MAGAZIN: „Dédnagyapám bot alatt szöktette el, leszedte a vándorcigányok szekeréről a világszép Terkát, hogy aztán megalapítsák a Daróczi-hadat.” Így kezdődik Daróczi Ágnes nekünk írt cikke. Bársony Kata e had legifjabb vitéze. Kultúrák határvonalán nőtt fel. Egyszerre volt körülötte a régi, hagyományos közösség a Darócziak távoli kis falujában, meg a Darócziak jelentős értelmiségi bázisa Budapesten. Hogy élte meg e kulturális és társadalmi távolságokat?

BÁRSONY KATALIN: Természetesen. Két kultúrában, két nyelven nevelkedtem, nagyanyám, anyám gyerekkoromban sokáig csak cigányul beszélt hozzám. A hagyományos falusi meg az értelmiségi pesti Daróczi-had nekem mindig egyben volt, harmóniában. Amíg nagyanyámék fel nem költöztek Pestre, sokat voltam Bedőn, ott töltöttem a nyarakat. Pesten meg a Bársony–Daróczi család mindig nagyon komoly elvárásokat jelentett. Nagynéném, anyám testvérei, mindenki tudásra, diplomára törekedett. Meg voltak határozva a célok. Nem volt kérdés, hogy diplomám kell legyen, nyelveket kell tudnom. A másodgenerációs értelmiségiek erejét plántálták belém.

KELEMEN BARNABÁS: Hol van Bedő?

BÁRSONY KATALIN: Csodálatos picike, háromnyelvű falu a román határ mellett.

MAGAZIN: Román többség volt ott még nemrég.

BÁRSONY KATALIN: Még ma is. Az emberek szépen megtanultak együttműködve élni, egymást elfogadni, és az én anyám, amikor bekerült gimnáziumba Debrecenbe, szépen húzta magával az egész közösséget.

MAGAZIN: A hálón lévő angol nyelvű kis életrajza szerint kevert roma-zsidó hátterével érzékenyen érti a kisebbségi létezést. Mennyire valóságos a háttér zsidó része?

BÁRSONY KATALIN: Valóságos, csak másképp. Az apai rokonság kiköltözött Amerikába, amikor hároméves voltam, nagyon hiányoztak, ritkán láttam, látom őket. Én úgy vettem észre, hogy teljesen zsidó származású pesti ismerőseimnek sincs sokkal erősebb zsidó identitásuk, mint nekem. A roma kultúra hatja át az életemet, de attól még én zsidó is vagyok, és nő és budapesti, és számos egyéb identitásom is van. Én ahhoz az új nemzedékhez tartozom, amely ezzel az összetett identitással él, a világnak azt a szépségét értékeli, ami a sokféleségből és a kultúrák harmonikus együttéléséből fakadó.

MAGAZIN: Három híres magyar prímáscsalád három hegedűs sarja járja a világot. Három fokozatot képviselnek. Roby Lakatos, akiről Kata csinált portréfilmet, eredeti stílusában a cigány zenei hagyomány mélyen benne van. Lendvay József klasszikus zenét játszik, de neki azért prímás apja adta a kezébe a hangszert, ő volt az első tanára.

KELEMEN BARNABÁS: És nem akárki az az apuka: Lendvay Csócsi József!

MAGAZIN: Nem akárki Kelemen Barnabás nagyapja sem, Pertis Pali. Mit ad a múlt?

KELEMEN BARNABÁS: Nagyon sokat. Ha bemegyek egy étterembe, ahol cigányzenekar játszik, tudják, kinek az unokája vagyok, mélyen meghajolnak, adják a kezembe a hegedűt, játszom is valamit. Nagyapám emlékét szorosan őriztük, a Jó ebédhez szól a nótára be volt kapcsolva a rádió, ha az ő nótái szóltak. Néhány film is van, melyben láttam őt, ahogy Jávor Pálnak húzta. Amint a hegedű a kezembe került, rögtön próbálgattam a nagyapám nótáit játszani, csak hát ez mégsem olyan, mintha ő adta volna a kezembe a hegedűt. A története nagyon érdekes. Amikor egy prímáscsaládban látszott, hogy egy gyerekből valaki lesz, az anyuka nagyon vigyázott, hogy az a gyerek ne nősüljön meg. Ne vigye el a hasznot. Szinte minden nagy prímás mögött van egy kemény szülő. Pali szerelembe esett, nősülni akart. Úgy látszott, nincs remény, de jött egy veseműtét, és mindenki rettegett, hogy bele ne haljon. Ő meg azt mondta az anyjának, ha nem engedi, hogy elvegye a Jolit, aki ráadásul nem volt cigánylány, ami tetézte a bajt, akkor bele fog halni a műtétbe. Dédnagymama mit tehetett, megígérte...

MAGAZIN: A Pertisek romungrók, a Daróczik oláh cigányok.

BÁRSONY KATALIN: Az én családom ezeket az elszigetelő konfliktusokat mindig kerülte, én most töltekezem ilyen történetekkel, mert egy romungro dzsesszhegedűs fiúról, Balázs Józsefről csinálok filmet, aki az együttesében összekapcsolja a romungro cigányzenét és az oláh cigány népzenét. És ezen a módon is áthidalja a szakadékot.

KELEMEN BARNABÁS: Nálunk máshol voltak a feszültségek. Az a feszültség maradt meg, ami az említett házassággal létrejött. Amikor nagyapám meghalt, a temetés előtt a rokonai becsörtettek a házba, és elvitték a Guarneri-hegedűjét. Volt hegedűs bőven a családban, aki játsszon rajta. Ez drámai volt. És aztán csúnyán mellőzték is a Pertis árvákat. Anyám halálos ágyánál kért bocsánatot az egyik rokon a család nevében.

MAGAZIN: A nagyapjának volt saját Guarnerije?! Komolyan?

KELEMEN BARNABÁS: Volt bizony. Belgiumban vette. Párizsban az egyik legnagyobb kávéházban játszott, ahol Ravel is megfordulhatott, állítólag nagyapám is inspirálhatta az ő híres Tziganeját. Valamelyik herceg első osztályú vasúti kocsit foglalt Pertis Palinak és bandájának, hogy átvigye őket Brüsszelbe a belga királynőnek játszani. Pertis hegedűje fogalom volt, egy sanzonban is benne van.

MAGAZIN: Az Egy szerelem három éjszakájában: „Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt”.

KELEMEN BARNABÁS: Pontosan. A híres prímáscsaládok elkülönítették magukat a többi cigánytól, különösen a kannával zenélő cigányoktól.

BÁRSONY KATALIN: Vagyis tőlünk, oláh cigányoktól.

KELEMEN BARNABÁS: De én aztán nem. Szeretem a cigány népzenei együtteseket, megvesszük a lemezeiket, játsszuk a gyerekeknek, énekeljük velük, mulatunk a Besho Drom lemezeire. Fantasztikus, mennyi zenei tehetség van a romák között. Mindig mondom, hogy ez lenne az integráció egyik legfontosabb lehetősége. A régi Kínában akik a legjobb nevelést kapták, az első években igen nagy részben zenét tanultak. Tudták, hogy ez fontos. Ha a zenének az iskolákban ma is ilyen súlya volna, akkor a romák helyzete is más lenne.

BÁRSONY KATALIN: Te is cigánynak érzed magad, aki e tehetségek közé tartozik?

KELEMEN BARNABÁS: Persze. A táncnak és a zenének olyan összetartó ereje van, hogy biztos vagyok benne, egészen más volna a roma és nem roma gyerekek viszonya, ha kiskoruktól együtt zenélnének, táncolnának, és ennek jelentősége volna az életükben.

MAGAZIN: Ehhez képest az iskolai zeneoktatás iszonyatosan leépült.

KELEMEN BARNABÁS: És ez végtelenül szomorú. A sport biztosan nagyon fontos, de nem szoríthat ki más fontos dolgokat.

MAGAZIN: Guarnerin játszik, ott voltam a koncerten, amelyen Bozóki András miniszter ünnepélyesen átadta használatra azt az állami Guarnerit, amely Kovács Dénes kezében szolgált sokáig. Világhírű hegedűsként sem tudna Guarnerit venni, mint egykor a nagypapa.

KELEMEN BARNABÁS: Fel nem merül. Milliárdos tétel. Ha mindent megvonnék magamtól meg a gyerekeimtől, akkor is eltartana legalább harminc évig, amíg ki tudnám fizetni.

MAGAZIN: Torokszorító hangverseny volt az, amelyen a Guarnerit kapta. Ott játszott utoljára az édesanyjával, Pertis Zsuzsával. Úgy volt, előadják Bach hat hegedű-csembaló szonátáját, aztán ebből kettő lett az édesanyja betegsége miatt.

KELEMEN BARNABÁS: Édesanyám fantasztikus csembalóművész volt, és amíg egészséges volt, eszembe sem jutott, hogy ezeket a szonátákat eljátsszuk. Én, barom! Betegségének első szintje után egy ideig úgy játszott, mint régen, s elkezdtünk dolgozni a hat szonátán. Egy németországi koncerten el is játszottuk mindet. Szerencsére rögzítették. Aztán elvesztette a látását az egyik szemére. A kotta két sorát nem látta egyszerre. Úgy kellett kivezetni a színpadra. Azt a két szonátát játszottuk, amit lényegében kívülről tudott. A saját kezét is alig látta, nem tudom, hogy csinálta végig.

MAGAZIN: Zenészcsaládban a gyereket arrafelé tolják, hogy zenész legyen. Egy roma közéleti családban is cél, hogy a gyerek roma közéleti és kulturális tényező legyen?

BÁRSONY KATALIN: Engem inkább elfelé toltak. Anyám meg akart ettől védeni. Legyek csak diplomata! Tanultam is rá, voltam Brüsszelben is kutató és gyakornok. Onnan hívott haza a Duna TV akkori elnöke, ígért pénzt, paripát, fegyvert. Az első két dokumentumfilmem Indiában el is készülhetett, aztán nekem kellett előteremtenem a költségek felét. Így készült el a Dunán a Mundi Romani sorozat 42 része.

MAGAZIN: Nincs Péter nevű rokona, aki olykor a Carnegie Hallban brácsázik?

BÁRSONY KATALIN: Éppen olyan véletlenül nincs.

MAGAZIN: Akkor más Bársony család Péterével lépett föl ott Kelemen Barnabás májusban. Auschwitzban meggyilkolt magyar zeneszerzők műveit játszották nagy sikerrel. Kelemen Barnabást Jasha Heifetzhez hasonlították. Nádor Mihály hegedűversenyét adta elő, amit eddig senki nem ismert.

KELEMEN BARNABÁS: Operett- és sanzonszerzőként tartották nyilván, komolyzenei munkáiról megfeledkeztek. Ezt a halála előtt két évvel, 1942-ben befejezett művet soha nem adták elő, a családi hagyatékból került a Széchényi könyvtárba. Bársony Péter talált rá. Rögtön láttuk, hogy fantasztikus mű.

MAGAZIN: Szinte ismeretlen, XX. századi magyar szerzők műveivel meg lehet tölteni a háromezer fős Carnegie Hallt?

KELEMEN BARNABÁS: Bizony, nem akármilyen érzés a telt házas Carnegie Hallban játszani.

MAGAZIN: Mi még nem ismerjük a darabot. Felvették?

KELEMEN BARNABÁS: A nyilvánosság számára nem. Sokba került volna. De májusban bemutatjuk itthon, és felvesszük.

MAGAZIN: 2007-től 2011-ig ment a Duna TV-ben Bársony Kata sorozata. Roma közösségek, helyek, személyiségek, konfliktusok Indiától Portugáliáig, Macedóniától Oroszországig, Törökországtól Franciaországig. A néző változatos, lebilincselő, olykor tragikus világot ismer meg. Megy a sorozat tovább?

BÁRSONY KATALIN: Más formában, de megy. A Romédia Alapítvány szépen növekszik. Nyáron megalapítottuk a BAXT Films nevű filmgyártó céget, ott készül a film. Már ötödik éve nagyon jó csapattal csináljuk. Egykor Koszovóból elmenekült család gyerekeiről szól, meg a katasztrofális visszatelepítési gyakorlatról. Németországban éltek tíz évig megtűrt státuszban. 2010 januárjában visszatelepítették a két kisebb testvért és a mamát Koszovóba. A nagyobbik testvér meg a papa Németországban maradt. Ez egy igyekvő család, a nagy gyerek Németországban egyetemre jár. A kicsik iszonyatos kulturális sokkot éltek át: ők németül beszélnek, nem tudnak se albánul, se szerbül, tökéletesen idegen volt számukra az a világ. Három és fél év alatt semmilyen oktatáshoz nem jutottak. Most lassan sikerül családegyesítéssel megoldani a szétszakítottak kálváriáját. A film fejlesztési tervével februárban a Zágrábi Dokumentum Film Fesztiválon díjat nyertünk.

MAGAZIN: Kata legdrámaibb filmje is Koszovóhoz, Mitrovicához kötődik. A kontinens legnagyobb ólombányája mellett táborba zárva élnek romák, s ólommérgezésben halnak meg, vagy válnak egész életükre fogyatékosokká kisgyerekek. Másutt ha valaki készít egy ilyen filmet, „megcsinált ember”, aki előtt megnyílnak a kapuk és a pénztárcák.

BÁRSONY KATALIN: Minden viszonylagos. Az a film első munkáim közé tartozott, bejutott a monte-carlói fesztivál döntőjébe. A filmes szakmában azóta komolyan vesznek, figyelnek arra, amit csinálok. De nem várom, hogy körbeünnepeljenek egy ilyen nehéz történet megjelenítéséért, mely nagyon kínosan érint számos nemzetközi szervezetet.

MAGAZIN: A táborral mi lett?

BÁRSONY KATALIN: Két éve, hatalmas nemzetközi nyomásra végre elköltöztették a bánya közvetlen közeléből az embereket, de nem jutnak hozzá ma sem ahhoz a kezeléshez, amire minimálisan szükségük lenne. És ott van továbbra is az a hegy, amely az ólomszennyezett hulladékból épült, és a szél ma is ráteríti a városra az ólomszennyezett hulladékot. Jut abból szépen mindenkinek, csak persze különböző mértékben.

KELEMEN BARNABÁS

SZÜLETETT: 1978. június 12-én Budapesten. FOGLALKOZÁSA: hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneakadémia docense, a bloomingtoni egyetem vendégprofesszora. Több nagy nemzetközi hegedűverseny győztese. Számos kitüntetés birtokosa, Kossuth-díjas, Liszt-díjas, Príma-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének birtokosa stb. Kocsis Zoltánnal felvett Bartók-lemeze elnyerte a Gramophon magazin az Év Felvétele díját. Szülei: Pertis Zsuzsa csembalóművész és Kelemen Pál csellista, nagyapja: Pertis Pál cigányprímás.

BÁRSONY KATALIN

SZÜLETETT: 1982. december 31-én Budapesten. FOGLALKOZÁSA: filmrendező, szociológus, PhD-hallgató a Corvinus Egyetemen, a Romedia Alapítvány ügyvezető igazgatója. A Mundi Romani (A világ roma szemmel) sorozat keretében forgatott UNESCO-díjas dokumentumfilmjeit a Duna TV mutatta be (2007–2011). Több mint negyven dokumentumfilmet készített eddig a világ számos országában a roma közösségek életéről, kultúrájáról, problémavilágáról. Filmjei számos kitüntetést és jelölést kaptak Monte-Carlótól Doháig, az HBO-n keresztül az Al-Dzsaziráig. Szülei a roma kulturális és közélet jelentős személyiségei: Daróczi Ágnes és Bársony János.

BÁRSONY KATALIN AJÁNLJA

KÖNYV - NOEL MALCOLMKOSOVO: A SHORT HISTORY
Ami soha nem hagy nyugodni. Szakmai ártalom.

FILM - MILCHO MANCHEVSKI: ESŐ ELŐTT
A balkáni etnikai konfliktusokról szóló macedón film, a kilencvenes évek remeke, mindig nagy hatással van rám.

ZENE - BEBO VALDES ÉS DIEGO EL CIGALA: LAGRIMAS NEGRAS
Ez az a zene, mely mindig felmelegít a téli napokon. Jobb felkészülni rájuk.

KELEMEN BARNABÁS AJÁNLJA

KÖNYV - FJODOR DOSZTOJEVSZKIJ: KARAMAZOV TESTVÉREK
Ez a hatalmas, „többszólamú” remekmű nélkülözhetetlen a XIX. századi Oroszország megismeréséhez, egy zenésznek pedig pláne, hogy értse és érezze az akkori zeneműveket!

OPERA - RICHARD STRAUSS: A HALLGATAG ASSZONY, MÜPA, OKTÓBER 12.
Ritkán játszott vígopera, Magyarországon először, magyar társulattal! Remek előadók, remek libretto (Stefan Zweig), remek környezet!

CD - FIRST RECORDING OF GINETTE NEVEU AND COMPLETE RECORDINGS OF JOSEF HASSID
Josef Hassid szerintem a valaha élt legnagyobb hegedűs volt, illetve lehetett volna, de még nem volt 20 éves, amikor kivette a kezéből a hegedűt a skizofrénia, amibe 27 éves korában bele is halt.