Példamutató szamurájok

Sorozatot indított el a japán Kuroszava Akira rendező a múlt század ötvenes éveinek közepe táján legendássá vált A hét szamuráj című kalandfilmjével. Olyannyira sikeres lett, hogy Hollywood is elkészítette róla a saját változatát (A hét mesterlövész, 1960). Kuroszava pedig folytatta a szamuráj mozik forgatását, ami azonban máig méltatlanul árnyékot vet az akkortájt más témában született remek alkotásaira.

Például az 1952-ben készült Élni (Ikiru) című drámájára. Ez utóbbi egy elszürkült, besavanyodott városházi bürokratáról szól – Takasi Simura alakításában –, aki gyomorrákban szenved, és elhatározza, hátralevő idejében végre tesz valami maradandót a közjóért. (A rendezőt Tolsztoj Ivan Iljics halála című novellája ihlette meg.)

Az Ikiru most előkerült a poros polcról, az Etalon Kiadó DVD-n jelentette meg két másik felújított, digitalizált Kuroszava-etalonnal (A testőr, Sanjuro), továbbá Sindó Kaneto két ugyancsak filmtörténeti alapművével (A kopár sziget, Onibaba) együtt, közös albumban. Az 1961-ben készült A testőr (Jojimbo) díjakkal vastagon kitapétázott alkotás, amely nemzetközi sztárrá tette a magányos szamurájhőst alakító Mifune Tosirót. Ő már A hét szamurájban is játszott, és rendkívül erős, szuggesztív figurája viszi el A testőr farvizén a következő esztendőben vászonra került Sanjurót – bár az utóbbi film sem pusztán a sikert meglovagoló ismétlés. Igazságtételnek is tekinthetjük A testőr mostani megjelenését, hiszen évtizedek múltán inkább a róla készült remake-ek idéződnek fel (elsősorban Sergio Leone spagettiwesternje, az Egy maréknyi dollárért 1964-ből, amelyben Clint Eastwood vette át Mifune szerepét).

De Kuroszava nemcsak ezekkel a filmekkel írta fel nevét a legjelentősebb alkotók listájára, míg Sindónak soha többé nem sikerült megismételnie A kopár sziget és az Onibaba nagyszerűségét. (Habár Kuroszava pályája sem volt zökkenőmentes: egy sikertelen öngyilkosságig jutott el abban a mély válságban, amelyet az 1970-ben készült Dodesukaden méltatlanul rossz fogadtatása váltott ki nála.) Sindó két maradandó remekműve fekete-fehér képekben nyújt lenyűgöző látványt, miközben egy-egy emberpár nagy megpróbáltatásokon keresztül elszenvedett tragédiáját tárja elénk. Külön figyelmet érdemelnek az egyes lemezeken látható extrák. Az Onibabához egy a forgatáson készült privátfilmet mellékeltek, ezen a stáb önfeledt pillanatai tárulnak fel. A Jojimbót és a Sanjurót pedig néhány szereplő és közreműködő Kuroszaváról szóló visszaemlékezései kísérik, amelyek kulisszatitkokról is fellebbentik a fátylat.

A japán filmművészet remekei
Etalon Kiadó

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.