A miniszterelnöki vacsora hozzávalóit viszont százezrek hordták össze. Ráadásul kapóra jött nekik, hogy az ország legszebb kilátással rendelkező kifőzdéje, a Kossuth téri, egy tankok által felszabdalt, háborús zónára hasonlított, így jobb ötlet nem lévén átköltöztek a Hősök terére. Szimbolikus hely, jól érthető üzenettel, ahol a filmesek gazdagon választhattak a nekik szánt alapanyagból is. Ki ne fényképezett volna már legalább egyszer életében naplementét és mutogatta utána a családnak és barátoknak azzal a felvetéssel, hogy nézzétek, milyen szép?! Az is volt, a Hősök tere adta magát, a tömeg, a magyar és székely lobogók szinte szárnyaltak az őszi nap fényében. Orbán Viktor pedig egyenesen a fénybe gyalogolt. Mint egy romantikus dráma végén a szerelmesek, akik oly sok küzdelem, ármányság és cselszövés után végre elindulhatnak közös útjukon. A miniszterelnök ezen a délutánon megfogta imádói kezét, és ugyanezen a jövőt kereső úton sétált el velük a televíziók képernyőjéig, és tette elénk az érzékeket gyönyörködtető vacsorát. Néhány celeb, babaarcú középiskolás és a teret őrző Gábriel arkangyal pedig, mint hű statiszta, vállalta a díszletbe olvadást. Látott ő már ennél cifrábbat is onnan a magasból! Néhány évtizeddel ezelőtt csak a bal válla felett kellett elnéznie, amikor a dísztribünön az akkori nagy vezérek mondták el lelkesítő beszédeiket az ország minden szegletéből odaparancsolt dolgozóknak. Csak a zászlómező összetétele változott…

A szintén háborús övezetre emlékeztető Ferenciek tere helyett egy történelmi hűséggel bíró helyszínt kellett választania az ellenzéknek is. Az árnyékba borult Műegyetem előtti parkolót úgy borították be a piros zászlók, mint a vér a havat egy faluszéli kocsma háta mögött disznóvágáskor. Néha nem ártana a szervezőknek visszanézniük egy-egy rendezvény vágott változatát hang nélkül! Egyből világossá válna, hogy ami a monitoron bántó a szemnek, az alapjaiban hibás. És nem a demonstrálók, de nem is a közvetítést levezénylők tehetnek róla. Mert ebben az esetben minden kereskedelmi tévében ugyanazt kaptuk: kiemelések, fricskák és manírok nélkül – egy nagy adag, kiégetett képekkel teletűzdelt húshegyet. Kivételt a Magyar Televízió Híradója képez, ahol egy magasba emelt kamerával próbálták lerántani a leplet a kulisszák mögött beszélgető politikusokról. Mint a kíváncsi gyerek, aki mindenáron ott akar kotnyeleskedni a konyhában, az éles kések között. Értelmet régóta nem keresek a köztévé ilyen akciói mögött. Csak azt kérdem: mennyivel lett kerekebb a tájékoztatás azáltal, hogy a nagyérdemű látta Bajnait Vadai Ágnessel beszélgetni? Mivel szájról olvasni nem tanították meg a riportert, ezért elmondani sem tudta, miről volt szó. Viszont joggal vetődik fel a kérdés: Orbán Viktort miért nem kukkolta egy kézi vezérelt, saját kreativitásától, véleményétől és ötleteitől megfosztott „mikrofontartó” a dísztribün mögött?