Az írónő a rendszerváltás idején, alig húszévesen költözött Sopronból Berlinbe, ahol hungarológiát és színháztudományt tanult a Humboldt Egyetemen, majd forgatókönyv-írói végzettséget is szerzett a Német Filmművészeti és Televíziós Akadémián. 1998 óta főként írással foglalkozik, három regénye Magyarországon is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, 2001-ben a Különös anyag (2001), 2006-ban a Nap mint nap, 2011-ben az egyetlen ember a kontinensen. (A most díjazott műve még nem olvasható magyarul.) A dolog pikantériája, hogy miközben német nyelven írt műveit fordító ülteti át magyarra, eközben ő rangos magyar szerzők műveit fordítja németre. Mások mellett Esterházy Péter, Örkény István és Parti Nagy Lajos műveit is. Esterházy Péter hatalmas művét, a Harmonia Caelestist a megjelenést követően fordította le, a mű 2001-ben, a magyar kiadás után egy évvel jelent meg Németországban. Esterházynak amúgy több könyvét is átültette német nyelvre, így a Semmi művészetet és Termelési-regényt, miként Örkény István egyperceseit, Bán Zsófia Esti iskola: olvasókönyv felnőtteknek című novelláskötetét, Zilahy Péter Az utolsó ablakzsiráf című könyvét, valamint Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regényét is. Miként a többi író, úgy Parti Nagy is meg volt elégedve a fordításokkal, egy interjúban így nyilatkozott: „Terézia Mora nemcsak Esterházyt fordít zseniálisan, de a Hősöm teréhez is óriási bátorsággal nyúlt. Az ő szövege – az én szövegem, és nagy örömömre úgy tűnik, hogy németül is működik.”

Mindezek ellenére Terézia Mora elsősorban íróként gondol magára, s, hogy nem alaptalanul, azt számos irodalmi díja is bizonyítja. A most kapott elismerést megelőzően több irodalmi kitüntetést kapott: 1999-ben Ingeborg Bachmann-díjban, 2010-ben irodalmi tevékenységéért és műfordításaiért Adelbert von Chamisso-díjban részesült. Két éve különben szintén magyar származású írónő, a vajdasági Becsejen született Melinda Nadj Abonji vihette haza a rangos elismerést. A Galambok röppennek fel azóta a Magvető kiadó gondozásában jelent meg.

Terézia Mora az itthon-otthon kérdéséről már 2001-ben, Berlinben így nyilatkozott lapunknak: „Jól megvagyok, itt van az otthonom, itt eresztettem gyökeret. Magyarországon jószerével már nem is tudok hová menni. Itt amúgy is felbukkan az otthoni íróvilág színe-java, Esterházy, Nádas Péter, Kertész Imre, Balla Zsófia, Parti Nagy Lajos. (…) A németek befogadtak, bár a kilencvenes évek elején, amikor idejöttem, az idevalósiak hisztérikusabbak voltak. Igaz, én is. Rajtam nem nagyon látni, hogy külföldi vagyok, akcentusom is alig van. Persze az irodalomban nem tudnak igazán hova tenni. A fiatal német írógenerációhoz is tartozom, de egyúttal »magyar lány« vagyok.”

Azóta eltelt néhány év, és Terézia Morát már tudják hova tenni, mert ő már nem csupán a fiatal írógeneráció tagja, és nem a „magyar lány”, hanem a rangos irodalmi díjakkal elismert írónő.

Terézia Mora