Én jobban örültem volna, ha ezt gyorsan intézzük, egyetlen mozdulattal, ezt vártam volna tőle, nem pedig, hogy fejbe vág és hagyja, hogy ne találjam meg a fejemben a szavakat. Ezt most leírtam: mi az a per-for-mansz?

Valahogy így tudtam meg, hogy a nagyanyámnak szélütése volt, nehezére esik a beszéd és a járás. Haragba került Istennel, amiért ,,nem rövid úton intézte a dolgot”. Én még nem készültem fel az árvaságra, ez jutott eszembe. Nem bírnám most el. A legrosszabbkor történik ez velem.– De mit akarsz a performansszal? – tértem magamhoz, böködő mozdulataitól, amivel a mutatóujját a jól ismert határozottsággal a karomba döfte, többször egymás után. Az apró konyhaasztalon, a makraméterítőt maga alá gyűrve, a falon ülő, vagy inkább oda szegezett makramébagoly néma tekintete alatt három halina kötésű könyv hevert. Az Uz Bence, a

Madéfalvi veszedelem és a Jézusfaragó ember. Soha nem találkoztam ezekkel a könyvekkel a lakásban. Nehéz porszaguk betöltötte a konyhát, elnyomva a pénteki rántott leves és smarni illatát. – A nagyapád könyvei, válaszolta a tekintetemre a nagyanyám. Az egyiket azért vette meg, mert filmet készítettek belőle és gyerekkori legjobb barátja alakította a főszerepet, ő volt Uz Bence. A másik kettőt meg azért vette meg, mert olyan szépen írt a magyar nyomorúságról.

A nagyanyám nagyon nyugodtan, kék szemét az enyémbe akasztva mondta: – Tudom és kész. Olyan volt a hangulat. Ki kellett beszélni a fájdalmat. És mivel a dolgokat nem oldották meg a nagyemberek, megoldották hát az írók a maguk módján. Amiért a politikusok folyamatosan rosszul döntöttek, az emberek még éreztek, nem gondolod? Volt bennük fájdalom, korgott a gyomruk és igazságtalanok voltak. Azokkal voltak igazságtalanok, akiknek már az öregapja is iparkodott, összeszedte magát. De mindez még nem jelenti azt, hogy a fájdalom nem létezett a magyar romokon. Ezért kellett megvennie a Jézusfaragó embert. A Madéfalvi veszedelem meg az igazságtalanságról szólt. A német elnyomásról. Vagy osztrák. Mindegy.

Akkoriban mindegy volt. Az Uz Bence meg, hát arról mit kellene mondanom azon kívül, hogy a játszópajtása volt a megfilmesített regény főszereplője? De aztán elraktuk ezeket a könyveket. Amikor összeköltöztünk, hozta magával. Selyempapírba csomagolta és berakta a fásláda aljára. Jó helyen volt. Más idők jöttek. Gennyesedhetett is a fájdalom, egyiké is, másiké is. Egymásra gennyesedett. De nem mondtad meg még mindig nekem, hogy mi az a per-for-mansz? Ujjával követte az újság szélére sebtében leírt szót.

– Mit akarsz már ezzel, nagyika? A performansz egy művészi kifejezési mód, amikor a művész a saját testét, személyiségét használja fel arra, hogy kifejezze a mondanivalóját, megfogalmazza a művészi üzenetét.

– Akkor tehát, amikor a miniszter azt mondja, hogy a Nyirő hamvai nem voltak a táskájában, ahogyan az egész világ hitte, és talán ő maga is állította, bár ebben már nem vagyok biztos, hanem az egy performansz volt, akkor az azt jelenti, hogy a Nyirő újratemetése egy jelentéktelen epizód volt, ráadásul nem is akarták újra eltemetni. Hanem egy performanszot csinálni. És ha a táskában az író kötetei voltak, akkor a köteteket akarta újra eltemetni? Vagy azt, amit a kötetek kifejeznek.

Kínosan érintett a dolog, konkrétabban is fogalmazhatok: szégyelltem magam. Mert azt én egyetlen percre sem hiszem, hogy olyképpen volna meg az egyensúly a világban, hogy egyik oldalon a szellemi zoknik, a másikon meg a Nobel-díjasok. Ezt gondoltam, miközben a miniszter Nyirő hamvaival a táskájában vonatozott, megmutatva, hej!, milyen a magyar virtus. Utólag, hogy tudomást szereztem erről, mint népművelő szégyellem magam, mint minisztériumi dolgozó, porig vagyok alázva.

LOVAS ILDIKÓ

Szabadkán élő író. Legutóbbi regénye, a Kis kavics 2010-ben jelent meg. Ez a részlet a jövőre a Kalligram kiadónál megjelenő, Cenzúra alatti című kötetéből való.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

10. 11.

EGRESSY ZOLTÁN Író. Majd kiszellőztetsz címmel az ősszel jelenik meg novelláskötete a Kalligram Kiadónál.

10. 18.

DOROS JUDIT A Népszabadság munkatársa, miskolci tudósító. 2005-ben jelent meg Átkozott, édes föld című novelláskötete, Gyöngyöspatáról írt riportkönyve 2012-ben e-könyvként látott napvilágot.

10. 23.

FÁYMIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.