Mai gyerekek

2013-11-15

Mostanában azt hallom, hogy a Tolditnem értik a gyerekek. Nem kell nekik a János vitéz és más klasszikus sem, csak a Harry Potter meg a trendi könyvek.

Valahogy nem hiszem el, hogy a mai gyerekeknek a Bogyó és a Babóca a csúcs. Semmi kifogásom a csiga és a katicamórikázása ellen, de nehogy már a jópofaság legyen a fő kritérium meg a konfliktusmentesség. Nem hiszem, hogy ennyire óvni kellene a bármilyen kicsiket is, nehogy fájdalmas esettel kelljen szembesülniük. Hogy félni kelljen a Bambi felolvasásától, mert megrázza őket az őzmama halála!

Azt sem hiszem, hogy a XIX. századi költők világa olyan messze volna már ifjainktól, hogy értetlenül állnának az elbeszélő költemények történései előtt. Könnyebben megértenék a Harry Potter sztori gondolatmenetét és varázslatait,mint az óriások legyőzését vagy Tündérországot? Egyszerűbb felfogni a kviddics mérkőzést, mint a magyar és cseh vitéz viadalát?

Állítólag a nyelvvel van a baj, az elavult szavakkal, szófordulatokkal. Ugyan már! Ki tudott valaha is Petőfivel, Arannyal versenyezni? Azelőtt is éppen az ő műveikből tanulta meg mindenki, hogyan kell, hogyan jó, hogyan szép beszélni. Semmi bajuk sem lesz a gyerekeknek, ha olvasás-felolvasás közben rákérdeznek egy-egy kifejezésre, megértenek egy keveset a történelemből.

Tessék tehát nyugodtan a kezükbe adni a Toldit, vagy elvinni őket a Marczibányi térre, ahol sok más nekik való színházi előadás mellett Arany János versének zenés feldolgozását is megnézhetik. Nagyon fogják élvezni a teljes egészében elhangzó eredeti szöveget.