Artmozik végveszélyben: versenyhelyzet az alsóházban
Állami beavatkozást kérnek az artmozik és az artfilmforgalmazók – a segélykiáltást a Filmforgalmazók Egyesülete nyílt levelén keresztül fogalmazták meg a szakma résztvevői. Ebben hangsúlyozták, hogy míg korábban – a Fidesz-kormány és Andy Vajna kormánybiztos színre lépése és reformjai előtt – évente mintegy 150 millió forintos központi támogatást fordítottak a fesztivál, illetve szerzői művek bemutatására, addig 2010-ben, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (politikai ráhatással történő) megszűnésével, elapadtak a források.
Bár még csurrant-cseppent: tavaly az új pénzosztó állami szervként színre lépő Magyar Nemzeti Filmalap egyszeri pályázat keretében, az NKA vizuális művészeti kollégiuma pedig 80 milliós keretből támogatta a filmek terjesztését. Idén viszont már egyik támogató sem írt ki pályázatot: sem az NKA, sem az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi). Holott tény: állami segítség nélkül sem térségünkben, sem Európa más országaiban nem tartható fenn az artfilmek terjesztése.
A szakma képviselői hangsúlyozták, kiszámítható és hosszú távú támogatási rendszer lenne a megoldás, ennek elindítását azonban egyik állami szerv sem vállalta fel: az Emmi hiába ígérte 2013-ra egy 200 millió forintos pályázat kiírását az artmozik és az artforgalmazók támogatására, a mai napig nem ismert, hogy milyen ismérvek alapján tervezik ezt a pénzt szétosztani.
„Az idei költségvetésben 200 millió forint szerepelt az artmozik és forgalmazók, valamint egyéb filmszakmai tevékenységek támogatására, ám a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése érdekében hozott intézkedések miatt ezt a keretösszeget 79,3 millió forintra kellett csökkenteni” – reagált lapunk megkeresésére az Emmi Kultúráért Felelős Államtitkársága. Hangsúlyozva: ennek az összegnek csupán az egyik eleme az artmozik tevékenységének és az artfilmek forgalmazásának támogatása.
A tárca válaszában arra is kitért, hogy az új támogatási rendszer felállításához szükség volt a 2004-es filmtörvény módosítására, amely július elsejével lépett hatályba. A forgalmazói adatok beszerzését követően feldolgozott statisztika alapján lehetővé vált egy új, teljesítményalapú támogatási rendszer kidolgozása, így az artfilmek terjesztésének támogatási pályázatát rövidesen kiírja az Emmi. Ám arról, hogy mekkora keretösszeg áll majd rendelkezésre, illetve, hogy ez a teljesítményorientáltság pontosan mit jelent, nincsenek információk.
Mindenesetre a Filmforgalmazók Egyesületének álláspontja szerint az artfilmek forgalmazóinak a fenti célokra évi mintegy százhúszmillió forint támogatásra lenne szükségük, hogy továbbra is láthatóak legyenek a mozikban a magyar és nemzetközi művészfilmek. Ám a vágy és a realitás között komoly szakadék tátong. Különösen, hogy most már az is biztos: a jövő évi költségvetésben az idei – zárolás utáni – összeg szerepel filmszakmai célokra.
Magyarországon a nézők évi 10-12 milliárd forintot költenek mozira, az összeg 91-95 százalékát a multiplexekben, a fennmaradó 5-9 százalékot pedig a hagyományos termekben. Utóbbiakba évente 1,5 millió látogató megy el, közülük artmozikba – a mozisok becslései szerint – 500 ezer. Ehhez azonban azt is figyelembe kell venni, hogy 72 artmoziból mára – a fővárosiakat is beleértve – 46 maradt, a legtöbb vidéken szűnt meg. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) keretein belül üzemelő Nemzeti Filmiroda negyedéves periódusokban vizsgálja, hogy az art minősítéssel rendelkező mozik teljesítik-e a minősítés kritériumainak megfelelő előadásszám-kvótákat.
A 2013-as artfilmekre vonatkozó, a teljes magyarországi moziparkra kiterjedő nézettségi adatgyűjtést a Filmiroda jelenleg nem folytat – noha erre a filmtörvény kötelezné. Az artmozik jelentése alapján viszont kiderül, hogy a nézőszám csökkenő tendenciát mutat. Míg tavaly az utolsó negyedévben több mint 200 ezer nézőt regisztráltak, 2013 első negyedévében 177 ezerre, a másodikban pedig 150 ezerre csökkent a látogatók száma. Pedig filmek vannak. Idén az NMHH-hoz összesen 86 kérelem érkezett a filmalkotások „art” besorolására (ezzel 1,72 millió forint bevételhez juttatva a hatóságot).
Ebből 66 filmalkotás kapta meg az „art” minősítést, 11 esetében a kérelmet elutasították, egy esetében pedig megszűnt az eljárás. Jelenleg mintegy nyolc film elbírálása tart. A számok egyértelműen mutatják, hogy a legnagyobb probléma a forgalmazás terén mutatkozik: bemutatók ugyan vannak, de a marketing nélkül forgalmazott művek nem jutnak el a nézőkhöz. Vagy nem azok a filmek érkeznek, amelyek érdekelnék a potenciális nézőket.
A hazai artmozizásról beszédes tények hangzottak el a miskolci CineFesten rendezett szakmai beszélgetésen is. Kiderült: legalább 115 olyan 10 ezer lakosnál nagyobb városunk van, ahol nincs multiplex, viszont a modern digitális filmvetítés lehetőségét sem teremtették meg sok helyen. Márpedig a hagyományos technikájú mozik ideje végérvényesen leáldozott, filmellátásuk megoldhatatlan. A gond: a legfőbb mecénásszervezet, az NKA élén álló L. Simon László úgy véli, pénzkidobás fönntartani a művészmozikat.
Persze azt nem mondják meg, mit javasolnak helyettük. Jóllehet vidéki városokban is több példát találni az artfilmeket (is) játszó mozik digitális megújulására, már-már újjászületésére: a többi között az olyan viszonylag kisebb helyeken, akár magánvállalkozásban is, mint Szentgothárdon, Hévízen, Celldömölkön éppúgy, mint Debrecenben vagy Szegeden. A filmvetítés kiegészül kávéházzal, kereskedelmi tevékenységgel, vagy az artmozit integrálják egy-egy város komplex kulturális szolgáltató szervezetébe, amely elviseli, ha a mozin nincs nyereség.
