Persze van megoldás, Piero di Cosimo a luccai Volto Santót festette meg, ezt a különös, fekete szobrot állította vissza emberi formába, ha van ennek kétdimenziós értelme. Az egyik rejtély azonban csak újabbat szül, magának a Volto Santónak sincs megnyugtató magyarázata. A legenda szerint Nikodémus faragta a szobrot, az, aki a keresztről levételnél segédkezett. Nikodémus persze nem volt profi fafaragó, elügyeskedett a testtel, főleg, hogy bő ujjas köntöst adott rá, de az arccal már nem tudott mit kezdeni. Aztán egy este elaludt, és mire fölébredt, a szobrot befejezetten találta, angyal szállt oda az éj leple alatt, és megfaragta a fájdalmas arcot, a szakállat, nyitott szemeket. Néhány száz évig rejtegették a kész művet, aztán egy szép nap hajóra tették, legénység és vitorla nélkül, a hajó pedig egyenesen Luniba ment. Megörültek a város lakói, megajándékozta őket az ég, de óriásit tévedtek: képtelenek voltak a rakományt kipakolni. Közben álmot látott a luccai János püspök, hogy menjen Luniba, mert nagy dolgok várnak rá. Ment hát, hiszen az álomnak engedelmeskednie kellett, népes luccai kísérettel, és mit tesz Isten (ha szabad ezt a kifejezést használni), a kikötőben veszteglő hajó, mint valami kiskutya, szépen odament a főpapi látogatóhoz, még a hídját is lecsapta, ide tessék jönni. Ha a püspök nem is, de kíséretéből az erős emberek felmentek a hajóra, megfogták a most már nem engedetlenkedő szobrot, és vitték is.

Vitték, de hová? Mi lehet a méltó helye egy ilyen sokat látott szobornak? Súlyosabb ez a kérdés annál, hogy csak úgy el lehessen határozni, de ha egyszer már döntött a szállítóeszköz, döntsön még egyszer. A cédrustestet föltették egy kétökrös szekérre, vigyék a szelíd és erős állatok, aztán ha megállnak valahol, ott lesz a szobor méltó helye. Az ökrök pedig szépen, komótosan, ostor nélkül elvitték a Volto Santót a San Frediano-templomhoz, ahol már úgyis ott nyugodott Szent Zita, ennél jobb társaságba nem kerülhetne.

Ha valaki azt hinné ezek után, hogy az ébenfa korpusz azóta is ott található, óriásit téved. Mert a szólással ellentétben: Isten tervez, de ember végez. A XI. században a szobrot átvitték a luccai katedrálisba, mégis az a fontosabb templom a városban, aztán nagy ravaszul azt mondták, hogy csoda történt, Nikodémus műve nagyobb lakásba költözött. Aki nem hiszi, annak utánajárunk.

Lehetne itt is a történet vége, de most jön a magyar szál. Pulszky Károlyt a XIX. század végén azzal bízták meg, hogy Itáliában vásároljon össze néhány képet az Országos Képtár számára. Pulszky mindezt meg is tette, de – legalábbis a hivatalos történet szerint – nem tudott elszámolni a pénzekkel, különösen nem azzal az összeggel, amelyet ama Sebastiano del Piombónak tulajdonított férfiképmásért fizetett ki. A Pulszky család visszafizette a pénzt, Pulszky Károly viszont a vádak hatására idegösszeomlást kapott, kivándorolt Ausztráliába, ahol öngyilkos is lett.

Mielőtt bárki visszasírná azt az időt, amikor elég volt a becstelenség vádja ahhoz, hogy egy politikus világgá menjen, jusson eszünkbe, hogy Pulszky vásárolta a Volto Santót ábrázoló képet is. És a kép sértődékeny lehet. Pulszky nem hajókázott, nem fogott be ökröket a kocsi elé, egyszerűen bement a kereskedőhöz, fizetett, csomagoltatott, szállíttatott. Elhozta ebbe a nyomorúságos őszbe, lucskos télbe azt, aminek ott lett volna a helye, otthona, kényelme. Bosszúból a kép Ausztráliáig űzte elrablóját, és most már nincs is mit csinálni, nem lehet helyrehozni a hibát. Ha többet nézegetnénk, legalább jobban érezné magát.

FÁY MIKLÓS

Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

10. 31.

LOVAS ILDIKÓ Szabadkán élő író. Legutóbbi regénye, a Kis kavics 2010-ben jelent meg. Új művét Cenzúra alatti címmel jövőre adja ki a Kalligram kiadó.

11. 08.

EGRESSY ZOLTÁN Író. Majd kiszellőztetsz címmel az ősszel jelenik meg novelláskötete a Kalligram Kiadónál.

11. 15.

DOROS JUDIT A Népszabadság munkatársa, miskolci tudósító. 2005-ben jelent meg Átkozott, édes föld című novelláskötete, Gyöngyöspatáról írt riportkönyve 2012-ben e-könyvként látott napvilágot.