Ha csupán a politikai tartalmat nézzük, a Danton halála egyenes folytatása Alföldi Róbert előző rendezésének, az István a királynak, de részben az azt megelőző Kőműves Kelemennek is. Itt is tombolnak az elvaduló eszmék, a politikai szenvedélyek, amelyek végül odáig fajulnak, hogy nem érik be kevesebbel, mint az ellenfél teljes elpusztításával. Könyörtelen, engesztelhetetlen szellemi küzdelem folyik a színen, világképek, világnézetek, erkölcsi elvek csapnak össze a nyilvánvalóan koholt, koncepciós per hátterében. Sajátosan módosult, torzult, korcsosult formában jelenik meg a klasszicista drámák közkeletű konfliktusa, szerelem és kötelesség, érzelmi és erkölcsi kötöttség ütközete.

Büchner darabjában Danton és baráti köre élveteg hedonizmusa csap össze Robespierre és Saint-Just álszent puritanizmusával, amellyel a terrort igazolják. Nemzeti egységet hirdetnek, de a nemzet másik, nem velük tartó részének kiirtását értik alatta. A nyomort nem tudják enyhíteni, ezért a nép száját szavakkal és vérrel akarják betömni, hisztériát és ideológiát kínálnak munka és kenyér helyett. Függöny helyett hatalmas guillotine-penge takarja el a színpadot, mögötte fekete drapériák előtt egy emelvény és két, olykor hozzákapcsolódó, máskor eltávolodó lépcső közlekedik síneken.

Menczel Róbert díszlete fémes szürke fényével is hangsúlyozza a könyörtelen, célratörő racionalitást. A férfi szereplők alul farmert, edzőcipőt, trikót viselnek, erre gyakran kapnak a történelmi időkre emlékeztető kabátot. Nagy Fruzsina ruhái egyenes nyíltsággal kapcsolják össze a cselekmény korát a miénkkel. Ehhez járul hozzá a szöveg is, amelyet ifjú dramaturghallgatók, Bíró Bence, Ivanyos Ambrus és Thury Gábor durvítottak a mai közbeszédhez.

Brechti songokra emlékeztető dal és kórus, a III. Richárd londoni polgárait és a Hamlet sírásóit is idéző két francia polgár kommentárjai, néha a közönséggel való kokettálás tudatosítja, hogy színházban vagyunk. Saint-Just rolleren közlekedve intrikál és filozofál, a halálraítéltek guillotine-támlás, görgős székeken keringve taglalják élet és halál, szóval a létezés alapkérdéseit. Keserű humor itatja át ezt a nagyon mély és komoly előadást, amely a szerzőt követve, messze túlmegy a kegyetlen harcban eltorzuló politikai viszonyok bemutatásán.

Emberi, lelki és világnézeti, filozófiai következményeit is érzékletesen megjeleníti. Stohl András kiábrándult Dantont játszik. Komolyan veszi magát, amikor demagóg, meggyőződéssel, lelke mélyéből kéjenc, de legigazibb akkor, amikor a halál utáni esetleges élet fenyegetésével néz szembe. László Zsolt Robespierre-je komor, zárkózott aszkéta, akit foglyul ejtett saját logikája, akire ránőtt felvett magatartása. Hevér Gábor Saint-Justöt hozzáigazítja rolleréhez, halkan surranó, sötét kis intrikus. A természetfilozófiához, a létharc törvényeihez kívánja igazítani az emberi társadalmat.

Dengyel Iván és Rajhona Ádám adja a kívülállók fölényes humorát. Borbiczki Ferenc és Hegyi Barbara a züllött és fölkapaszkodott Simon házaspár jellegzetességét szemlélteti, Járó Zsuzsa lefojtott érzésekkel adja elő Danton feleségének öngyilkosságát, Bata Éva Desmoulins özvegyeként férjét gyászolva hatalmas, kitakart műpocakban hordozza a groteszknek ígérkező jövőt. Előadás közben sokszor juthat eszünkbe a múlt századi totális diktatúrák gyakorlata, de a napjainkban tapasztalható indulatokra is ráismerhetünk.

Gondolhatjuk persze azt is, hogy a XXI. században az Európai Unióban nem fajulhatnak el úgy ezek az érzelmek, mint a múltban, remélhetjük, hogy ez a mostani politikai és kulturális harc, amely szavakban oly heves, még a kétharmados többség birtokában sem lépheti át a demokrácia legáltalánosabb kereteit. A többiről vélhetjük Büchner Dantonjával, hogy nem merik megtenni. De nem árt emlékezni rá: Danton tévedett.

Erkölcsi elvek csapnak össze (Stohl András és Réti Adrienn) FOTÓ: MÓRICZ SIMON