Már Frankfurtban is két nemzeti standdal vonul fel az ország
A 2012-ben indult PHP tavaly még társkiállítója volt az MKKE-standjának, az idén azonban különváltak, az együttműködés megszakadt.
A német szervezőknek persze nem föltűnő, hogy eggyel több magyar szereplő jelentkezett, hiszen ők több mint 100 országból 7300 kiállítóra számíthatnak (továbbá legalább 150 ezer szakmabeli és 250-300 ezer érdeklődő látogatóra). Megszokták, hogy minden könyvszakmai cég, szervezet, intézmény képviselője, aki anyagilag megengedheti magának, eljön ilyenkor Frankfurtba, hiszen itt hozzák tető alá a földkerekség könyves üzleteinek mintegy kétharmadát.
A várakozások szerint a brazil fővendégek mellett fókuszba kerülnek az erotikus regények, a digitális könyvek és – mintegy az utóbbiakra adott válaszként – a hagyományos nyomtatásban megjelenő, de különleges kivitelű, kényes ízlést szolgáló munkák. Minket, hazai olvasókat, azonban az érdekelhet, miért képviseli ezúttal két nemzeti stand is Magyarországot?
– A tavalyi jól sikerült együttműködés jegyében képzeltük el az idei évet is – kezdi a választ érdeklődésünkre Hatos Pál, a Balassi Intézet főigazgatója. Ezúttal azonban az MKKE a társkiállítói státuszért, amelyet csak ők adhatnak meg, és amely nélkül nem szervezhetők programok a vásár ideje alatt, immár négymillió forint hozzájárulást kért. „Mi ezt a véleményünk szerint nagyon magas összeget inkább programszervezésre fordítottuk, a megjelenéshez szükséges önálló stand költsége 1,7 millió forint lett” – tette hozzá.
A főigazgató szerint a standoknak önmagukban egyébként sincs különösebb jelentőségük, jóval hatékonyabb, ha programokkal mutatkozunk be a vásár helyszínének kritikusok, olvasók és kiadók által egyaránt látogatott kiemelkedő csomópontjain. A Publishing Hungary program a berlini Collegium Hungaricummal és a
Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Irodával közösen ilyen frekventált fórumokon szervez könyvbemutatókat, közönségtalálkozókat német kiadóknál megjelent munkáik alkalmából Darvasi László, Kemény István, Tóth Krisztina írónak és Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténésznek német irodalmárok, újságírók és színészek közreműködésével.
Darvasi László Virágzabálók című, eredetileg a Magvetőnél (most a Surhkampnál) megjelent kötetével, Kemény István a Kedves Ismeretlennel (Magvető, Braumüller), Tóth Krisztina pedig Pixel-kötetével (Magvető, Nischen Verlag) szerepel, míg Kulcsár Szabó Ernő A magyar irodalom története című munkájának fordításaival.
„Egyébként nem számít kivételes gyakorlatnak, hogy a nemzeti standdal rendelkező országok kulturális intézetei külön megjelennek Frankfurtban – fűzi hozzá Hatos Pál –, hiszen ugyancsak itt találjuk önálló standdal a francia Institut Francais-t, a német Goethe vagy a spanyol Cervantes Intézetet is.” A PHP ügynökségjellegű standján a hazai fordítástámogatási gyakorlatról szóló tájékoztató anyagokon kívül az elmúlt években idegen nyelven megjelent magyar köteteket is kézbe vehetik az érdeklődők.
– Az MKKE több mint négy évtizede állít nemzeti standot Frankfurtban, megjelenítve a magyarországi és a határon túli magyar könyvkiadók nemzetközi figyelmet érdemlő kínálatát – mondja Zentai Péter László, az egyesülés igazgatója. Ő úgy látja: ez a stand amellett, hogy képet igyekszik adni Magyarországról, a magyar kultúráról, irodalomról, könyvkiadásról, elsősorban arra való, hogy ott a magyar könyvkiadók találkozhassanak külföldi partnereikkel.
A hazai könyvműhelyek közül kevés engedheti meg magának ugyanis, hogy önálló kiállítóhelyet béreljen Frankfurtban (különösen a jelenlegi könyvpiaci recesszió idején), képviselőik a legtöbbször „táskás ügynökként” tűnnek föl a vásári forgatagban. A korábbi években, amikor az állami mecenatúra a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) révén még nem támogatta külön a könyvvásári megjelenést (az MKKE nemzeti bemutatóját sem), irodalmi rendezvényeket is próbáltak szervezni ezen a 100 négyzetméteres standon, de ehhez szűkös volt a hely. Ezért öröm, állapítja meg az igazgató, hogy az NKA által finanszírozott Publishing Hungary program évi 100 milliós keretéből most már mód nyílik igénybe venni a vásár reprezentatív helyszíneit is a magyar szerzők bemutatására.
Ezzel szemben botrányosnak tartja az igazgató, hogy miután tavaly a Balassi Intézetet a PHP-vel egyetlen fillér hozzájárulás nélkül fogadták be társkiállítóként a nemzeti standon, idén sem volt hajlandó beszállni abba a húszmilliós költségbe, amelybe a bérlet és az évek során elavult, megkopott installáció (több mint tízmilliót fölemésztő) megújítása került.
„Mindössze négymilliós hozzájárulást kértünk, de a Balassi vezetése azt a minősíthetetlen döntést hozta, hogy inkább saját standot bérel, és nem a magyar könyvszakma képviselőit támogatja” – jegyezte meg Zentai.
A Balassi vezetője a vita kapcsán kifejtette, ők nem az üzleti alapon működő hazai könyvszakma, hanem a magyar irodalom érdekeit képviselik. Csakhogy, tehetné hozzá bárki, a könyvvásárokon általuk bemutatott írók a hazai kiadók szívós munkája révén kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy fordításra, kiadásra érdemesnek találják műveiket külföldön.
Tavaly, a Publishing Hungary program indításakor az intézet vezetői ígéretet tettek, hogy a könyvszakma képviselői is közreműködnek majd a könyvvásárokon történő megjelenés szervezésében, ám ez az együttműködés sem valósult meg. Újabb témakör, amelyben nincs itthon érdemi párbeszéd.
