Van mit felfedezni

2013-11-08

Szimfonikus felfedezések: furcsa cím. Van még mit felfedezni a klasszikus zenében? Az olvasónak nem az az érzése, hogy a komolyzenéről már mindent tudni lehet és illik?

Már nincsenek botrányok. Emlékezetes, hogy A csodálatos mandarin 1926-os kölni bemutatóján a közönséget felháborította a történet és a zene is. Igaz, Bartókot nem izgatta a dolog, a karmesternek magyarázta, hogy valamelyik ütemet rosszul értelmezte.

Botrányos volt száz éve Sztravinszkij Tavaszi áldozatának bemutatója is. A fiatal lány feláldozásának eljátszását és a zenét is elutasította az első előadás közönsége.

Ma meg már mindkét darab klasszikusnak számít. Azért remélhetőleg, izgulnak a nézők, hogyan fog hangzani a Sztravinszkij-mű a Művészetek Palotájában az Amadinda és a Pannon Filharmonikus Zenekar koncertjén.

Valljuk meg, inkább zajos tetszésnyilvánításra lehet számítani, mint tüntetésre. Az sem valószínű, hogy az osztrák komponista, Fritz Kreisler 1910-es Tambourin chinois című műve az amerikai xilofonos, George Hamilton Green által készített átiratának mostani változata tiltakozásra késztetné majd a közönséget. Aztán tradicionális kínai zene következik. Az is biztos siker.

Már csak az a kérdés, hogy az 1975-ös születésű zeneszerző, Gyöngyösi Levente Sinfonia concertante négy ütőhangszer-játékosra és zenekarra címmel olyan művet komponált-e a Pannon Filharmonikusok felkérésére, amellyel kizökkenti a hallgatóságot a nyugalmából? És ha igen, felállva tapsolják majd, vagy dühükben megdobálják valamivel?

Az előadás előtt fél hétkor Előhang címmel beszélgetést rendeznek. Akinek van jegye, találkozhat a fellépő zenészekkel. Információkkal szolgálnak majd az elhangzó művekről és bármilyen kérdésre válaszolnak. Nyilván koncert után inkább volnának kérdések, mégsem hiszem, hogy azért hozták előre a találkozót, mert attól féltek volna, hogy valaki egy kosár paradicsommal érkezik.