A felzselézett hajú ház
Mindez a helyszínen szerelve. Belsejében hal-, gyümölcs- vagy uszadékfeldolgozó is kialakít ható. Vagy bármi, amiben a helyiek fantáziát látnak. Az épület egy görgős-sínes rendszeren csúszik a víz aktuális szintje fölé. Varga Noémi kreatív diplomamunkája a Média Építészeti Díj zsűrijét is meggyőzte, 2013-ban neki ítélték oda a terv kategória fődíját. Egy hajszállal maradt csak le mögötte az őrmezői intermodális csomópont terve.
A zöldtetővel fedett, oldalán, mennyezetén áttört lemezekkel burkolt épületet a hihetetlenül bonyolult műszaki megoldások emelik valóban mesteri szintre. A terv Dévényi Márton, Dévényi Sándor és Gyürki-Kiss Pál építész munkája. A szakma egyetlen félelme, hogy túl jó ahhoz, hogy megvalósuljon. De legalább tudjuk, hogy így is lehet. Az idei kínálatban akadt fekete hasábból itt-ott kilógó vörös acéldobozokból összerakott vulkánpark, két nap alatt felállított, csodálatos atmoszférát teremtő faház, évszázados romlásból modern eszközökkel újjáteremtett kastélyrészlet.
Bármelyik versenyre kelhetne építészetét nálunk sokkal jobban becsülő országok alkotásaival. Nem kisebb volt a tülekedés a tervek között, ahol a pálinkafőzdétől a síarénán és a magolajházon át a közösségi kertig mutatták be míves elképzeléseiket a tervezők. A művek közös jellemzője volt a helyszín előtti meghajlás, az illeszkedés nem szolgai, hanem a meglévő értékeket magasabb szintre emelő módja. A nyilvános zsűrizés bár a kilencedik volt a sorban, mégsem veszített gyermeki naivitásából. Elvégre éppenséggel ez a leglényege.
Az Építészfórum szakportál által életre hívott díj éppen azért érdemel figyelmet, mert különféle médiamunkások jól megmondják, mit gondolnak házakról, tervekről, Corten-lemezről, fehér falakról, színekről, csűrökről, dobozokról. Ez persze nem a nép hangja, még kevésbé az ítélete. Egy kicsit több és sokkal kevesebb. De mégis ablakot nyithat az elefántcsonttornyon, ahová az építészek hajlamosak visszavonulni. Az így támadt huzat sokaknak tán zavaró lehet, másokat viszont felfrissíthet.
A nemzetközi előzsűri 53 épületből és 65 tervből választotta ki Magyarország legérdekesebb építészeti projektjeit. A médiazsűri előtt a legtöbb szavazatot begyűjtő hat terv, illetve épület alkotója mutathatta be művét. S ezek a prezentációk helyenként annyira megkapóak, meggyőzőek, humorosak voltak, hogy korábbi véleményük felülbírálatára késztették a pillanat igézetét olyannyira kedvelő újságírókat. Mert ki hitte volna, hogy épület tetejét fel lehet zselézni? Pláne egy fenntartható épületenergetika információs központot befogadó építményét – Ferencz Marcelnek még ezt is elhittük.
A debreceni campus részeként megépült – belül és kívül egyaránt átalakítható –„fémdobozért” alig titkoltan rajongtak a Katona József Színház kanapéján torlódó szakmai ítészek – Kovács Dániel, Wesselényi-Garai Andor és Zubreczki Dávid. A köztes világban létező médiamunkások viszont – mélyen meghajolva a debreceni demonstrációs kocka előtt – végül a Molnár Csaba és csapata által tervezett fertődi Esterházy-kastélyegyüttes rekonstrukciójának ítélték oda az épület kategória fődíját. A bábszínház nyers téglafalai, a fekete táblaárnyékolók, a leplezetlen fagerendák együttese lenyűgöző látványvilággá állt össze.
A közönségszavazatot Basa Péter, Fernezelyi Gergely, Reisz Ádám balatonfüredi villája nyerte el, amely kétségtelenül különleges hatással bír az átlagember „ide szívesen beköltöznék magam is” érzületére. Nem kevésbé hatásosan pályázott az emberi szívek elnyerésére Turányi Bence építész fekete faháza, amelyet fotográfus lakója képeivel tártak a zsűri elé. Akik az épület láttán megrögzött belvárosi létük feladását is megfontolás tárgyává tették. Így estek végül saját bírálatuk tárgyának csapdájába.
