Vidám Park: Dodzsem helyett flamingó
A hullámvasutat és az ázó homlokzatú, ezért mielőbb felújítandó rugóslovas műemlék körhintát természetesen egy az egyben megőrzik. 2015-ig a János vitéz kalandjait feldolgozó védett barlangvasúthoz sem nyúlnak, bár a felkínált látványon sok javítanivaló lenne; a munkát mindenesetre nem karbantartókkal végeztetné el az új kezelő. A hosszabb távú terv szerint a mesejelenetek a majdani Pannon Park egyik attrakciójaként élnének tovább, a barlangban futó vonat az egy-két évig ugyancsak megtartandó dzsungel mesevasút és a ma túlvilág kapuja nevű, a távolabbi jövőben szintúgy lebontandó viharvasút régi szerelvényeivel együtt a tervben ugyancsak szereplő Biodómban roboghatna majd – közölte érdeklődésünkre az állatkert főigazgatója, Persányi Miklós.
Megtartják a mesecsónakot is, de a benne látható szcénák (pl. hupikék törpikék) helyén az eredetieket szeretnék bemutatni: nyilván rekonstruálhatók a régi figurák. Az úgynevezett fénydodzsem műemlék faszerkezete alá játszóházat, gyereklovardát vagy kiállítóteret képzeltek el. Egy ideig látható lesz a körhintával átelleni dodzsem felépítménye is, emitt egy 150 tagú flamingócsapat kapna komfortosabb otthont a mostaninál, de a későbbi fejlesztésekig itt is lehetnek pónik. A szintén védett céllövöldét –amelyet nagyjából húsz éve bontottak le és csomagoltak össze – biztosan előveszik. De az állatfigurákra való lövöldözés meglehetősen idegen a profiltól, rossz volna az üzenete, efféle mulatság tehát nem lesz, az új funkció viszont még kérdéses. Az elvarázsolt kastély helyett viszont lesz másik, méghozzá az állatkerti gazdasági épületek helyén, a mostaninál ötször nagyobb alapterületen. Persze nem ijesztgetni fognak benne: amott lesz az állatmesékhez kötődő, Mesevár-mesegyár munkacímen futó attrakció. Persányi mindemellett megtartaná a korábban büféként, még korábban orfeumként hasznosult fahomlokzatú épületet. A megint csak régi, de rettentően hangos és működés közben meglehetősen agresszív benyomást keltő kanyargót azonban nem, ezt a többi, újabb játszószerrel együtt vételre kínálja a Vidám Park Zrt.
Az önmagában nem rossz konstrukció, ha az állatkert gondozza a Vidám Parkban megőrzendő hagyatékot, az efféle működésre számos sikeres példa van a világon. Az viszont már kérdés: helyes-e, ha a megmaradó értékeket az állatkert koncepciója szerint szabják át és működtetik – a számos sikeres példával ellentétben. Másképp: hogyan lehet majd összhangba hozni a magaskultúrát a legkönnyedebb szórakoztatással, egyáltalán lehet-e? A Városliget, és különösen az itt tárgyalt fertálya már az 1800-as évek eleje óta a pesti kisemberek könnyed kikapcsolódásának helyszíne volt, olyan pont, ahová soha nem művelődni, okosodni járt a t. publikum. Lehet érvelni azzal, hogy a park évek óta csak veszteséget termel, de ha az ember kicsit elmélyed a hely történelmében, azt látja, hogy számtalanszor volt már hasonló vagy még rosszabb helyzetben – és lám, csak megmaradt. Nem kétséges, hogy igen nagyszabású rekonstrukcióra szorulna, ha ehhez meglenne az akarat, és ebből következőleg a pénz, tehát a Vidám Park megtarthatná, avagy visszakaphatná a maga békebeli báját, egészen bizonyosan nem kellene aggódni a jövőjéért. Mindent egybevetve a hajdani vurstliból és Angol Parkból lett Vidám Park pótolhatatlan kultúr- és várostörténeti emlék – vallják az átalakítás ellenzői, akik szerint a város értékeit azok eredeti funkcióival együtt kell megőrizni.
A park így is rengeteg mindent elvesztett már – érveltek. Ott volt például a fal mentén végigpöfögő kisvasút: az 1908-ban beindított, angol születésű játékot az 1974-es nagy átalakításkor számolták fel, kocsijai eltűntek, minigőzmozdonyát a zánkai úttörőtáborba vitték, most a zánkai vasútállomáson várja sorsa jobbra fordulását. Egy gyújtogató 1979-ben eltüntette előlünk az egyedülálló hangulatú elvarázsolt kastélyt is – ami a helyén termett, az nagyon nem áll jól a múlt század eleji miliőnek –, ’74-ben szintén kiiktatták a képből a nyolcszemélyes csónakkal működő tobogánt is. Távoli emlék a tükörútvesztő, a MiG harcigépeket formázó gondolákkal szerelt körhinta, amely a felejthetetlen Hahó, Öcsi! című filmben is felbukkant, a fahullámokon görgő hernyó, a nagy hajóhinta, az erős emberek kedvence, a meredek sínen lökdöshető kecske (Persányi és Ráday Mihály úgy tudja, hogy annak idején a becsődölt dunaújvárosi vidámparkban kötött ki) és a Kossuth-díjas jelmeztervező, Varga Mátyás tervezte reneszánsz vízivilág, a Velence is. Ma sóderes parkoló díszlik a helyén.
A nevezetes Plasztikon
A Vidám (Angol) Park egyik legkülönösebb attrakciója az 1896-ban avatott Plasztikon és a hozzá tartozó bonctani múzeum volt. A dodzsem és a barlangvasút között ma is álló, bár külsőleg alaposan átszabott épületben részint korabeli hírességek és hírhedtségek viasz-(egyesek szerint papírmasé) figuráival szembesülhetett a közönség, részint különféle betegségek következtében deformálódott szervekben gyönyörködhetett, egészségügyi felvilágosítás címén. Az attrakció megrázó lehetett: világháborúk közti években a gyerekeket be se engedték a múzeumba. Ami a figurákat illeti, egy 30-as évek végi tájékoztató füzetből tudjuk, hogy a 130 alak között látható volt például Horthy Miklós, Bethlen István, Benito Mussolini, Kleopátra, Robespierre, Hermann Göring, egy finn mesterlövész a karéliai háborúból, Blaha Lujza, Adolf Hitler, Windsor hercege, Franco tábornok, a jávai majomember, egy háromszoros vashengeren való áthúzásra ítélt férfi, Sztálin (akkoriban még mint tömeggyilkos), Sisi, II. Miklós és egy sor közönséges bűnöző. Nagy siker volt, egészen az államosításig. Noha a tulajdonos, alaposan megérezve az új idők szelét, 1949-ben az ötéves tervet népszerűsítendő egy munkásfiút és egy munkáslányt is betolt a többiek közé, 1950-ben a teljes díszes társaságnak ástak egy jó nagy gödröt az épület közelében, és örökre eltüntették az arcképcsarnokot. Senki sem hiszi, hogy a tömegsírból bármi megmenthető volna.
