Coming out

Rajongó vagyok. Legalábbis lelkes hívő. Komolyan felnézek a néhány percig Táncsics-díjas Szaniszló Ferencre. Ezt, az idősebb kollégának alapból kijáró tisztelet mellett, azzal magyaráznám, hogy alig találni ebben az isten- és ördögverte sajtóban az övéhez hasonló állhatatosságot, szenvedélyt, kitartást és a körülményekre, de néha a tényekre is merő fittyet hányást.

Szaniszló az Echón látható Világ-Panorámával hazai médiatörténetet írt. Vagy, hogy csínján bánjunk azért a nagy szavakkal, elévülhetetlen szerepei vannak a konteók, vagyis az összeesküvés-elméletek magyar képernyőre való adaptálásában. Műsorai rá adásul igazi média-összművészeti alkotások, vagy legalábbis majdnem, mert táncra eddig nem perdült, az általam látott adásokban dalra sem fakadt, noha hangulatfestőként megkérdőjelezhetetlen tehetségnek mondanám. Igazán több műfajos szerző, recepciója is ennek megfelelő: ismerek olyat, aki a YouTube-ra elhelyezett Világ-Panoráma adásokat, a hosszú monológokat saját lejátszási listáján a stand up comedy hősökről készült videók közé helyezi előzékenyen. S ha örömfakasztásban egyelőre még jobbnak bizonyul mondjuk Kőhalmi Zoltán vagy Bödőcs Tibor, ne legyen kétségünk, nevezett gondolkodók már rég nem lesznek sehol, amikor a magyarság még mindig Szaniszlótól tudja majd meg, hogy mindenről a zsidók tehetnek, és hát igen, azt is, hogy ki nem ölte meg Kennedyt. Na pláne, hogy miért.

Erről volt szó legutóbb ugyanis, Szaniszló pedig igazi szaktekintélyt is hívott a stúdióba Drábik János személyében. Elég hangulatos kis beszélgetés volt, egyebek mellett arról, hogy (az egyébként valóban büdös hivatalos sztorival ellentétben) kinek az érdeke volt az elnök eltakarítása az útból, valamint arról, hogy miért nem derült ki eddig a teljes igazság az ügyben. Természetesen a megrendelők és az elkövetők a felelősek, de nem csak, tudtuk meg, hanem az általuk képviselt intézmények: a CIA, az FBI, a nemzetközi bankárok legfelső szintű titkos grémiumai, és hát persze Tádzsikisztán. Ja, nem, bocs, Izrael. És hát arról egy szó sincs, mondja Drábik, hogy a zsidó állam akkori elnökével, Ben Gurionnal milyen erős és mély konfliktusban állt Kennedy. Ez a konfliktus annyira mély volt, tudjuk meg, hogy Ben Gurion nem elnök úrnak vagy Mr. Kennedynek szólította JFK-t, hanem (dobpergés!): young mannek. Vagyis: fiatalembernek.

Touché, de tényleg.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.