MAGAZIN: Pörgős az élete. Ami nem nagy baj.

HERCZEG ZOLTÁN: Ha van egy kis szabadidőm, azt is kitöltöm. Hogy ne legyen.

MAGAZIN: Gyereknek is ilyen izgő-mozgó volt?

HERCZEG ZOLTÁN: Nyugodt gyerek voltam, de a tettvágy mindig munkált bennem. Írtam, gyurmáztam, festettem, rajzoltam.

P. GÁL JUDIT: Azt hittem, folyamatosan öltöztél.

HERCZEG ZOLTÁN: A bátyám kinőtt ruháit hordtam. Lehet, hogy emiatt lettem divattervező. Utáltam a tesóm gönceit, a szüleim ízlésével se mindig egyeztem ki. A végén deformált lettem.

MAGAZIN: Mi volt a helyzet a farmerral? Nem lehettek hajproblémái…

HERCZEG ZOLTÁN: Nagyon téved, voltak. A farmer se stimmel, mert jószerével csak Levis 501-est lehetett venni, de nem volt elég szűk, miközben a rockerséghez ez kellett. Sikerült annyira beszűkíteni, hogy csak cipőkanállal tudtam felvenni. Amikor szétszakadt, a szüleim szóltak, jó volna, ha normális emberként kezdenék viselkedni. Ehhez képest hazamentem zöld hajjal…

P. GÁL JUDIT: Megnyugodtam. Én sem voltam teljesen normális, mert tizenkét évesen Mág Bertalan megtörtént bűnügyekről szóló könyveit olvastam. A feladvány és az ember érdekelt. De Agatha Cristie-t is imádtam. Mellesleg az első börtöninterjúmat a százhalombattai rémmel készítettem. Amikor elmentem hozzá, azt mondta, ha én futottam volna ott az erdőben, ahol két lányt is megölt, engem kapott volna el. Hiába készültem fel arra, hogy ezt mondja majd, mégis megdöbbentett. Ott ült velem szemben egy jó intellektusú ember, aki a szomszédom is lehetett volna, látszólag semmiben nem különbözik tőlem vagy bármelyikünktől.

MAGAZIN: A maga történetei negatív hősei –mint a napokban megjelent új könyvében is – valóságos szereplők. Szita Bence megölése, Bándy Kata halála ráadásul fölöttébb friss élmény. A krimi azért más.

P. GÁL JUDIT: Az én esetemben is fontos a feladvány, nagyon érdekel az oknyomozás akkor, ha még nincs meg a tettes. De legalább ennyire izgat később a születéstől a végkifejletig tartó út is, legyen szó áldozatról vagy elkövetőről. Az új könyvemben az egyik legborzalmasabb történet a Szita Bence-gyilkosság. Másképp tekintek a bűnügyekre, mióta gyerekeim vannak. Olyan gyilkosság volt, amit emberi fantázia kitalálni nem tudott volna.

MAGAZIN: Milyen a sok öldöklés hatása?

P. GÁL JUDIT: Ez az ügy engem is megrázott. Szó szerint belebetegedtem a kisfiú halálába, a gyilkosságot megrendelő nő nem állt velem szóba, de a két férfival történt találkozó napjára lázas beteg lettem. Vívódtam magamban, lesz-e miről beszélni velük. Egyikük majd harminc évet ült börtönben, egy hajléktalanszállón ismerkedtek meg. Eltelt egy hónap, mire ráhangolódtam, hogy mindenféle ítélkezés nélkül meghallgassam őket.

HERCZEG ZOLTÁN: Az alanyaid tudják-e, érzik-e, hogy büntetőjogi felelősségük nincs amiatt, amit neked mondanak?

P. GÁL JUDIT: Segít, ha elhiszik rólam, hogy nem elítélni, hanem megérteni akarom őket. De tudniuk kell azt is, hogy nem az ő oldalukon állok!

HERCZEG ZOLTÁN: Az intim közegben elmondják-e az igazat?

P. GÁL JUDIT: Könnyebben megnyílnak. A brutalitások hallatán nem szörnyülködhettem. Meghallgattam a két férfit, akik válogatott eszközökkel kínozták meg a gyereket. Egy-egy kérdésem után a hallgatásuk volt a legbeszédesebb.

MAGAZIN: Mennyire problémás, hogy a halállal kell kézen fogva járni?

P. GÁL JUDIT: Amikor az interjú elkészül, kimerülök. De egy orvos sem sír a betege felett.

MAGAZIN: A divat mennyire élet - halál kérdés?

HERCZEG ZOLTÁN: Más, amivel én foglalkozom. Szépséget, jóságot, élvezetet és izgalmat árulok, színekkel, vidámsággal tarkítom. A divattervezés művészet, még akkor is, ha egy-egy politikus úgy gondolja, a divat nem a kultúra része. Pénzt kértünk tőle, ezzel a szöveggel rázott le. Amikor kitalálok valamit, az a legszebb. A megvalósítás lehet nyögvenyelős, az eladás viszont élethalál kérdés. Itthon pláne. Az a gyanúm, hogy emiatt kellett az Egyesült Államokba mennem.

MAGAZIN: Ott jobb?

HERCZEG ZOLTÁN: Szabadabb a levegő. Érti a környezet a szándékaimat. Ha meglátnak egy piros lószőrcsizmát rajtam, nem buziznak le élből. San Franciscóban történt, megállt a troli, és kiszólt a színes bőrű sofőrnő: jól nézel ki, fiú! Mosolyogtak, dicsértek és toltak előre. Itthon visszahúznak.

P. GÁL JUDIT: A művészetedre hogyan hatott, hogy ott jártál?

HERCZEG ZOLTÁN: Hihetetlenül inspirált. Ha nem lett volna repülőgép, akkor is szárnyalva jöttem volna haza. Egy-két hónapig tartott az alkotói mámor, ontottam magamból az ötleteket, de aztán kénytelen voltam szembesülni a hazai valósággal.

P. GÁL JUDIT: Gyerekként attól féltem, mikor új ruhában mentem iskolába, hogy megszólnak. Amikor ilyen külsővel végigmész a pesti utcán, nem szólnak be?

HERCZEG ZOLTÁN: Az irigy és tudatlan emberek kritizálnak, többségben vannak a pozitív jelzések. Túlteszem magam rajtuk. Régebben visszaszóltam, de ha hülyékkel vitatkozol,mindig a hülyék nyernek a rutinjukkal, nem szabad lesüllyedni a szintjükre. A legtöbb a buzizás, pedig ha valaki nagy nőcsábász ezen a világon, az én vagyok.

MAGAZIN: A kedves jó magyar irigykedés hogy működik?

HERCZEG ZOLTÁN: Ha a ruhám kritizálnák, abból tanulhatnék. De legtöbbször a személyiségemet szidják, anélkül, hogy ismernének. Olyanok mondanak rólam véleményt, akik azt se tudják, ki vagyok. Sokan csak azért utálnak, mert ismert vagyok. Haszontalan lény, aki munka nélkül keresi a kenyerét.

P. GÁL JUDIT: Celeb vagy?

HERCZEG ZOLTÁN: Ha az ismert embert celebnek nevezik, akkor az. Ez így pejoratív jelző. De kikérem magamnak, mert nagyon sokat dolgoztam a 17 év alatt. Használom a médiát arra, hogy üzenetet továbbítsak. Az üzenetem a divaton, a színeken, a bátorságomon túl egy sokkal mélyebb gondolat. A szeretet és a tolerancia jön át a legnehezebben. Ez az, amiből a legkevesebbet értettek meg az emberek, és az a vége, hogy lebuziznak.

MAGAZIN: Olykor le kellene feküdni a közízlésnek is, nem?

HERCZEG ZOLTÁN: Az életigenlés, a szabadság, a színek, a fantázia érdekel. A művészetem merész és bátor. Készítettem tiszta, lebutított, a piacnak szánt terveket, nem vették, sőt, azt mondták, ez nem olyan, mint én: nem „herczeges”. Nem is riszálom itthon magam a piacnak. Szörnyen hangzik, de valószínű, hogy 30-40 évvel túlléptem a magyar férfidivat átlagízlésén. Félreértés ne essék, csak azoknak a férfiaknak terveznék ruhát, akik merészen, bátran és színesen gondolkodva vállalják magukat. Akiket izgat, hogy mit fog szólni a barátnő, a papa, a körösztanya meg a szomszéd kutyája, nem tudok ruhát tervezni.

MAGAZIN: Nem is biztos, hogy el kell innen menni.

HERCZEG ZOLTÁN: Hát persze, lehet itt is maszatolni. Remélem, hogy nekem azért sikerül. Ha ilyen nyitott szívvel dolgozom egy olyan piacon, amelyik kíváncsi rám, meglesz az esélyem arra, hogy birodalmat építsek. Az amerikai karrier azelőtt is eszembe jutott, hogy Michael Madsen belépett az üzletembe Pesten, csak nem hittem el, hogy ebből lehet valami. Amikor azt mondta, csináljunk közös bizniszt, megtöröltem a szemem: ez nem álom. Ez az ember Hollywoodból jött, Tarantino kedvelt karakterszínésze. Amikor beszélt, úgy búgott a hangja, mint a filmekben. Három év elmúltával, az idén februárban vittem ki egy nemzetközi szintű kollekciót, azzal el tudunk indulni.

MAGAZIN: Még a végén letarolják az amerikai piacot?

HERCZEG ZOLTÁN: Ez a cél.

MAGAZIN: Nekünk azért lenne jó, mert húsz év múlva elmondhatnánk, találkoztunk Pesten Herczeg Zolival, aki közben világhírű lett.

HERCZEG ZOLTÁN: Húsz év múlva vegyük elő ezt a cikket!

P. GÁL JUDIT: Lehet, hogy már tíz év múlva érdemes lesz újraolvasni.

HERCZEG ZOLTÁN: A dolgok gyorsan történnek. Egy pénteki napon érkeztem Los Angelesbe, szombaton partira mentem. Megállt előttem egy rocksztár, egekig magasztalta a cuccom, kérdezte, honnan van, mondom, Magyarországról, divattervező vagyok. Jövő vasárnap Grammy-gála lesz, szeretne „tőlem” felöltözni. Egy hét múlva újra bevetettem magam a sűrűbe, néztem a teljesen agyatlan kutyaruha-szépségversenyen a hölgyeket meg a milliókat érő pulikutyákat. Odalép hozzám egy pofa, kérdi, honnan vetődtem oda, mondom a típusszöveget, hú, az nagyon jó, a jövő héten lesz az Oscar-gála, szeretné, ha felöltöztetném.

MAGAZIN: Ez a kis Herczeg története…

HERCZEG ZOLTÁN: A szomorú az, hogy végül haza kellett jönnöm. De most már látom, fizikailag ott kell lenni. E-mailen és telefonon nem lehet ruhát eladni.

MAGAZIN: Ha már Amerika, említsük Capotét, aki éveken át kutakodott, s amikor mindent tudott, 1966-ban megírta a Hidegvérrelt. Maga is ilyen módszerrel dolgozik?

P. GÁL JUDIT: Az utolsó könyvemen közel egy évig dolgoztam. Ugyanúgy, mint amikor a lapnak írok, mindent bizonyítanom kell. Egy idő után újságíróként megtanultam, mibe szabad belemenni, és mibe nem. A legnagyobb gondjaim a háromsoros hírekből voltak. Az Aranykéz utcában felrobbantották Boros Tamást, előtte volt egy kézigránátos támadás a Király utcai étteremnél. Rövidhírben megírtam, hogy előtte tíz perccel ment el onnan B. Tamás. Aki aztán üvöltve betelefonált aMai Napszerkesztőségébe, ahol akkoriban dolgoztam. Címlapsztori lett az, hogy megfenyegetett. Dolgoztam a Népszavánál is, de a krimihez a bulvár alkalmasabb. Szeretem a riportot és az interjút, a bulvár igényli ezeket a műfajokat. A Soroksáron megölt nő esetében is megvan arra a lehetőségem, hogy mindennap újabb részletet tárjak föl.

MAGAZIN: Meg szokták lepni váratlan dolgokkal a gyilkosok?

P. GÁL JUDIT: Jozef Rohác, a Fenyő-gyilkosság fővádlottja buddhista könyveket is olvas. Elkezdődik az interjú, és olyan ideológiákról meg filozofikus gondolatokról beszél, hogy alig tudok visszajönni a rögvalóságba.

HERCZEG ZOLTÁN: De hát a buddhista filozófia is azt mondja, hogy ne ölj, meg hogy szeresd a felebarátodat.

P. GÁL JUDIT: Azt mondja, hogy nem ölt.

HERCZEG ZOLTÁN: Szerinted sem ölt?

P. GÁL JUDIT: A bíróságnak kell eldönteni. Legutóbb fel kellett vennie azokat a ruhákat, amin a DNS-ét megtalálták. Alig 170 cm-es emberről van szó, lógott rajta a 2-3 számmal nagyobb kabát. Érdekes ügy. A szemtanúk közül senki sem ismerte föl a bíróságon. A pécsi egyetemi ámokfutót teológia szakra vették föl szeptembertől a főiskolára. Soha senki nem írta meg, hogy a srác súlyos pszichiátriai betegként egy hétig nem tudta bevenni a gyógyszerét, mert nem volt a patikában. Azt vizionálta, hogy a légkondiból figyelik, szétszedte a berendezést. Ezután sem tudott megnyugodni. Ő is hívőnek mondja magát. Állítja, senki iránt nem volt ölési vágy benne. A bírói tanács életfogytiglani fegyházra ítélte. Leghamarabb 2039-ben szabadulhat.

MAGAZIN: Otthon mit szólnak ahhoz, amivel foglalkoznak?

HERCZEG ZOLTÁN: Amikor fölvettek a Közgázra, a szüleim büszkék voltak rám, azt hitték, rendes ember leszek. Amikor zöldre festettem a hajam és levágott ujjú női bundában kezdtem járni, rájöttek, hogy nem változom meg, pedig reménykedtek benne, mert jelesre diplomáztam, a feketegazdaságról írtam a szakdogám. Aztán hagyták, hogy kibontakozzam, és támogattak. A sikerek láttán megint büszkék voltak. Amikor a szerencsi piacon azt mondták nekik, láttuk a fiatokat a tévében, az jó érzés volt nekik.

P. GÁL JUDIT: A szüleim büszkék rám, de idetartozik, hogy négyéves koromban még nem tudtam beszélni, egyetlen mássalhangzót sem tudtam kiejteni. Anyukámon kívül senki nem értett. Elvitt a beszédjavító intézetbe Montágh Imréhez. Megmondta, ha óvodába adnak, tönkremegyek, diszlexiás, diszgráfiás vagyok. Szerencsére Meixner Ildikó is foglalkozott velem, a szüleim minden követ megmozgattak. Mire iskolába kerültem, senki nem vett észre semmit. De még ma is ott cseng a fülemben, ahogy csúfoltak a gyerekek. Elérzékenyülök, ha erről beszélek, pedig 9-10 évesen szavalóversenyre mentem, most pedig a magyar nyelvvel keresem a kenyeremet. A szüleimnek teljesen mást jelent a velem kapcsolatos siker, mint hagyományos értelemben. Van egy 4 és egy 7 éves fiam, a férjem rendkívüli módon támogat, a könyveimet elolvassa, kritizálja, tulajdonképpen közös műveknek kell tekinteni őket.

MAGAZIN: Mi ez a dohányboltos dizájn a pólóján?

HERCZEG ZOLTÁN: A nemzeti abszurditás elképesztő dizájnja és abszurd ötlete nemzeti poénra sarkallt, amivel az USA-ban szeretnék pénzt csinálni. És akkor megköszönöm Viktornak, hogy ezt a nemzeti ügyet így oldhatom meg. Az utóbbi hónapokban nemzeti pólók megalkotásával foglalkoztam. Tíz olyan kategóriát találtam ki, ami a társadalom egészét lefedi. Ezek már kaphatók. Nemzeti nyugdíjas, nemzeti diák stb. A nemzeti szó sértő használata büntethető lehet, ezért én bölcsen thy-nal írom, mint Horthyt. Ez így jogtiszta, nem lehet belekötni. Herczeg-dizájn, amivel a teljes magyar populációt ellátom, és ünnepélyesen kivonulok az USA-ba. Magyarként váltom meg a világot. És soha nem felejtem el, hogy magyar vagyok.

P. GÁL JUDIT

SZÜLETETT: 1967. február 11-én, Budapesten. FOGLALKOZÁSA: író, újságíró. Eddig 8 könyve jelent meg. A napokban került boltokba HALÁLOSZTÓK címmel legújabb kötete. Az Ördögök ügyvédei sorozatban megjelent könyv tíz fejezete az utóbbi évek olyan emberölési eseteit dolgozza fel, amelyeknek egyetlen közös nevezőjük van: az ész nélküli brutalitás.

HERCZEG ZOLTÁN

SZÜLETETT: 1972. szeptember 24-én, Szerencsen. FOGLALKOZÁ SA: divattervező, a Herczeg Divatház tulajdonosa. Meghökkentő és merész kollekcióival járja a világot, a féktelen életöröm jellemzi munkáit. Michael Madsennel való kapcsolata 2009-re datálódik. Az amerikai színésszel új, közös divatmárkát alkotnak Badass by Michael Madsen néven.

P. GÁL JUDIT AJÁNLJA:

KÖNYV - SZTÁLIN LÁNYA VAGY SZE RELEM A KOLERA IDEJÉN

FILM - A KERESZTAPA

ZENE - MÜLLER PÉTER SZIÁMI: A CIPŐ EMLÉKKONCERTEN

HERCZEG ZOLTÁN AJÁNLJA:

KÖNYV - SZOKÁS HATALMA

ZENE - NAPRA EGYÜTTES BOTH MIKLÓSSAL

FILM - A GRAVITÁCIÓ C. AMERIKAI FILM