen egy török kiállító, a Güler Sanat Galéria hozta el a legdrágábbra értékelt műalkotást, Ahmet Günestekin Doors Opening to the Sun című installációját, amelyet kétmillió euróért kínálnak. A másfél tonnás fainstalláció tulajdonképpen egy hatalmas hármas portál. A zsidó, a keresztény és a muzulmán vallás kapuja a mennyországba. Nyilván nem magánlakásba kerül, ha eladják. Az egyik legdrágább magyar vonatkozású alkotás viszont alighanem a Várfok Galéria kiállítóhelyén kapható Rozsda Endre-festmény lehet, ezt harmincmillióra tartják. Mint tudjuk, az alkotó idén lenne százéves: ez alkalomból kiállítása is volt a Várfok utcában, most pedig a Nemzeti Galériában látható életműtárlata. Ez nyilvánvalóan megemeli az árakat.
Több külföldi galéria jelentkezik egyébként befutott magyar művész munkáival, nyilván a helyszínhez igazítva az igényeket: Fehér Lászlót például a müncheni Ralf Dellert, Klimó Károlyt a szintén müncheni Schreiter, a kevésbé befutott, fiatal Szász Sándort a bukaresti Zorzini kínálja. A kazah Ular galéria pedig Jevgenyij Fridlin budapesti tárgyú festményeivel igyekszik a magyar közönség kedvében járni. Nyilván jól megfontolt üzleti érzékkel, hisz az Ular tavaly is az egyik legtöbbet eladó galéria volt Budapesten (öt képet adott el).
Világhírű alkotók munkáival is találkozhatunk a standokon, a spanyol Antoni Muntadas egy festményével a Deák Erika Galériánál, a magyar származású Sylvia Plachy fotográfiáival a Mai Manó Ház standján, Thorsten Goldberg fotómunkáival pedig a berlini Whiteconcepts galéria falain találhatjuk magunkat szembe.
A vásár két nagyobb egységre oszlik: a kereskedelmi galériák foglalják el a Millenáris B pavilonját, önmagukban is nagyon sokszínű anyagot kínálva, de mellettük a D pavilonban is izgalmas világ tárul fel. Itt inkább a képzőművészet egyéb, nem feltétlenül kereskedelmi megközelítései mutatkoznak be: alkotóházak, gyűjtők, kiadók, műtárgykölcsönzők, folyóiratok. Egy önálló standon például olyan sokra értékelt művészek, mint Szurcsik József, Duliskovich Bazil, Mamikon Yengibarian, akiket nem képvisel még egyetlen galéria sem. De itt látható például a tehetséges fiatal szobrász, Rabóczky Judit kiállítása is az Amadeus alkotóház képviseletében.
Hogy a jelen lévő ötszáz művész több ezer alkotása közül mi volt ránk legnagyobb hatással? Erre nehéz válaszolni. Azonnali szimpátiát váltanak ki például a Kolozsvár mellett alkotó szobrász, Bartha Ernő régi tévékből készült használati tárgyai, és a vásár szabadtéri részén, az úgynevezett „sCulture” szekcióban kiállított szalmaszobrai. Vagy épp a Molnár Ani Galériában Csepregi Balázs munkái. Ezek fából készített, makettszerű installációk, sajátos magyar tájképek, amelyek mintha Bukta Imre munkásságából nőttek volna ki: a Kossuth Lajos utca címűn például egy falusi főutca jelenik meg Kádár-korszakbeli egyenházakkal, gömbakácokkal, ahogy kell. A Sertéstelep című pedig nem más, mint két fadarabból s néhány színes mütyürből létrehozott, nagy perspektívájú magyar táj. Ez utóbbi már el is kelt mintegy 600 ezer forintért, a Kossuth Lajos utca még eladó 1,2 millióért. Nagyot üt – s mindössze 150 euróba kerül – Szalay Péter Slang 03 című munkája az acb galériánál. Ez nem más, mint egy bronzbokszer „MMA (Magyar Művészeti Akadémia)” felirattal, s plakettként, párnázott díszdobozban kapható. Alapjában véve kitüntetés, de a művészeti küzdelmekben is használható. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy a vásár sikerdarabja lehet.
