Közösséget vállalni

2013-10-31

A közhelyeket nem lehet elfelejteni. Történelemmel állítólag nemcsak azért foglalkozunk, mert érdekes belepillantani a múltba, elemezni lezárult eseményeket, valamilyen folyamatba helyezni a jelent, hanem mert a történelem az élet tanítómestere.

Az élet tanítómestere a történelem. Csak az, hogy mire tanít, attól függ, kik a történelem tanítómesterei, és mit akarunk hallani tőlük.

Mit akarunk hallani a zsidókról? Rosszat? Semmi akadálya, van miből és kikből válogatnunk. Jót? Szintén gazdag a választék. Amúgy meg érdekelnek valakit? Remélhetőleg igen, bár ők talán még a zsidó kisebbségen belül is kisebbségben vannak. Nekik most a II. Zsidó Filmfesztivál programját ajánlhatjuk.

A múlttal csak akkor érdemes szembenézni, ha olyannak mutatja magát, amilyennek látni szeretnénk. Egyébként embert próbáló kín. Az Ezután című lengyel film Amerikából hazalátogató hőse is ki akar térni előle. Nem szereti a zsidókat, nem érti, hogy szülőfalujában maradt öccse miért szedi össze a lerombolt zsidó temető sírköveit. Csak hát érzi, hogy meg kell védenie testvérét. Közben próbálja megérteni, miről is van szó, és rázúdul a történelem. Feltárul, hogy nem a nácik követtek el újabb gaztettet, hanem a helybéliek semmisítették meg a zsidókat, majd kisajátították földjeiket. A tény elől nincs hova menekülni. De el lehetne felejteni, lehetne magyarázni. A főhősök és az alkotók nem ezt teszik. Úgy gondolják, kevés, hogy ők nem követtek el bűnt. A hallgatás szintjén sem vállalnak közösséget ezzel az epizóddal. Tudják, hogy sokan elítélik, hazaárulónak is bélyegzik őket. De el merik lökni maguktól ezeket a lengyeleket. A zsidók jobban érdeklik őket. Mert ennél az esetnél ők az áldozatok. Ennyi. Aki nem hiszi, úgysem jár utána.