A Várkert Bazár kincsei
A régészek februárban kezdték a munkát, s augusztusban fejezték be. Részben a bazár déli udvarában dolgoztak (Nyékhelyi Dorottya, majd Terei György vezetésével és Szilágyi Gábor ifjú régész munkatárs részvételével), azon a területen, ahol az Ifipark működött egykor, részben pedig az északi fertályon, az úgynevezett Öntőház udvarban (Magyar Károly irányításával). Az idő rövidsége miatt, hiszen az építkezésnek mihamarabb meg kellett kezdődnie, az ásatás az építőmunkával párhuzamosan zajlott, azaz a régészek a markoló mellett álltak és ha lelőhelyet észleltek, leállíttatták a gépet, elvégezték a feltárást. Mint a kiállításon kiderül, több ilyen eset is volt: a vároldalban két helyen is találtak nagyobb részleteket a török kori városszövetből, melyeket részletesen fel kellett tárni. Egyrészt a volt Ifipark fölső, északnyugati sarkában, másrészt a délkeletiben. A felső lelőhely került elő előbb, májusban, amikor is két sorban, teraszosan épített, török kori lakóházak maradványait találták meg. De a vároldal lejjebb is, egészen a Dunáig beépített lehetett, erre bizonyság, hogy a hegy lábához közelebb szintén előbukkant egy török településrész a nyár közepén. Északabbra, az Öntőház udvarban műhelyek maradványai tárultak fel, többek közt az udvarnak nevet adó ágyúöntő műhelyé, mely a XVI. század közepétől a XVIII. század közepéig működött.
Az előkerült tárgyak szintén arról beszélnek, hogy éltek, laktak a vároldalban a tatárjárás óta. A tárlók gazdag leletanyagot mutatnak, s Nyékhelyi Dorottya is megerősíti, hogy ez a benyomás egyáltalán nem csalóka, az utóbbi évek leggazdagabb középkori leletanyaga került elő itt, igen vegyes választékban. A többtonnányi ágyúgolyót be sem mutatják, ezekből rengeteget találtak, de emellett becses fegyverek, dísz- és használati kerámiák, a mindennapi élet eszközei és szerszámok is tömegével kerültek elő. Az egyik legérdekesebb lelet egy török fémszálas csipkeszalag, amely az egyik török ház pincéjében konzerválódott. Több mell- és hátvért is előbukkant a török házfalak közül, valamint puskacső, dárdahegy, s egy janicsárszablya, mely igen ritka lelet, mondja Szilágyi Gábor.
A kerámiatárgyak közül a legkorábbiak a tatárjárás utáni időkből, a terület első beépítésének idejéből valók, főleg mázatlan korsók. Buda fénykorának idejéről figurás kályhacsempe-töredékek, mintás padlómozaikok tanúskodnak, de legszebben és legnagyobb tömegben mégis török zöld mázas kályhaszemek, tálak és füleskorsók maradtak meg. A legértékesebbek a törökökkel idekerült, távol-keleti exportból származó kék-fehér kínai porceláncsészék. A mindennapi életben használt fémeszközök közül a földművelés szerszámai említhetők, de különösen egy közműtörténeti darab, egy lefolyórács, valamint egy hatalmas zárszerkezet érdemel figyelmet. Aranygyűrű, gyertyakoppantó és több török bicska is előbukkant: az egyiknek csontnyelében fejfaragvány látható, mely a kiállítás plakátjára is felkerült. Érdekes, hogy ezt a görbe pengehátú, görbe nyelű török bicskaformát a mai napig gyártják a magyar késesek, bár erről nem szól a kiállítás, mégis jó tudni.
Terei György régész a kiállítás technikai újdonságaira hívja fel a figyelmet, ezek egyike az okostelefonos tájékoztató rendszer, de talán még érdekesebb a másik, a feltárt terület épített maradványainak lézerszkennerrel rögzített, 3D-s animációja. Szükség is van a pontos dokumentációra, hisz a terepen a feltárás után minden megsemmisült – pontosabban a májusban talált török házak közül a legszebbeknek a falait kövenként beszámozva elraktározták, azok tehát anyagukban, rekonstruálható módon megmaradtak.
Ha elgondoljuk, milyen késéssel került közönség elé az autópálya-ásatások leletanyaga, akkor ezzel szemben itt értékelnünk kell, hogy a BTM villámgyorsan, naprakészen tárta a közönség elé a Várkert Bazár ásatásának eredményeit, ráadásul igen gazdag, látványos anyagot, a legkorszerűbb múzeumtechnikákkal segítve az értelmezést. Ezt csak méltányolni lehet.
