A túlélő először hallani sem akart arról, hogy egy ismeretlennek intim mélységekig „süllyedve” elmondja a történteket, végül egy közösen elfogyasztott üveg whisky lerombolta a skrupulusokat. Kormákur ekkor sem tudta még, hogy a férfi a tengerben sztorija hogyan töltene ki egy egész estés játékfilmet.

– Izlandon a vitorlás a gazdaság szinonimája, mert mindenki a tengeren tölti élete jelentős részét – magyarázza a rendező, akit Skype-on értünk utol izlandi otthonában. Ha jól mennek a dolgok, a bankhajó szárnyal, de közbejött a 2008-as válság, és rögtön értelmet kapott a tragikus történet, melyben az elsüllyedt halászhajó legénysége az életéért küzd a jeges vízben. Ahogy a harmadik világba süllyedés ellen küzdött egész Izland. – Mindenki a többieket okolta, mintha lefejezett csirkék rohangáltak volna fel-alá, egymásra mutogatva – emlékszik vissza a rendező. – Aztán mégiscsak túléltük, mint eddig minden válságot és tragédiát.

Az is a történet feldolgozása mellett szólt, hogy még sosem készült Izlandon film hajótörésről, pedig az ott legalább olyan alapmítosz, mint az Egyesült Államokban mondjuk Pearl Harbor. Nem csoda, hogy a Dermesztő mélység a második legnézettebb film lett 2012-ben Izlandon, és a világ számos országában bemutatták már.

Mindazonáltal ha az ember izlandiaknak filmez, nem teheti meg, hogy stúdióban veszi fel az óceánt. Baltasar Kormákur számos „medencés” stúdiót végigjárt, még a legnagyobbakat is, de szavai szerint nevetségesen nézett volna ki a film a vízzel együtt élő emberek szemében. Másrészt viszont az sem mindegy, mennyi pénzt költ el a filmkészítő. Hiába került a Wolfgang Petersen rendezte Viharzóna mintegy kétszázmillió dollárba, akkor is hamisnak néz ki az egész. Kormákur még James Cameron Titanicjáról is azt gondolja, hogy körülbelül úgy néz ki, mintha egy teáscsészében zajlott le volna az egész. Sokkal közelebb áll hozzá a Das Boot – A tengeralattjáró, melyet igazi hajóban forgattak, és a színészek olykor vödörrel hordták el a vizet. – Nem maradt más lehetőség: az óceánon kellett forgatnunk. Sokszor én is meg a stáb is a vízben volt a főszerepet alakító Ólafur Darri Ólafssonnal – mondja, de hozzáteszi, nem teljesen őrültek, nem az volt a terv, hogy belehalnak a forgatásba.

Baltasar Kormákur mindent tud. Színész, író, rendező. Ha arról van szó, Hollywoodban rendez világsztárokat, de nem vállal el ész nélkül mindent. Például 2009-es thrillerét, a Jar Cityt „remake-elik”, fel is kínálták neki a rendezői széket, de nem ment, mert azt a filmet már egyszer megcsinálta. A Reykjavík 101 újraforgatásában viszont benne volt, igaz, annak csak producere és főszereplője volt. – A Contraband főszerepére – saját szerepemre – Mark Wahlberget választottam, ő keményebb és karcosabb figura, mint én, a múltja is sokkal sötétebb. Jobban meg is oldotta a feladatot – érvel. A forgatás az ott szokásoshoz képest kis költségvetéssel, mintegy 25 millió dollárból készült. – A rémálmom, hogy egy túlfinanszírozott blockbusterrel megbukom – mondja. Kevés pénzzel beérte, így viszonylag szabad kezet kapott, és úgy forgathatta le a filmet, mintha csak otthon dolgozott volna.

A hősök küzdelme az óceánnal az izlandi válság metaforája