Egyek voltak, de rosszul voltak egyek, hol egyikükben merült ez fel, hol másikukban, valami külső erő segíthetett volna, új szerelem, ami leszakít, külföldi kiküldetés, bármi, titokban reménykedtek is egy darabig, de csak óvatosan, úgy, hogy igazán ne sikerülhessen: egyéni utazást, külön programot nem vállaltak, egymás nélkül nem indultak el sehová. A barátok elfogytak, egyedül maradtak ketten. Az ismerősök szexuális függőséget feltételeztek, az ember az ilyesmit hajlamos összekeverni mindenféle érzelmekkel, elmúlik előbb-utóbb. Samsa figyelmét arra hívták fel a jóakarói, hogy az élményanyag számít, az, hogy mennyit rak bele magából valaki egy kapcsolatba, pont annyit veszít el magából majd a végén, amennyi energiát beletett. De hát hol volt akkor már a szex és az energia?

Közelről bámulták egymást. What, kérdezte halkan Greg or Samsa, az angol mondatot szerette volna értelmezni, de Samsa or Greg nem válaszolt, aha, ezek szerint ő tud angolul, a másik nem, hallhatta a szöveget filmben vagy dalban, ez a megoldás,mégis tiszta a dolognak ez a része, Greg vagyok, gondolta Greg or Samsa, a férfi kettőnk közül, a döntéshozó, a valaha sokra hivatott feltaláló, aki utazó ügynök lett, ez meg Samsa, a szerelmem, siralmasan semmilyen tekintetével, féreggé változott mellettem. Bárcsak még egyszer emberré változhatnék, nézte indulatok nélkül a nő vizenyős, kifejezéstelen szemét, még élni akarok, gondolta, ember akarok lenni, ezeréves lettem melletted, ezeréves és boldogtalan.

Ezeréves vagyok és boldogtalan, szólalt meg Samsa. Nincs menekvés, végzetesen összeragadtak az érzések is, elvághatatlan a kötelék, megszűntek az önálló gondolatok, büntetést kaptak konkrét bűn elkövetése nélkül, nagyobb a baj, egymás bűnei ők, egymás gyilkosai és áldozatai, nem várta meg, míg szerelme kimondja ugyanezt, elterelte a gondolatait, vélhetően így tett a másik is. Most akkor hogyan tovább, kérdezte magában Greg, hogyan tovább, tudakolta ezzel egy időben félhangosan Samsa.

Az ablakon beáradt a fény, megcsillant a vekkeren, hajnali négykor csörgött hétköznapokon, de ez most egy vasárnap, a semmittevés ideje, a napsugarak felforrósították a páncélokat, a férgekről folyt a víz, a szívük összevissza kalimpált. Greg lekászálódott az ágyról, Samsa figyelte, mire készül, semmi különösre, időhúzásra, mint mindig, csak az ablakot csukta be.

Talán vele élni. Talán vele élnem nem kell már, vagy legalábbis nem muszáj, gondolta Greg or Samsa, ahogy visszafordult. Samsa or Greg ebben a pillanatban azt mondta az ágyról: to live with me. You’ll never have to live with me.

A nap a csukott ablakon át is bántóan tűzött. Greg szelíden, végtelen nyugalommal ült le az ágy szélére, közelről figyelte, miként tűnnek el lassan Samsa vékony lábacskái, hogy alakul vissza nővé, szép nővé ráadásul, hallotta páncéljának recsegő-bomló hangját, a kígyóknak elviselhetetlen érzés a vedlés, egyáltalán nem értik, mi történik velük, de nekik nem volt az, már látszott, hogy sikerülni fog, visszaváltoznak, nem maradnak férgek. Sima kis vasárnap reggel, lehet pihenni még egy kicsit, aztán megbeszélnek mindent, elengedik egymást, többről egyelőre nem kell dönteni, ezt fogalmazgatta magában Greg és Samsa is.

They will be happy. Ezt már a férgek jóságos istene gondolta. Az történik velük, amit akarnak. Vagy amit én határozok meg, tette még hozzá magában, és nézte szigorú szeretettel, ahogy leültek szépen utolsó, békés reggelijükhöz.

(Részlet) 

EGRESSY ZOLTÁN

Író. Ez az írása is benne lesz a Majd kiszellőztetsz címmel a Kalligram Kiadónál ősszel megjelenő novelláskötetében.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

10. 18.

DOROS JUDIT A Népszabadság munkatársa, miskolci tudósító. 2005-ben jelent meg Átkozott, édes föld című novelláskötete, Gyöngyöspatáról írt riportkönyve 2012-ben e-könyvként látott napvilágot.

10. 25.

FÁYMIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

10. 31.

LOVAS ILDIKÓ Szabadkán élő író. Legutóbbi regénye, a Kis kavics 2010-ben jelent meg. Új művét Cenzúra alatti címmel jövőre adja ki a Kalligram kiadó.