– Regényei németül és franciául is megjelentek, előkészületben van a Követés angol kiadása. Ugyanakkor azt mondja, nem szabad túlbecsülni a magyar irodalom külföldi sikereit.

– Túlbecsülni semmit sem kell, megbecsülni azonban fontos. Az elmúlt húsz évben stabilizálódott a magyar irodalom külföldi jelenléte. Kertész Imre, Nádas Péter, Esterházy Péter, Konrád György ismert írók Európában. Újabban Krasznahorkai László, elsősorban angol nyelvterületen. Vagyunk úgy tucatnyian két-három megjelenéssel rendelkezők. Még többen egy könyvükkel megjelenők. Példányszámok tekintetében legsikeresebbek a klasszikusok, Márai Sándor, Szerb Antal és Szabó Magda Az ajtóval. Nemrégiben jelent meg franciául Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Esztere.

– A nyugati könyvkiadás egyre inkább piacközpontú. Mennyire fenyegeti ez a magyar viszonyokat? Hogyan érinti a szépirodalmat?

– A piac befolyása mindenhol erős. Nyugaton is, itthon is. Ez nemegyszer olcsóbb megoldásokra, népszerűséghajhászásokra vezet. Azért a korszak valóságát, emberi helyzeteit regénybe foglaló irodalom biztosan tartja a hadállásait. Jelentős író magányában a maga életfelfogása és regényvíziója szerint dolgozik.

– A történelmi változásokban zajló emberi sorsfordulatok, lelkiállapotok érdeklik, ez a témája legtöbb regényének. Úgy véli, hogy a történelmi tablók helyét a kortárs irodalomban végképp átvette az „alulnézet”?

– Valóban az említett témák, emberi helyzetek foglalkoztatnak. A tablók már nyolcvan-száz éve kimúlóban vannak. Utolsó képviselőjük nálunk például Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza. Már Móricz Zsigmond Erdélye sem volt tabló. A XIX. századi klasszikusokat, Tolsztojt, Stendhalt is a történelem örvényeibe került emberi sorsok izgatták. Az elmúlt fél évszázadban – aztán felgyorsulva az utóbbi két évtizedben – újabb epikai formák, tér-idő változatok születtek. A „történelmi regény” és a „mai regény” szétválaszthatatlan a mérvadó irodalomban, Spiró Györgynél, Závada Pálnál, Márton Lászlónál, Darvasi Lászlónál, másoknál is. De Kertész Imre újabb Naplói, Nádas Péter hatalmas regénye, Esterházy Péter, Oravecz Imre művei is egyszerre járnak a múltban-mában.

– És az esszékben?

– Ott is az foglalkoztat, hogy a történettudomány ugyan a lezárt múlttal foglalkozik, ám mi van akkor, ha a múlt nem lezárható, ha itt van velünk a hordaléka. Mi van akkor, ha a múltat meghamisítják, ha újraélednek a torz mítoszok, a vétkes jelképek, a fantomeszmék. Ha a lakosságot hatalmi érdekből megfosztják attól, hogy megismerje a maga valóságos történelmét. A magyar irodalom nagy hagyománya a korszakfaggató esszé. Erről szólt a hajdani híres „Valahol utat tévesztettünk” vitasorozat is. Később ezt a „Hol tévesztettünk utat?” kérdése váltotta fel. Engem ma már az foglalkoztat, hogyan található egyáltalán út ott, ahol nincsenek már ösvények sem. Amit esszében kidolgozok, az egyúttal „tereptisztítás” a regényeim számára is.

– Hogyan látja a kultúra mai állapotát?

– Az európai szellem legjobbjai is nehezen ébrednek rá arra, hogy a több évszázados, nagyszerű humanistakultúra-korszak elenyészőben van. A korábbi értékek, fogalmak, nyelv helyén a változó világhelyzetben újabbakat kell keresni. Egyelőre általános a vákuum. Nálunk a parlamentáris antidemokráciában, miután a hatalom megteremtette az államszerkezetben a maga centrális erőterét, ezt most a kultúrára, a művészetre is kiterjeszti. Súlyosak, értékrombolóak a következmények a színházban, a filmgyártásban, a könyvkiadásban, minden területen. A magányos íróasztalok mellől is át lehet látni a korszak tendenciáit, alakulását. És meg lehet írni, akár palackpostaként a jövő nemzedékek számára. Vannak azért tapasztalatok arról is, hogyan védhetők meg a politikai-anyagi nyomás idején a kultúra, művészet értékei. Ma is érvényes az, amit a jelentős alkotók mindig vallottak, hogy a hatalom előtt anyagi vagy más érdekből letérdelve nem lehet érvényes műveket alkotni.

– Milyen az évezred elején magyar írónak lenni?

– Annyit tudok mondani, hogy milyen ma egy olyan magyar írónak lenni, akinek S. I. a szignója. Reggel fél kilenctől délig dolgozom. Később olvasok, jegyzetelek, tájékozódom. Próbálom figyelemmel kísérni a fiatalabbak munkáit. Sokat lehet tőlük tanulni. Többüket érdemes figyelmeztetni, hogy ne adják pillanatnyi érdekből, a gyors megjelenés kedvéért a talán még érlelésre váró munkáikat.

– Több műve is előkészületben van.

– A Vanderbilt-yacht hajóorvosa című regényemet befejeztem. Jövő tavasszal hozza a Kalligram kiadó. Hitler hatalomra kerülésétől az ezredfordulóig kísérem benne végig alakjaim sorsát. Ezúttal is egymásra rétegeződik a múlt és a jelen. Szétválaszthatatlan az egykori és a mai. A soron következő munka az 1989–91-ben a rendszerváltás eseményeit három éven át havonta kísérő naplóm egy kötetbe szerkesztése a L’Harmattan kiadó felkérésére. Előszó-esszével egészítem ki arról, mi is történik velünk, miképpen jutott az ország negyedszázad után a ma mélypontjára.

A hatalom előtt anyagi vagy más érdekből letérdelve nem lehet érvényes műveket alkotni