Kincsek az egri vár alatt
A vár eddig méltatlanul elfeledett részének, a Zárkándy-bástyának kutatása közben ugyanis véletlenszerűen húzták ki azt a feltáró árkot, amelynek sarkában éppen csak kikandikált az egyik csont – mondták el az ásatásokat vezető régészcsoport tagjai egy egri sajtótájékoztatón. Giber Mihály, Nagy László és Domborócky László arról is beszélt, hogy noha a bástya mellett eddig is naponta több ezer autó, több száz gyalogos, és a Putnok–Eger vasútvonal többtucatnyi utasa haladt el, sokan nem érzékelték, hogy egy mesterséges építményt mellőznek: az erődítménynek ezt a részét régóta buja, dzsungelszerű növényzet takarta. Sorsa akkor pecsételődött meg hosszú időre, amikor a vasút nyomvonalát kijelölték, s a várhoz szervesen hozzátartozó részeket „elvágták” a többitől.
A szebb napokat is megélt épület névadója Zárkándy Pál várkapitány 1556-ban építtette meg a mai bástya ősét; majd ezt később Ottavio Baldigara itáliai hadmérnök tervei alapján a század második felének nagyszabású erődítési munkálatai során bővítették ki. A több száz évig részben a föld alatt álló falrész megerősítése a vármúzeumot működtető egri önkormányzat és az MNV Zrt. együttműködési megállapodása után, idén szeptemberben indult el, az ezt megelőző régészeti kutatás pedig számos új eredménnyel gazdagította a bástyáról meglevő ismereteket.
– Ez egy periferikus, külső bástya, ahol több mint ezer, eddig már dokumentált leletet találtunk. Elképzelhetjük, mi van a vár belső rendszerében a föld alatt, a talajtól olykor húsz-harminc centiméter mélyen. Kincsek felett járunk el nap mint nap – mondták a régészek. Hozzátették: kutatásaik során előkerült a déli bástyafül, amely a XX. század elején még több méter magasan, majd a föld alatt rejtőzködve állt. Falában megtalálták a kazamaták szellőzőinek nyílásait, s rábukkantak a bástyán kívül is látható északi külső várfal folytatására. Fény derült arra is, hogy a bástya északi falát védelmi célokból többszörösen megvastagították.
Az értékes leletek közül kiemelkednek a XVI–XVII. századi pipák, fajansz- és porcelántöredékek, mázas edények és kályhacsempék töredékei, de előkerültek fémtárgyak is, mint például egy aranyozott bronzveret, ágyú- és puskagolyók darabjai, lőszerszámok egyes részei. Igazi izgalmat azonban a csontvázak okozták.
Korukat és nemüket egyelőre nem állapították meg, ám mivel a bástya az 1552-es ostrom után négy évvel épült, így leghamarabb onnan datálható a koruk. Az egri várat két nagyobb ostrom érte a hősi várvédő harcok után: 1596-ban a török foglalta el a várat, 1687-ben pedig a magyarok vették azt heves harcokkal vissza. Valószínűbb, hogy az első csatában, a várat védők közül estek el többen a bástyánál: erre utal, hogy nem szabályosan, kelet felé temették őket, mint az Oszmán Birodalom harcosait. Az, hogy egymáson fekve, szabálytalan pózban helyezkedtek el a holttestek, arra is utalhat, hogy nem volt idő megadni számukra a méltó végtisztességet.
A most feltárt leletanyag megalapozhat egy jövőbeli tudományos kutatást, amit segít, hogy a Zárkándy-bástya minden szegletét a legmodernebb térinformatikai eszközökkel térképezték fel, így ma már a föld alatti erődítményrendszer pontos elhelyezkedését, és minden négyzetcentiméterét ismerik a kutatók – hangzott el Egerben. Az eddig megtalált leleteket restaurálják, majd a tervek szerint a nagyközönség előtt is kiállítják. A most megnyitott gödröket a rossz idő miatt hamarosan betemetik, tavasszal azonban újraindul az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb ásatása az egri vár területén.
