Így szerettek ők

Bozsik Yvette legutóbbi munkáját Janus Pannonius antihimnusza, a Mars Istenhez békességért inspirálta. Mint olvasni, a darab „a Janus Pannonius Költészeti Alapítvány felkérésére és támogatásával valósult meg”. Ilyen nevű alapítvány nincs.

Ellenben: a Magyar PEN Klub elnöke, Szőcs Géza 2012-ben hívta életre a „költői Nobel-díjnak” megálmodott, magán- és kormányzati forrásból működő Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Díj Alapítványt. A Préda előbemutatóját ezen szervezet gáláján, a reneszánsz lírikus születése napján tartották a pécsi Kodály Központban, augusztus 29-én. A koreográfus „egy birodalom bukását, egy kultúra megsemmisülését, az emberek egymás iránti gyűlöletét” ígérte ábrázolni, de az ádáz háborúskodás helyett (rendre) a nemek fád csetepatéját tárta elénk. Jean-Philippe Héritier balkáni motívumos – dobok, ütősök, fúvósok – zenéjére hat nő és hat férfi rakosgat, tologat hat neonfénnyel keretezett, műanyag díszletelemet. Legvégül magukra döntik a dominószerű alkotmányt, és az amazonok kimásznak a romok alól. Merthogy az egyórás szenvelgésben a viktim alkatú fehérnépek (Szent-Ivány Kinga, Valencia James) küzdenek, viaskodnak egymással az őket közönyösen bugyira vetkőztető, vegzáló, taszigáló, méla hímek (Vati Tamás, Vida Gábor) fásult figyelméért.

Attól tartok, az Így szerettek ők című sikerkönyveket jegyző Nyáry Krisztián sem tárna föl első nemzeti verselőnk elégiájában ennyi (mímelt) szexust, baby-dollt és a plasztik téglalapokon – kortárs franciaágy – el nem hált héjanászt. A nem pusztán tempójában lomha opus mégis a kényszeresség, a modorosság és az esetlegesség vértelen elegye. A test a táncszínpadon sem tud hazudni: az inger- és ötletszegény mozgásnyelv kínkeserves vajúdásról árulkodik, kivéve James elevenebb szólóit, valamint egy kakukktojás duót.

Mintha egy másik műből került volna ide a Vati Tamással előadott etűdje, Fülöp Tímea minőségi danse macabre-ja. Noha a zombiként föltámadt, majd kába bábbá, marionettfigurává átalakuló táncosnő kétszer is elhalálozik (másodszor félmeztelenül), metamorfózisa figyelemre méltó. Az ihlettelen, fapados szcenikai és világítástechnikai estet ez a – giccstől, manírtól bár nem mentes – siratójelenet rántja ki a gyötrő unalomból.

Bozsik Yvette hiába tud sokat a (bel)viszályról, a lélekpusztító Kulturkampfról, a harcról, az önemésztő csatározásokról; újra a rongyosra táncolt hálószobasablonjaihoz menekült, távol a pannon barikádoktól, kiváltképp Pannoniustól. Az idén húszéves társulat élveboncolásban jártas vezetője kielégítően bizonyította: művészileg sem gyümölcsöző a rendelésre megénekelt pacifizmus.

Bozsik Yvette Társulat: Préda
Nemzeti Táncszínház

 

Szent-Ivány Kinga
Szent-Ivány Kinga
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.