Az 55 éves direktort a The Sunday Times korábban „nemzedéke egyik legkiválóbb Shakespeare-specialistájának” nevezte, így első érdemi nyilvános szereplését rendkívül nagy figyelem kísérte. Különösen, mert kijelentette: míg elődje, Michael Boyd a teátrum nevéből a „Company”-ra összpontosított, ő a „Shakespeare”-re kíván koncentrálni. A sajtótájékoztató izgalmas eleme volt, amikor Doran a „vissza a jövőbe” jegyében bejelentette, az együttes (legalábbis a következő három évben) ismét a City kulturális fellegvárát, a Barbican Központot tekinti londoni bázisának.

2002-ben megrökönyödést keltett, hogy az akkori RSC vezető, Adrian Noble „kihurcolkodott” a kifejezetten a Royal Shakespeare Company céljaira kialakított színházteremből, sőt Londonból is, és a bemutatóknak helyet adó Stratford-upon-Avon mellett olyan vidéki helyszíneket részesített előnyben, mint Plymouth és Newcastle. A közönség most azt reméli, hogy legkésőbb 2016-ra, Shakespeare halálának négyszázadik évfordulójára végleges megoldás születik a londoni rezidencia ügyében.

A most kezdődő évad legnagyobb „durranásának” a II. Richárd új produkciója ígérkezik, Doran rendezésében. A főszerepet a korábban már Hamletként is bemutatkozó, de világszerte leginkább a Doctor Who, azaz Ki vagy, doki? sci-fi sorozat időutazó hőseként ismert David Tennant alakítja. A színész hírnevének köszönhető, hogy az RSC történelmében soha nem fogytak el ilyen gyorsan a jegyek egy darabra, mint most. A másik szenzáció a IV. Henrik első és második részének új változata lesz, melyben Gregory Doran élettársára, a dél-afrikai származású kiváló művészre, Antony Sherre bízza Sir John Falstaff szerepét.

A művészeti vezető a következő hat évben minden egyes Shakespeare-darabot műsorra tűz, de csak egy-egy felújításban, ezzel színházi eseménnyé avatva a bemutatókat. Ugyanakkor a szigetországban és a világ számos táján az RSC is bevonul a filmszínházakba, sőt felvételei a médiában is hozzáférhetővé válnak. A Royal Shakespeare Company és a Barbican együttműködése nem csak a Bárd klasszikusainak színpadra állításában merül ki. A két menedzsment nagy súlyt helyez a kiterjedt kreatív oktatási tevékenységre és egy új, fiatal közönség megnyerésére.

A fiatal tehetségek intenzív hétvégi műhelymunkákban vehetnek részt, a diákok, tanárok számára konferenciákat és gyakorlatokat hirdetnek meg. A projektekbe leginkább a kelet-londoni iskolákat és közösségeket vonják be. A stratfordi „nagyszínházon” kívül figyelemre méltó kezdeményezések színhelye lesz a kisebb befogadóképességű Swan Theatre is, ahol főleg Shakespeare kortársai előtt nyílik tér. Bátor próbálkozásnak tűnik a Roa ring Girls, Harsogó lányok fedőnevet viselő nőcentrikus sorozat, melynek keretében többek között egy korábban mindössze kétszer bemutatott darabot, az ismeretlen szerzőtől származó Arden of Favershamet állítják színpadra.

A The Daily Telegraph ismeretei szerint valamennyi Erzsébet korabeli darab közül ebben jut a legnagyobb szerep a szebbik nemnek. A közelgő dupla jubileum alkalmából a Royal Shakespeare Company országos és külföldi turnéra indul. A Dream 16 címet viselő vállalkozás keretében az RSC részben amatőr társulatokkal összefogva, a Szentivánéji álom előadásával utazza be a szigetország mind a tizenkét régióját és tartományát.