A legfelső Norma

2013-10-18

Nézzék meg a Wikipédián a Norma diszkográfiáját! 1960-ig hatszor vették fel a teljes operát, és ebből ötször (!), nyolc éven belül ötször (!!) Maria Callasszal.

Hatszor nem vehették, mert az első felvétel idején Callas még gyerek volt. Ebe Stignani viszont már nem. Az első négy felvételen ő Adalgisa, háromszor Callas mellett. Callas öt Normájából hármat Tullio Serafin vezényelt. Példátlan összenövés ez egy opera és előadói között. Két felvétel készült 1954-ben és 1955-ben, melyben mindhárman benne voltak. Ez a két legeslegklasszikusabb Norma. A római élő az én házi CD-Normám most, a milánói stúdiós volt a házi Normám a múlt században bakeliten. Ezt a milánóit szolgálják föl a Bartókon.

Operabarát addig nem halhat meg, míg bele nem meríti a fülét Callas fénykorának Normájába.

Érdekes páros volt ez színpadon. Egy tökéletesen illúziókeltő Norma és egy tökéletesen illúzióromboló Adalgisa. Abból lesz e darabban a tragédia, hogy a római vezér beleszeret a sugárzóan szép fiatal papnőbe, és el akarja hagyni érte a főpapnőt, kivel régóta bűnös viszonyt folytat, s kinek tűzhalálbüntetés terhe mellett szűznek kéne lennie, holott suttyomban már két gyereket is szült a rómainak. Ott áll rendelkezésre a fiatal, sudár, hódító Callas, a prokonzul meg az élete árán is le akarja őt cserélni az apró, kövér és húsz évvel öregebb Stignanira. A rádió mellett viszont a kedves olvasó olyan bombázónak képzelheti a mezzoszopránt, amilyen csak a fantáziájából telik.

A Norma gyilkos szerep, súlyos, sötét, drámai hang kell hozzá, amellyel mégis csicsergőversenyt lehet nyerni egy földoppingolt pacsirtával szemben. Erre a lehetetlen küldetésre Callasnál jobb káder nem volt, s a szerep is nagyon passzolt az ő domináns és sérülékeny személyiségéhez. Stignani pontosan tudta, mit tud és mit nem. A hangjával karaktereket megjeleníteni, lelki árnyalatokat kifejezni, drámai hatást elérni nagyon tudott, színjátszani nagyon nem. Ezért nem is nagyon strapálta magát a színészkedéssel, inkább csak a hangját adta, de azt nagyon. Képzeljék el ennek a két személyiségnek a pozitív interferenciáját a romantikus operairodalom legnagyszerűbb drámai duettjeiben, melyből mindkét felvonásra jut egy-egy.