Már az előzetes listák, majd az úgynevezett shortlistek – három-hat jelölt, közülük kerül ki a győztes – is fontosak. Sőt az is, ha valakinek a Nobel-díjára sok pénzzel fogadtak. Igaz, Nádas Péter például ugyanolyan nagy író marad, ha nem díjazták is Stockholmban. Hatalmas regényépítményei, magával ragadó, rendkívül pontos mondatai nem érnek kevesebbet az olvasónak így sem. Legföljebb, ha megkapta volna, többen vágnának bele mondjuk a Párhuzamos történetek három kötetébe.

Sokan állítják, hogy nincs nő- vagy férfiíró, csak jó író van, azért feltűnő, hogy három nagy díjat is nő nyert ebben a hónapban. A német könyvdíjat a magyar-német Terézia Mora, a Nobeldíjat a kanadai Alice Munro, a brit koronához tartozó államok nagydíját, a Man Bookert pedig kedden este az újzélandi Eleanor Catton vehette át.

Az angolul beszélő országok nagy lehetősége, hogy Londonban is felfigyelnek legjobb szerzőikre. A távoli szigetországban élő, 28 éves szerzőt Nagy-Britanniában is kevesen ismerhetik, magyarra fordított könyve még nincs. De biztosan lesz hamarosan, mert az utóbbi időben észrevehető, hogy a magyar kiadók nagyon is figyelik a nemzetközi trendeket.

Az angol Julian Barnes Felfelé folyik, hátrafelé lejt című, 2011-ben Man Booker-díjat kapott kötetét a Partvonal Kiadó az idén jelentette meg. Az angol írónő, Hilary Mantel tavaly nyertes Holtaknak menete című kötete viszont már a győzelem évében kapható volt nálunk. Őrá már 2009-es győzelmekor felfigyelt a Cartaphilus Könyvkiadó, és amúgy is megjelentette volna a sikeres könyv folytatását.

És mutatja, hogy a kiadók számítanak arra, hogy az olvasók is tudják, miről van szó: a címlapon mindig kiemelt helyen szerepel a Man Booker-díj elnyerését hirdető felirat.