Ha nem kikapcsolni megyünk moziba, olyat nézni, amihez még véletlenül sem találunk kapcsolatot a magunk vámpír- és puskagolyómentes életében. Keressük a veszteseket, az izlandi Oscar-díj-nevezettet, annak se lehet több esélye, mint a magyar jelöltnek.

Gulli fölkel és fázik, elmegy a halászhajóra, kifutnak a tengerre. Ha igazán nagy vagány volna a film rendezője, Baltasar Kormákur, akkor Gulli szépen haza is menne a kevéssé csodálatos halfogás után, elbúcsúzna jó barátjától, Pallitól, és megsejthetnénk valamit a mindennapok költészetéből Izlandon, de hát az izlandiak ugyanúgy nem gondolnak úgy magukra, mint akik a mindennapi költészetben élnek, ahogy mi sem, így eljön a halak bosszúja, a bárka felfordul.

Ez a halállal egyenlő, nincs mit tenni, a levegő –3, a víz +3 fokos, a part nem látható, akkora csoda még a Titanicban sem volt, hogy ezt túlélhesse valaki. Erről szól a film, és voltaképpen nem tudom megmondani, miért jobb ez, mint Bear Grylls valamelyik hanghatásokban, gyors vágásokban gazdag epizódja a Discovery Chanelen.

Túlélni, túlélni, az visz előre mindenkit, ami Gullit is, csak neki most épp nehezebb, hiszen a társak megfagytak, úgy viselkedtek, ahogy az emberi szervezetnek kell, Gulli zsírszövetei azonban a fókáéhoz hasonlítanak, jobban védenek a kihűléstől.

Ez most egy film?

Persze, az ember látja, hogy film, és csodálja az izlandi színészeket, akik beleereszkednek a fagyos óceánba, úszkálnak, miközben mellettük a kamera. Nyilván jól meg is fázott Ólafur Darri Ólafsson a mindennapos forgatáskor, de tudta, hogy egy százhúsz kilós, kedvesen bamba arcú színész ekkora szerepet nem szokott kapni, hát beereszkedett napról napra, odaverette magát a hullámokkal a bazaltsziklákhoz, nem nagyon kellett eljátszania, hogy pocsékul érzi magát egy szál vizes ingben és mezítláb a hófúvásban.

Nincs poén, az ember tudja előre, hogy túlélni még nehezebb, mint meghalni, és hogy hiába keres valami különös magyarázatot arra, hogy az egyik miért igen, és a másik miért nem, nem lehet belelátni a lapokba. Vagy azért, mert nincsenek is lapok, vagy azért, mert nálunk sokkal okosabb zsugás játszik velük.

Arról azért nincs szó, hogy ne legyen valami fordulat a filmben, de ehhez meg kell várni a stáblistát. Akkor aztán még nagyobbat nézünk, és megértjük, hogy ez az egész Gulli-úszás tényleg egy film. Nyilván nem fog nézettségi rekordokat hozni, és nem állítom, hogy nagyon vágyom a második megtekintésre, de különös módon a film emléke élénk, nyugalmat áraszt, bizalmat a világ rendje iránt. Azért az ilyet nem szokták moziban mérni.

Dermesztő mélység
Forgalmazza: Veertigo-Média Kft.

Százhúsz kilós, kedvesen bamba arcú színész jeges vízben küzd a túlélésért