Azt nem mondhatnám, hogy az Égre írt könyvben egy csók sem csattan el, sőt gyilkolászás és nemi erőszak is megzavarja az éteri történet nyugalmát, de hát mire az ember odáig ér, hogy a hősök egyike akcióba lép, hát akkorra már többször kifordult a kezéből a könyv. Ezt a regényt mintha valami tragédia vagy vallásos megtérés után írták volna. Mintha nagyon messzire akart volna menekülni e világból az író. Egy távoli korba, kétezer évvel ezelőttre, de akkor is csak egy képzelt helyre, elképzelt szereplők belső világába, s oda rejteni a nagyon is jelenkori vívódásokat.

Ez a távoli hely egy Montanus nevű, kiszolgált légióparancsnok birtoka, s a belső univerzum a birtok néhány lakójának gondolatvilága. Egyikük maga a parancsnok, a másik a fia, Mikhael, s a harmadik Merit, a rabszolga madarász. Tulajdonképpen velük történik meg az a délelőtt, amelynek részleteit a fejezetenként felváltva előlépő három hős szemszögén át ismerjük meg. A birtokon mennyei béke uralkodik, hasonlóan ahhoz a vergiliusi békéhez, amellyel a keresztény magyarázatok szerint az antik szerző Krisztus születését jövendölte.

„Merit úgy vélte, ez maga a csoda: a különféle madarak nemcsak vele, az emberrel békéltek meg, akit elfogadtak gazdájuknak és jótevőjüknek, hanem egymással is testvérként bántak.” Ez az áldott idill, ez a csoda pedig nem más miatt szállt a birtokra, mint a gazda elhunyt felesége, Ariadné miatt, akinek csodálatos képessége volt a béketeremtésre az emberek és más teremtmények szívében.

Ő az, aki szeretetre tanította a rettenthetetlen légióparancsnokot is, ki most egész nap csak utána sóvárog. És Ariadné szelídséget ültetett a rabszolgának született madarász szívébe is, aki azelőtt urait gyilkolta halomra bosszúból, s most íme, madarakkal beszélget. Csak Ariadné fia, Mikhael nem tudja tartani magát az anyai tanítások zsinórmértékéhez, talán épp azért, mert megvadítja a fiút a hiánya. Fiatal még, sorsa a lázadás. De ha ő nem lenne, talán még rendes története se lenne a könyvnek, a szereplők csak élnének békében, madarakkal beszélgetnének, miközben Ariadné fátyolalakja lebegne fölöttük.

Ariadné tehát a kulcsfigura, akiben könnyű meglátni egy ókeresztény hősnőt. Annál is inkább, mert szeretettanítása, mint kiderül, egy szekta tana, melyben felismerjük afféle kiforratlan állapotában (amikor még a csodák természetes módon léteztek együtt a valósággal) a korai kereszténységet, s amely tanban a történet végül is feloldódik. Nem is tudom másnak tekinteni e szándékoltan gyermeki naivra megírt könyvet, mint egy panteisztikus, szinte Szent Ferenc-i szeretethit áldozatbemutatásának, melyet az író celebrál. Ez a természet iránti érzékenység szimpatikus is, vagy az lehetne, ha áhítatos naivitása nem lenne erőtlen és gyermekded (például a nevesített madárszereplő, Kócoska színre lépései – ezek egyszerűen gyermekirodalmi jelenetek).

A választott eseményidő, a római kor ellenére az Égre írt könyv semmiképp sem történelmi regény. A kort csupán néhány díszletező mondat idézi meg, nem is fontos. Olykor feltűnnek antik irodalmi motívumok is, Apuleius, Vergilius műveire utalók, de nem hiszem, hogy ezek rejtett tartalmat jeleznének, s hogy mögöttük találnám azt az általam meg nem lelt kulcsot, amely megnyitná a könyv egy élvezetesebb olvasatát. Elmarad ez a kötet Király előző nagyprózájától, az Énekek énekétől, amely rafinált, verses ritmusú szöveg volt. A költői gazdagság itt elveszett, sőt néhol sutaságok is előfordulnak.

Montanusnak a történet elején például „hirtelen eszébe jutott, hogy emeltethetne valamit” kedvese emlékére – fogalmaz a szerző. Meritnek pedig egy alkalommal szorította lábát a kölcsönkapott saru, s amikor levetette „hallani vélte talpa ujjongását, amint a hideg kőhöz ért”, majd futni kezdett, hogy „kiszedje” talpából a fájdalmat. Egy helyen tudtam csak együtt szárnyalni az íróval, azon a mozgalmas néhány oldalon, amikor Montanus visszaemlékezik egy germánokkal vívott ütközetre. Tudom, a regény szempontjából lényegtelen ez a rész, de nekem mint olvasónak nem: a szereplők itt végre vérrel telt emberi lényként viselkednek, s egy valóban izgalmas akcióban láthatjuk őket (kissé filmre emlékeztetőn). Magam is sajnálom, hogy csak ennyi.

L’Harmattan, 240 oldal, 2900 forint