Féner, a füttyművész
Akkoriban épp csak ismerkedtünk a világháló kínálta párhuzamos valósággal, kiszámíthatatlan volt, hogy miképpen épül bele mindennapjainkba. Másfelől azért lehetett kockázatos, mert a magának egyre határozottabban helyet követelő digitális fényképezés miatt a fotográfia útja, jövőbéli rangja, megjelenési formája is bizonytalan volt.
Az internetes felületre szánt Artphoto Galéria alapítói mindezek ellenére 2000-ben belevágtak a vállalkozásba, amely sikeres lett ugyan, ám egy idő után a honlap látogatói részéről mégiscsak felvetődött az igény, hogy a képeket kiállítótermek falán is lássák.
Néhány napja már láthatják. Újbudán, a Gellért tér és a Móricz Zsigmond körtér között születő, és egyre terebélyesedő, Bartók Béla úti művésznegyedben nyílt meg az Artphoto Galéria kiállítóhelyisége, ahol elsőként a 75. születésnapját ünneplő Féner Tamás fotográfus Mint egy barát című tárlata látható. Egy erős válogatás Féner elmúlt években készített portréiból.
Portrékból, amelyek, ahogy Parti Nagy Lajos mondta a megnyitón: nem csupán az exponálás pillanatában mutatott arcot őrzik, de magukba gyűjtik és befoglalnak számos más pillanatot, más jelentést, válogatott belegondolásainkat. A falakon tehát arcok láthatók, amelyeket Parti Nagy szerint az amúgy mindent tudó nyelvben sem lehet egyetlen szóval, de még röviden, tömören sem leírni, mert a nyelv csak körbetapogatni, közelíteni tud.
Nézzük Féner portréit: arcok szűken kijelölt, ha kell ferdére vágott, lényegre koncentráló határokkal, a pillanathoz porciózott fényekkel, szigorúan fekete-fehérben. Arcok a magyar értelmiség fontos tagjairól, Heller Ágnesről, Kornis Mihályról, Konrád Györgyről, Iványi Gáborról, Juhász Ferencről, Spiró Györgyről, a kiállítást megnyitó Parti Nagy Lajosról és másokról.
Arcok, amelyeket valóban nem lehet egyetlen, mégoly’ pontosan kimunkált szóval, mondattal sem leírni. Amelyeken nem lehet tetten érni kamera okozta zavart, megilletődöttséget. Amelyek valóban nem egy pillanatot rögzítenek, hanem hosszan futó, belső filmeket, százfelé szaladó, és százféle helyen megpihenő gondolatokat. És igen: a mi gondolatainkat is. Fényképek, melyek nem akarnak fényképnek látszani, műtermi körülmények között készített, profi múlt időnek.
Féner fütyül a műtermi romantikára, s ebbéli minőségében igazi füttyművész. Egy igazán rangos kiállítással megnyílt tehát az Artphoto Galéria, ahol a következő hónapokban ugyancsak jeles fotográfusok teszik tiszteletüket: előbb Eifert János, aztán Vancsó Zoltán, majd Stalter György.
