Összegző hangnemű a kötet mindvégig – mintha valaki újra felnőne benne, és szembesítené aktuális önmagát azzal, akivé most válna, ha újrakezdené. Ehhez pedig tisztáznia kell alapvető viszonyait szülőkkel, gyermekkel, társakkal, majd pedig a tágabb környezettel. Kinde Annamária mintegy újranézi korábbi könyveinek főbb megoldásait, témáit, motívumait is, megmutatva a hálózatot, amely összefűzi őket.

Felbukkannak azok a szereplők, akik alteregóként voltak jelen a szerző eddigi nyolc verseskönyvében: a hiúz egyfajta (rejtőzködő, de veszélyes) totemállat volt, a másik alteregó, Szandra May pedig egy (nevébe kódolt) légies életforma ígéretét hordozta. Meghatározó jegy ezúttal is a dalszerűség, amely mindvégig felismerhetővé tette Kinde versnyelvét, aki leggyakrabban az álnaivitás hangnemével, vagy egy-egy váratlan képi csavarral változtatva reflektálttá a dalformát.

Összegző jellegű a könyv azért is, mert az idő maga központi téma benne: az emberi kapcsolatok intenzitásának mérőeszköze is (mennyi időt szánok a másikra, mennyi időt rabolnak el tőlem), ugyanakkor a fontos dolgokra szánható idő eloszlása valamiképpen minősíti magát az életet. A Pulykanövény című vers épp azzal emelkedik ki, hogy képes megmutatni az úgynevezett rutincselekvések és a szellemi funkciók egymásba gabalyodását egyetlen napon belül. Emlékek, bevásárlás, gondolati asszociációk, főzés, olvasás, Yahoo Messenger, versírás, fogmosás, zuhanyozás, leoltani a gázt.

„Nem írni, nem olvasni verset” – teszi lebegővé az egészet az utolsó sor. A szöveg kétségtelenül relativizál: a verset beilleszthetőnek mutatja a többi dolgok közé, ugyanakkor a köznapi pillanatot (tükörbe nézés, zöldségpucolás) felismerések idejeként mutatja meg. Az elrabolt idők nem a verstől elrabolt idők, még véletlenül sem. Hanem az éntől elrabolt idők, attól, akivé válhatnék. A kötet nyitóverse, A vendég ló is hasonló problémát sűrít egyetlen képbe,metonimikusan azonosítva az embert azzal a hellyel, tárgyi közeggel, amiben pillanatnyilag van: „temár vendég ló sem lehetsz. // Lehetsz még asztal, padlizsán, / homály úgy este hét után.”

A vége felől visszaolvasva a verseket, dramaturgiailag fontossá válik az olvasó számára a könyv egyik domináns metaforasorozata. A bezártság/ nyitottság kérdéskör, illetve a fejjel, aggyal kapcsolatos mondatok olyan jelentőséget kapnak, mint a jungiánus álomkoncepcióban bizonyos visszatérő álomképek. Az ember (a test, a psziché) megoldandó problémával küszködik, a tudatosság szintje alatt – és az álmok bekapcsolódnak a problémamegoldásába, tudatosításába.

Pontosan jelöli ki a szövegek vonatkozási körét a második ciklus címe (Hozott álom), ahogy az a jelleg is, amely a kifejezetten erős Anyaeltűnésben, Anyakirándulás, Hány éves az agyam? verssorozat képiségének meghatározója: mindegyikben nyíltabban vagy burkoltabban utal az álomra, és mindannyiszor olyan képsorok, szorongásérzetek szervezik a verseket, amelyek a konkrét álmoknak is sajátjai. A versek nem arról beszélnek, hogy „az élet álom”, hanem valamiféle keresés kiindulópontjaiként viszonyulnak az álmokhoz. A keresésnek odabent kell zajlania, ezt több vers is megerősíti: „bennünk történik meg minden.” (26.); „Zárd be az ajtót. Zárd be a fejed.” (25.) A kötet végi három vers A Másik K versei cikluscím alatt olvasható – beszédmódjában elválik ugyan a kötet többi részétől, de tétjeiben, problémáit tekintve ugyanott járunk.

Hiszen egy súlyos agyműtét utáni világ- és én-újratanulási folyamat maga is az összegzés logikájába illeszthető. Tényrögzítés, naplószerűen, és mégis, versnyelvet újra elsajátító módon. Néhol szabadversben, néhol akár a Kalevalát idéző ritmusokban – és épp ezt a ritmust itt telitalálatnak érezhetjük: ugyanazt mutatja meg a forma révén, amit a fentebb emlegetett Pulykanövény című szöveg – hogy a vers megtalálható ugyanott, ahol a legköznapibb apróságok: „ágyam mellől / szekrénykémet / jó messzire / el is tolták, / a legtöbbször / el sem értem”. (Gyógyulás útján napló)

A kortárs nagyváradi szerzők közül ma alighanem Kinde Annamária és Zudor János azok, akiket széles körben számon tartanak Magyarország határain kívül és belül. Legutóbbi köteteik, Zudor A rusnya valcere (2012) és Kinde Húzódhatsz közelebb című könyve visszatérés-tapasztalatokat mutatnak meg, a peremen billegés radikális újraértelmezésekre késztető idejét. Ebben a pontban pedig, lecsupaszodva a végletekre, Zudor mindig disszonanciákkal játszó zeneisége és Kinde fanyar dalszerűsége hirtelen összeért.

Riport Kiadó, 3000 Ft