Hegyekben állnak az asztalán a nemzetközi Takemitsu komponistaversenyre érkezett művek.

Toru Takemitsu a kilencvenes években hozta létre ezt a zeneszerzőversenyt. Úgy látta, semmi értelme a többtagú zsűrinek, az összegezett véleménynek. Ezért évről évre megkérte a kor elismert zeneszerzőit, véleményezzék egyedül a pályázatokat: a francia Henri Dutilleux kezdte 1997-ben, később Ligeti György, tavaly Sir Harrison Birtwistle volt, és utánam a finn Kaija Saariaho jön. Szeptember vége volt az idei határidő, a díjkiosztó koncert jövő májusban lesz.

Száznyolc pályázat érkezett be, az sok?

Átlagos. Mikor beindult a verseny, 50-60 partitúra jött, aztán Steve Reich idején, úgy öt éve, már 75, később 100 körül. Talán még 120 is beleférne.

A zenekultúrát nem kellene a zeneiparral összetéveszteni

Akkor kevesellte a 39-et, amely az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőversenyére érkezett?

Magyar versenyre egyáltalán nem kevés, sőt sok. A 108 partitúra nemzetközi megmérettetésre jött össze.

És volt a nemzetközi megmérettetésben magyar?

Nem tudom, mert név nélkül érkeztek a művek. Magyar szerzőre jellemző írásmódot nem találtam, azt valahogy fel lehetne ismerni. De bevallom, nem is kerestem. Jobban örülök, ha nem befolyásol a tudat, hogy honnan jött a kotta.

Milyennek ítélte a magyar pályaműveket az Új Magyar Zenei Fórum versenyén?

Pont úgy, ahogy díjaztuk őket. Mivel ennél a versenynél az a fontos, hogy a fiatal zeneszerzők bekerüljenek a világ zenei életébe, főként azt vizsgáltam, hogy ehhez képest hol tartanak. Úgy látom, a felső középkategóriában. Azért adtam két különdíjat, mert ez az egyetlen lehetőség, hogy bevigyek valakit a nemzetközi vérkeringésbe. Bella Máténak szüksége van arra, hogy szimfonikus nagyzenekari műveket is komponáljon, ezért a müncheni rádiózenekar Musica Viva sorozatába ajánlottam be. Én vezénylem a koncertet, ők adják a megrendelést. Ha ott szakmailag bejön, a neve elkezd forogni, a következő lépés már az övé. Neki kell gondoskodnia róla, hogy talpon maradjon. A második helyezettnél, Tornyai Péternél azt láttam, kamarazenei darabokban jobban tájékozódik, így egy kamaramű megrendelését adhattam neki az intézetemmel közös projektben. Ezt 2015-ben turnén fogjuk játszani Németországban, öt-hat alkalommal biztosan elhangozhat. Örülnék neki, ha a következő ÚMZF-versenyeken, kétévente újabb szerzőket vezethetnék be a nemzetközi életbe, mert a fiatal magyar komponisták nincsenek jelen a kortárs világpiacon.

Mentor hiánya miatt vagy ők nem eléggé jók?

Is-is. Kodállyal, Bartókkal, Ligetivel, Kurtággal meg velem letudja a világ a magyar zenét. De hol vannak a következő generációk? Már én is hetvenéves vagyok! Ahol csak tudom, mindig adok pluszkoncertet fiatal szerzők műveivel. Ezt elfogadják tőlem, mert tudják, hogy van egy intézetem, és pedagógus is vagyok. De ritkán jön folytatás. Az kellene, hogy a versenyen szerepelt igazán jó műveket újra játszanák itthon is.

Itthon feldolgozhatatlannak tartják a kortárs zenét.

Azért nem tudnak mit kezdeni vele, mert nem játsszák a zenekarok. A közönséget oktatni nem lehet, csak megismertetni vele az új zenét. Minden az előkészítésen és a folyamatosságon múlik. A hatvanas években sokkal jobb állapotok voltak zeneileg, és ez a folyamat – fura, de így van – az 1989-es nyitástól megtorpant. Kimondottan érdekes: a hatvanas éveknek a vasfüggöny volt az előnye. Úgy tűnik, a magyar akkor működik jól, ha ellenkezni tud. Ez valószínűleg az évszázadokon keresztül kialakult történelmünk karakterkérdése. Nézem a balti országokat, abban a pillanatban, hogy kiléptek a szovjetek csizmájából, beléptek a nyugat cipőjébe. Tele litván zenésszel a világ. A régi orosz iskolát képviselik, de nem a szovjet mentalitást. A nyugati zenekarokban sok kitűnő magyar zenésszel találkozom, de zeneszerzőkkel nem.

Minek tulajdonítja, hogy a magyar zenekarok olyan kevés kortárs zenét játszanak?

Lustaság, egyszerű lustaság. Arrogancia az élőkkel szemben. Olyanok vagyunk, mint egy bakterház: a világ jelenkori zenéje elsuhan mellettünk, nálunk nem áll meg. Időnként elhangzik egy-egy mű, de évekre előrelátható műsortervezés, folyamat és összefüggés nélkül.

Nem a bevételorientáltság miatt?

A fene egye meg, ha ezért. A zenekultúrát nem kellene a zeneiparral összetéveszteni. Milyen műsorszerkesztés az, amely nem tud túllépni a nyolcvan évvel ezelőtti zenei gondolkodáson? Külföldön a legnagyobb filharmonikus zenekaroknak is van kortárs sorozatuk. A Bécsi Filharmonikusok rendeltek tőlem egy oratóriumot 2016-ra, Esterházy Péter már megírta hozzá a szöveget. A New York-i Filharmonikusok a hegedűversenyemet játsszák júniusban, tőlük egyfelvonásos operára kaptam megrendelést. 2015. május 1-jén Kölnben lesz a premier, majd New Yorkban. Amikor a San Sebastian-i zenekar harmincéves lett, felkért 12 komponistát a világ minden részéről, hogy írjanak nekik öt-tíz perces darabokat. Az összeset eljátszották 12 koncerten. Egy zenekar, amelyik akceptálja a jelenkort. Nálunk nyoma sincs az effajta gondolkodásnak. A szórakoztatással, az ismert művek újrajátszásával tökéletesen elvannak.

Nemrég mutatták be Bécsben Az ördög tragédiájának átdolgozásából készült operáját Paradise Reloaded (Lilith) címmel. Vagy ez új opera? Miért volt elégedetlen az előzővel, amelyet Münchenben Kovalik Balázs rendezett?

Hiányoltam a cselekményt. Albert Ostermaier gyönyörű szöveget írt, a szituációk azonban nem vezettek sehova. És ez engem zavart.

Akkor miért hagyta, hogy bemutassák?

Mert már benne voltunk, és túl későn készült el a szöveg. A müncheni próbák alatt elkezdtem a folytatást. Azt tapasztaltam, hogy Ostermaier az ördöggel nem tudott mit kezdeni, a második felvonásban már nem is szerepeltette. Felfedeztem viszont, hogy ahol Éva és Lilith megjelenik, ott jó kis konfliktuslehetőség van. Marika, a feleségem megírta a sztorit, ezt Ostermaier is tartotta. Az ördög tragédiája szövegének egy részét használtam fel, csak a sorrenden változtattam. Albert is hozzáírt két másik jelenetet. A zene teljesen új, mert az új dramaturgiához új zene kell.

Teljesen meg tudott feledkezni a régi zenéről?

Én már másnapra elfelejtem. Ez a szerencsém. Ha emlékeznék, mindig tele volna a fejem. Ha dirigálok, és befejeztem egy koncertet, minél gyorsabban el kell felejtsem. Ha újra dirigálom, megint visszajön. Az ember úgy van ezzel, mint egy fotóalbummal, kinyitja, becsukja. Az igazsághoz tartozik, hogy kotta nélkül sosem dirigálok, mert a saját színes bejegyzéseimet memorizálom. Ezek a kódok a papír és köztem. Piros a negyed, kék a nyolcad, és egy szám, hogy hány ütés van az ütemben. A zöld a dinamikára vonatkozik, a narancsszín pedig a hangszerek be- és kilépését jelöli, meg az összefüggéseket. Világoskék minden, amit nem húznak és nem fújnak, a zongorától a hárfáig, és az ütők. Még a triangulumot is bejelölöm. Mikor olvasom a kódokat, hallom a hangzást. Ennyire digitálisan működik az agyamban ez a rendszer.

Két éve azt nyilatkozta, 2013-ban egy évig nem fog vezényelni…

Megtörtént.

De dirigálta a Café Budapesten az Ensemble Modernt.

Csak ezt, én voltam az elnöke a Honnan? Hová? – mítoszok, nemzet, identitások című zeneszerző pályázatnak, én nyitottam meg a sorozatot. Amit most Pesten dirigáltam, egy éve már Münchenben is eljátszottuk. Az Ensemble közben végigjárta vele Európát, de nem én vezényeltem. Ez azért is fontos volt, mert ez volt az első dirigálásom a Budapest Music Centerben. Na jó, a szombathelyi fesztiválon is elvállaltam a saját trombitaversenyemet. De semmi mást. Tíz év óta lett volna szükségem erre az évre. Egy szabad évet három-öt évvel korábban kell kezdeni szervezni. Most összejött.

Pihent vagy írt?

Írtam, de nekem a komponálás az pihenés, a dirigálás fáraszt. Nem maga a vezénylés, hanem a környezet, az utazás, a hotelok, az éttermek. Azokat egyáltalán nem szeretem. A projekteket szintén három-öt évre előre tervezem. Most tartunk 2017-nél. 2014–15 teljesen tele van.

Csak felkérésre ír, magának nem?

A Lilith-operát magamnak írtam. Annyira bosszantott, hogy nem használtuk ki azt a remek lehetőséget Az ördög tragédiájánál. Rengeteget hozzáolvastam a Lilith-tematikához.

Jövő januárban a Művészetek Palotájában is bemutatja a darabját. Változtatás nélkül hozza a bécsi előadást?

Ugyanazok az énekesek lesznek, mint Bécsben. A szólisták közül csak a Lucifert éneklő művész nem ér rá, így Holger Falk jön helyette. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Vajda Gergely fogja vezényelni. A díszlet valamivel egyszerűbb lesz a Művészetek Palotájában, mert a koncertpódium padlójához semmit nem szabad rögzíteni. Az előadást németül éneklik, de magyar feliratozás lesz.

További együttműködés várható a MüPával? Vagy nem tudják követni önt az előtervezésben?

Ebben a pillanatban ugyanolyan jó az együttműködésem a MüPával, mint bármelyik más koncertházzal. Sok tervünk van, és most már évekre előre is tudunk tervezni.

Névjegy

EÖTVÖS PÉTER 1944. január 2-án született Székelyudvarhelyen, Kossuth-díjas. Műveit műsoron tartják a világ vezető zenekarai. Operáit játsszák Európa és Amerika operaházaiban. Sok híres zenekar vendégkarmestere: az amszterdami Concertgebouw Zenekar, a Berlini Filharmonikusok, a Müncheni Filharmonikusok, a Francia Rádiózenekar, a BBC Szimfonikusok, a Bécsi Filharmonikusok stb. 1966 óta dolgozik külföldön, 2004-ben visszaköltözött Magyarországra. 1991-ben létrehozta a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, 2004-ben az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt.