Szeretném megfejteni őket. Vagy legalább azt, vajon miért érzem minden alkalommal, hogy a játék során mintha valamiféle fal épülne a darab és köztem. Az Amazonok esetében már a cím és a darab közötti kapcsolatot sem sikerült megfejtenem. Úgy éreztem, mintha az alkotás folyamatában elveszett volna a címadó eszme. A Vasárnapi gyerekekben viszont csaknem minden világos volt, kivéve azt, hogy a nagyjából kihüvelyezhető történethez mit ad hozzá az időben amúgy felettébb korszerűen ide-oda ugráló szerkesztés.

Az a gyanúm támadt, hogy a sejtelmes, nem könnyen követhető felszín alatt óriási közhelyek lapulnak. Reméltem, hogy a Déry Tibor életéből és műveiből Szerelem címmel készített dolgozat közelebb visz a rejtély megfejtéséhez. Sorvezetőnek ott a nagy írói életmű, benne a Makk Károly remek filmjének alapjául szolgáló novellák, a Szerelem és a Két asszony, a börtönben írt allegorikus utópia, a G. A. úr X-ben, no meg az Ítélet nincs című önéletrajzi munka.

Találgatásokba nem bocsátkoztam arról, hogy mi kerekedhet ki Réczei vállalkozásából. Az eredmény mégis meglepett. Az előadás lényegében dokumentumjáték: Déry Tibor 1956 utáni letartóztatásának, perének, börtönéveinek történetébe építve kísérli meg követni az író magatartásának alakulását attól kezdve, hogy meggyőződéses kommunistaként szembefordul a Rákosi-rendszerrel, nagyjából addig, amíg kiegyezik, és beépül a Kádár-rendszerbe.

A filmben már korábban, a hetvenes évek elején összevont két novellamotívumai egyszerre az élet és az alkotó munka dokumentumaiként illeszkednek a jelenetek sorába. A Kelemen László Kamaraszínház játéktere ennek megfelelően négy részre oszlik, baloldalt van a börtöncella, középen a kihallgatószoba, jobbra a lakás, ahol a filmből ismert módon hazudják a mamának, hogy fia filmet ír Amerikában, mögülük emelvényről szól bele a történetbe a külvilág, itt számos ismert és ismeretlen alak közt felbukkan Nagy Imre, Kádár János, Aczél György.

Kiss Borbála díszlete valósághű elemekből a szöveg praktikus szolgálatára alkalmasan összerakott montázs, minden különösebb sugallat nélkül. Jelmezeiről ugyanez mondható el. A játékból is a sugallatos többlet hiányzik. Pedig sok minden van benne: fájdalom és irónia, szarkazmus és érzelmesség, sejtetés és szókimondás. De a különféle minőségek, rétegek rendje, összhangzata hiányzik. A különböző időkből egymás mellé rántott motívumok nem csengenek össze mindig, találkozásuk nem ad nekik új értelmet.

A színészek is nehéz helyzetben vannak. Kőszegi Ákos a tőle megszokott céltudatos fegyelemmel próbál megtört, elbizonytalanodott öregember lenni. Ez éppoly idegen tőle, mint Déry laza, játékos humora. Téby Zita nagyon igyekszik a feleség kettős jellemét, szabadosságát és áldozatos szolgálatát összeegyeztetni, de sokszor csak hamisság jön ki belőle.

Réti Erika nem kel versenyre Darvas Lili filmbeli főszerepével, egyszerű természetességgel adja a mamát, Jablonkay Mária rutinosan hozza a kedves, okos öreg cselédet. Decsi Editnek számos ügyes paródiára nyílik alkalma, Fazakas Gézának néhány pontos epizódfigura jut. Szikszai Rémusz vallató ávós főhadnagyként, Szokolai Péter az egyszerű lelkű cellatárs szerepében teremt egységesen formált karaktert.

Az alcím színpadi fantáziát ígér, de ez csak a külsőmegformálásban, a csapongó szerkezetben mutatkozik meg. A lényeget illetően a szerző-rendező a tények foglya maradt. Ám azok nem mutatták meg magukat teljes mélységükben. Ellenálltak az értelmező, áttekintő szándéknak. A szerző nyilván nem akarta beérni a kézenfekvő következtetésekkel. Többet azonban nem árultak el az adatok.

Kecskeméti Katona József Színház

Csak külsőségekben igaz a színpadi fantázia FOTÓ: WALTER PÉTER