Azt viszont fontos megemlíteni: abban a tévés közegben, amelyben működik egy közmédiának nevezett PR-részleg, továbbá két kereskedelmi társaság, amely fő csatornáján fékezhetetlen rivalizálást folytat az egybites királyság trónjáért, az RTL II már-már üdítő oázis. E státusz kivívásához nem kellett forradalmasítania a tévés glóbuszt, még csak B52-es koktélra váltható vouchert sem osztogatnia a nézők között. Éppen elég volt, hogy a programdirektorok úgy döntöttek: céljaik olykor túlmutatnak majd a fedetlen celebseggek fókuszba küldésén, az alany és az állítmány egyeztetése ellen szabadságharcot vívó műsorvezetők alkalmazásán, továbbá az értelem permanens vesén rugdosásán.

Nyilván ennek köszönhetően készülhetett el Máté Krisztina „milliomos” műsora is, amelynek alapötlete figyelemre méltó. A produkció sikeres magyar vállalkozók startját mutatja be. Egy adásban két honfitársunkat hallgathatjuk meg karrierjének hajnaláról, a nehézségekről, a kockázatokról és a biznisz befutásáról. Nézni meg nincs mit.

A felek ülnek egymással szemben, diskurálnak, ám messze a szuggesztivitás határától, aminek elérése a képernyő elé szögezne. Ennek nyomán a beszélgetés közben nyugodtan elsétálhatunk főzni, elkezdhetünk kukoricát pattogtatni, esetleg játszhatunk a mellettünk pihenő humanoid hajával.

Ebben nagy szerepet játszik, hogy az interjút készítő riporter többször is unalmas. Miközben prímán választja ki az alanyokat és a témákat, rendre csobban egyet a kérdőívmedencében (féltél-e kockázattól?, maximalista vagy-e? stb.). Ennek nyomán a dialógus sok esetben az életút kronologikus bemutatására korlátozódik, minekután Máté sokszor úgy fest, mint a zsákot cipelő ifjú a híres golfsztár mellett.

Ennek ellenére nincs okunk arra, hogy ráverjünk a távirányítóra, mert érdekesek a főszereplők és sztorijaik. Fölöttébb izgalmas projektek és innovatív magyarok jelennek meg a képernyőn, ami igen szokatlan a hazai televíziózásban. A sor Fehér Gyulától, az Ustream alapítójától Limbacher Tivadarig, a Ma este Színház! portál ötletgazdáinak egyikéig, Géresi Lászlótól, a Hajtás Pajtás biciklisfutár-cég társtulajdonosától Szalai Nóráig, az 5 perc angollal befutó vállalkozóig ér.

Megkapó apróságok sora villan föl a beszélgetésekben. Például amikor Limbacher közli, hogy kollégájával 75-75 ezer forintot fektettek ötletük megvalósításába a rajtkor. Ugyancsak érdekes Fehér Szilícium-völgyről és Budapestről szóló beszámolója. Meg egyébként is: minden portrénak van kiemelkedő szakasza.

Ám a műsorban ott van a lehetősége annak is, hogy egészében működjön. Most éppen csak annyira hasít, hogy a pozitív tartományban maradjon. Meglehet, a koncepció része, hogy könnyed, amolyan bemutató jellegű etapok váltják egymást, ám érdemes volna kipróbálni, milyen eredmény születik, ha Máté mélyre ás, s láthatóbbá válnak a befutott magyarok karakterei. Hogy ez mennyit használhatna, arra akkor jönnének rá a készítők, ha egymás után néznének meg vagy négy adást. Akkor ugyanis könnyen felismerhetővé válik: a forgatókönyv olyan kiszámítható, mint átlagos észak-koreai diktátor szülinapjára rendezett seregszemle.

De ha nem változik az attrakció, akkor is érdemes meghallgatni. Részint azért, mert itt legalább nem kér senki arra, hogy küldjünk egy emelt díjas esemest Tibi fókára, mert megtáncoltatta az orrán a gumilabdát. Részint pedig azért, mert izgalmas emberek beszélnek messzemenően érdekes projektekről, karrierekről, hogy a Romana-füzetekből is lopjunk egy idézetet: a magyar álomról. Ennél többet idehaza ma aligha várhatunk. Már ha nem Rákay Philipnek hívnak bennünket.

Az első millióm
RTL II