Kitörési pont, vulkanikus doboz
Celldömölk külsőn vagyunk, pontosabban annak Alsóság nevű településrészén, a lakóházaktól messzebb, ott, ahol a Kemenesalja az úgy százötven méternyire kiemelkedő Ságheggyel találkozik. Egy ötmillió évvel ezelőtti tűzhányó maradványa, a Kis- és Nagy-Somló távoli rokona, és a „kiemelkedik” talán költői túlzás is itt, hiszen az egykori tanúhegy nagy részét bazaltjáért már elbányászták.
Ahol Eötvös Loránd 1891-ben a róla elnevezett torziós ingával híres méréseit végezte, ott ma a Ság-hegyi Tájvédelmi Körzet meg egy 1934-es (és esténként újabban díszkivilágított) óriás Trianon-kereszt található. De ezek is inkább ténybeli részletek, mert a valódi látvány elsősorban egy lankás szőlőhegyoldal. Ehhez a szelíden érdekes tájhoz meglepően erős húzás a Vulkánpark geometrikus doboza.
Induljunk el azonban most belülről kifelé, minden sokkal érthetőbb lesz. Nem rajongok az olyan építésznarratívákért, amelyek – oldandó a megrendelői és fogyasztói bizalmatlanságot – korona alakúra vagy virágszirmokat utánozva formálnak meg egy-egy alaprajzot csak azért, hogy olvasási mankót nyújtsanak. Lehet így is, de be kell látnunk, az épületnek nem ugyanolyan egyszálú a cselekménye, mint egy mesének. Bennem gyanút ébreszt, amikor arról olvasok, hogy „…a vulkánpark épülete maga a vulkán. (…) A vulkán logikáját képeztük le az épület belső térrendszerében. Az épületet végigjárva, a látogató a magma útját járja végig.”
Aztán el is alszik a gyanúm, mert belül azt érzem, hogy a forgalmi rend, egy erős spirálban haladva, szinte észrevétlenül húz magával, egyre feljebb ebben a toronyban, hogy aztán legfelül (az Eötvös-inga-kísérletet bemutató kisteremben) hirtelen a hegyoldalra nyíló panorámaablakkal koronázza meg ezt az építészeti áramlást.
Kívülről nézve az épület meglehetősen – sőt nagyon – zárt. Belül azonban magyarázatot kapunk erre. Azért szándékoltan ritkák például az ablaknyílások, mert ez nem egy hivatal, hanem élménypark. Ahol nem az ismétlődés és a természetes fénnyel megvilágított íróasztalok a főszereplők, hanem a lehetőleg elvarázsolt látogató. A varázs pedig így, a külvilág realitásainak kizárásával lehet sokkal dramatikusabb. Ugyanezeket a demonstrációs eszközöket el lehetett volna helyezni egy átalakított irodaépületben is, de akkor a látogató – többségében az interneten szocializálódó gyerek –nem csábulhatna el.
Ezért váltják szeszélyesen egymást a látszóbeton szürke és a rozsdás Corten lemezek vöröses síkjai, és ezért szokatlan, ahogy a különféle termek nem szabályos iskolai rendben követik egymást. Ezek a formák költöznek aztán ki az épület külső formájába: egy szinte szoborszerű betontestet, amelynek szigorú tömbjét csak a keskeny ablaknyílások és a fiókszerűen kiálló rozsdás idomok törik meg. Nem gondolom, hogy a betont mindenképpen a szürke vulkáni bazaltrétegeként kellene olvasni, a vörös Cor-Ten acél pedig a tüzes magmát jelképezné, a többszörösen merész feszültségkeltés viszont igenis indokolt. A tervezők az épület feladatait ismerve kódolták ebbe a formába.
Valaki azt mondta nekem, a helyiek nem szeretik, a fővárosból ideránduló értelmiségiek viszont rajonganak érte. A látszóbeton és a rozsdás lemezsíkok főszerepeltetése nyilván kisebb pofonként hat annak, aki még cseréppel fedett sátortetőkben és fa oromdíszekkel szelídített/díszített, földszintes kedélyességekben tanult meg gondolkodni, ugyanakkor az a dilemma valós, hogy mennyire lehet érvényes a kortárs építészet nyelve ott, ahol esetleg nem akarják.
A Vulkánpark öt évig készült, ami mögött én némi tétovázást is érzek: ami első körben esetleg valamelyik EU-alap ügyes megcsapolásának tűnt, az később, egyre jobban formát öltve, egymásik körben tűnhetett akár Celldömölk-idegennek is. A központi pályázatra érkezett 44 munkából a szakmai zsűri végül a budapesti Földes László (társtervezői Balogh Csaba és Tatár-Gönczi Orsolya) tervét választotta. Sokan nyilván másikat választottak volna.
Az úgynevezett vidéki Magyarország sem mozoghat azonban anynyira más pályán, hogy a forma mögött ne lássa meg a valódi tartalmat: a Vulkánparkhoz hasonló interaktív tudományközpontok ma afféle vizuális művelődési házaknak számítanak. És nemcsak a természettudományokat tudják izgalmasan bemutatni, de állandóan látogatókat is vonzanak: egy élménypark ma már egy város fő turisztikai vonzerejévé válhat. A mai celldömölki város imázsba tehát már nemcsak a barokk kálvária, a bencés kolostor meg a fürdő fér bele, hanem a visszafogottan modern városháza és a szokatlanul merész Kemenes Vulkánpark is.
A Kemenes Vulkánpark
Látogatóközpont Celldömölkön
