Fáy Miklós: Két csókkal több

Harmadszor kezdi az évadot a Metropolitan Opera Anna Netrebkóval, aki mosolyogva szúr ki ellenségeivel, mert évről évre jobb. És végre az Anyegin. Mondhatjuk okosan, hogy az Isten is Tatjánának teremtette, és aki nem követte szorosan az énekesnő pályáját, nyilván arra gondol, hogy Netrebko már túl van a szerepen, amikor még varázslatosan karcsú nádszálkisasszony volt, nyilván megőrjített minden magát Anyeginnak képzelő férfiút Szentpéterváron.

Csak hát nem így van: ezek az első Tatjánák. Hihetetlen asszony, megvárta, amíg a lehető legkevésbé hasonlít a szelíd, olvasgató, félénk virágszálra, aki beleszeret az első férfibe, akiben titkot sejt, aki odavetődik a sztyeppei birtokra, nyeglén és nagyvilágian. Beleképzel mindent, ami náluk otthon nincs, a többi meg Levélária, Anyegin szép dallamú válasza, és a megrázó fordulat a harmadik felvonásban. Rosszul időzített szerelem, az ember a vállát vonogatja, ilyen a végzet. Senki nem hibás, nincs miért haragudni Anyeginre, úriember és alkoholista.

Megvárta Netrebko, amíg nem hasonlít Tatjánára, talán csak azért, hogy valóban el kelljen játszania a szerepet. Azt mondja a szünetben, hogy meg kellett rá érnie. Ez az, amit soha nem mond senki, Júliára és Tatjánára nem kell megérni, mindenki túlkoros, amikor a szerephez jut, de Anna Netrebko tudja jobban. Mert tényleg Tatjána, az első pillanattól kezdve, amikor mélázik, kezében könyvvel. Amit a legtöbb előadásban nem lehet észrevenni: ez nem a rosszul időzített szerelem története.

Anna Netrebko mosolyogva szúr ki az ellenségeivel
Anna Netrebko mosolyogva szúr ki az ellenségeivel

Anyegin belép az ajtón, és Tatjána kezéből kiesik a könyv. Megjött. Nem úgy általában egy férfi, akit eddig nem ismert, hanem az a férfi, akire várt. Ez voltaképpen a bolygó hollandi története, csak a megváltás marad el a végéről. A környezet valószínűtlenül tökéletes a Metropolitanben. Valery Gergiev vezényel, nagy, pompás ívekre osztva föl a zenét. Lehet, hogy a drámaiságot időnként föláldozza a forma kedvéért, nem és nem gyorsít bele Tatjána és Filipjevna párbeszédében, pedig a lány idegessége ezt indokolttá tenné, de Gergiev vastag ecsettel dolgozik, magasabbról néz le a műre.

A férfi énekesek az elképzelhető legjobb formájukat hozzák, legalábbis a két lengyel: Mariusz Kwiecien finom, elegáns, aztán meg szenvedélyes, Piotr Beczala pedig élete legjobb teljesítményét nyújtja Lenszkijként. Mindkét hang szép, de kicsit semleges, most viszont feltöltődnek, forrnak, szikráznak, elenyésznek. A rendezés egyrészt gyönyörű, csehovi világ, beszűrődő fények, vászon öltönyök, másrészt hóviharok, oszlopcsarnokok, teljes nagyvilág. Mindez azonban nem jelenti a gazdagság ostobaságát, minden szerep, minden viszony a végletekig kidolgozott, pontosan tudjuk, hogy Lenszkij és Olga, vagy akár Olga anyja hogyan vélekedik egymásról.

Van egy idétlen is a szereposztásban, a Gremint éneklő Alexei Tanovitski, ronda hangú medve frakkba öltöztetve, talán csak hogy lássuk, mekkora áldozatot hoz Tatjána, amikor mellette marad. A környezet azonban mind csak azért érdekes, mert majdnem fölösleges. Mindaz, ami fontos, Anna Netrebko arcán látható, a szerelem, a kétségbeesés, hitetlenkedés, aztán ahogy Anyeginná válik maga is, megtanulja a míves unatkozást a nagyvilágban, kifejezéstelenné válik az arca hercegnéként. Tökéletesen elég volna egyetlen kamera, amely őt követné, és mindent tudnánk és értenénk.

Két csókkal több az előadás, mint bármelyik másik Anyegin. Mikor a címszereplő visszaadja Tatjánának a levelét, odamegy hozzá, megérinti a lány arcát, aztán nem áll ellen a szépségének, nem bírja ki, hogy a másik fölötti hatalmát ne fitogtassa: könnyű kis csókot nyom a lány ajkára. Két felvonással később ez a történet vége. Anyegin magát tépve, nyakkendő nélkül, lecsúszott kabátban térdepel Tatjána előtt a hóesésben. Tatjána megy, Anyegin utánarohanna. Tatjána megfordul, egy pillantással megállítja a férfit. Egymás szemébe néznek, egészen közel van az arcuk, Netrebko arcán furcsa mosoly szalad át. És kőkeményen lesmárolja a férfit. Sarkon fordul és elmegy. Szevasz.

A Metropolitan Opera előadásának élő közvetítése a MüPában

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.