Van mit felejtetni, a belépéskori kegyetlen magasság biztos volt, de csúnya, a darab vége meg katasztrofálishoz közeli rövidzárlat, elkavarodás, mintha az énekesnőnek hirtelen eszébe jutott volna, hogy nincs meg a lakáskulcsa, és nagy lángon hagyta a tűzhelyet. Pedig erről a két pillanatról szól a darab, az ösztönös ártatlanságtól a tudatos ártatlanságig tart, ahogy jöttem, úgy megyek el, ha mindaz, amire az életemet tettem, nem létezik, akkor én sem létezem tovább. Nem hiszem, hogy függőhidat lehetne építeni a két tartószerkezet nélkül.

Ami közte van, még így sem feltétlenül az ördögé, van egy nagyária, vannak szituációk, amelyek összeszorítják a néző szívét, ahogy menekül szegény lány, farkas elől a medvéhez, ahogy képtelen meghallani, amit mondanak neki, hogy nem jön vissza, igazán nem jön. Ahogy győz egy pillanatra, mert eldörren az ágyú a kikötőben, és az operai félelmetes alaphelyzet: mi tudjuk, amit ő nem, mi már jajgatunk, amíg ő még csak a virágokat szórja.

Csak hát nincs kidolgozva az egész történet, se gyöngyvirág, se lombhullás, se a többi szereplőhöz való viszony. Igaz, hogy Cso-cso-szán abszolút főszerep, de ez nem azt jelenti, hogy magányosan töröm a fejem, mennyire sokat kell a színpadon lenni.

Pedig volnának partnerek, mindenekelőtt Molnár Levente, szép hanggal, ügyesen az idősebb, aggódó diplomata szerepében, vagy László Boldizsár, aki nem álomtenorként, de készen áll bármire. Sajnos a zenekar nem partner, Kesselyák Gergely vezénylésén nem könnyű eligazodni. Vajon azért annyira hatásvadász, dirr és durr, mert nem próbáltak eleget, és akkor legalább így legyen valami értelme annak a sok hangszernek az árokban, vagy valóban ez az ízlése, nyersen és durván előre. Akármelyik is volt, azt a hegedűszólót nehéz megmagyarázni, mintha ezeréves lemezjátszóról szólt volna, amelyen megnyúltak már a szíjak, egyenetlen a fordulat. Ettől függetlenül is brutális volt a zenekari közreműködés, főleg úgy, hogy Rost Andreára vigyázni kellett volna, segíteni, kiemelni, és nem elnyomni. Kegyetlen a világ, nem kegyelmeznek a kollégák, ha nem muszáj, de a karmester elvileg nem ezen a szinten áll, ő az egész előadásért felel, nem dolgozhat az énekes ellen.

Miért is tenné? Miért is tette?