Cipőtalp helyett mamut
A város egyetlen gyűjteményét a helyi gimnázium történelem–földrajz szakos tanára, Dr. Varga Lajos alapította 1956-ban. A száz éve született és tíz éve meghalt alapító 1965-ig igazgatta a múzeumot, ezután az irányítást tanítványa, Szlankó István vette át tőle. Az első kiállítóhelyet egy iskolai épület padlásfeljárójában alakították ki, de a gyorsan gyarapodó állomány pillanatok alatt kinőtte a sufnit. 1965-ben a reformátusok egykori iskolájába került a gyűjtemény, ahol száz négyzetméteres állandó kiállítást tudtak berendezni. Így ment ez 2006-ig, amikor az épületet vissza kellett adni a református egyháznak. Helyette kaptak egy üresen álló iskolaépületet. Jobban jártak: 2007-re csodálatosan megújult a lerobbant épület: három valamikori tanteremből kiállítóhely lett, a tetőtérben irodák, raktárak. A múzeumtelek végében meteorológiai állomás található – a honlapon nyomon követhető a helyi időjárás. Az egykori folyómeder felé lejtő részre szabadtéri kiállítóhelyet álmodnak talajszelvénnyel, mérőeszközökkel.
A múzeum része a helybeliek körében Kossuth-házként emlegetett épület. A hagyomány szerint Kossuth itt tervezte meg Damjanich, Klapka, Vécsey tábornokokkal 1849 márciusában a szolnoki csatát. „Az egy éve átadott házban oktatóterem gyerekeknek, felnőtteknek, tanulmányi raktár – mint újabb kiállítóhely – bödönhajóval, újabb ősmaradványokkal, néprajzi értékekkel. Három éve készült el egy fészerhez hasonló épület (szabadtéri szín). Havonta családi napokat tartunk, némelyik olyan sikeres, hogy két nap alatt hatszáz ember választotta programként a múzeumot” – sorolja értékeiket Béres Mária múzeumigazgató. Ez év januárjától a városhoz tartozik a múzeum, azt megelőzően ötven évig a megyéhez. Jász-Nagykun-Szolnok egyetlen természettudományi profilú intézményeként természettudományi tárgykörben az egész megyében gyűjthetnek.
Béres Máriától tudjuk, hogy évente hat-hétezren látogatnak el az intézménybe. A látogatók számából nem engednek, minden lehetőséget kihasználnak, minden pályázatot megragadnak, hogy fejleszthessék az intézményt. A múzeumigazgató szerint „a Tiszazugban a feladatunk sokrétű. Elsősorban szolgálat, és csak másodsorban szolgáltatás.”
Az állandó kiállítás első terme az őslénytani anyagból ad ízelítőt. A több mint háromszáz darabból álló kollekció országos szinten is kiemelkedő, a vidék legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye – ez a kijelentés a Mátra múzeumnak a Magyar Természettudományi Múzeumba való beolvasztása óta igaz. Marsigli olasz térképész az 1720-as években Magyarországon járva azt feltételezte, hogy a Tisza medréből kikerülő óriási csontok Hannibál elefántjainak földi maradványai. Még az 1800-as években is előfordult, hogy fenékhálózás közben hal helyett csontmaradványok akadtak fenn a tiszai halászok hálójában. A gyűjtemény magját mamut-, őstulok-, ősbölény-, óriásszarvas-maradványok alkotják, de ősi jávorszarvasok, vadlovak, gímszarvasok, őstulkok, vadszamarak, rénszarvasok, vaddisznók csontjai is előkerültek Tiszazugból. A terem közepén interaktív érdekesség: kerek tárolóban homok alá csontokat rejtettek, a gyerekek kézzel, ecsettel kotorhatják elő őket. Interaktivitásban egyébként sincs hiány, a gyerekek nyomtathatnak pecsétet, kosárban mamutagyar-darabkákat foghatnak meg. Egy másik látványosság segítségével megtudhatják, hogy mit jelentenek az övzátonyok, a holtágak, a fokok. A hatalmas akváriumban tiszai halak úszkálnak, mellette Tiszamenti élőlények preparátumai. A vízszabályozások következtében eltűntek ugyan a nagy halszaporulatot biztosító élőhelyek, de még így is halfajokban gazdag a folyó. A tiszazugi szakaszon a szakemberek 54 faj előfordulását mutatták ki. Az akváriumokba közülük csak néhány kerülhetett.
