Ahogy gesztikulál, látom, hogy olyan furcsán összecsontosodtak az öklén a bütykök, ja tényleg, akkoriban kezdett karatézni, meg is mutatta, mit tanult, puszta kézzel széttört egy téglát az iskolaudvaron. Azt hittem, ha ő tudja, akkor biztosan én is, csak elég bátornak kell lenni hozzá. Hát nem, úgy pattant vissza az öklöm a tégláról, mint valami kislabda, és fájt, mint a fene.

– Még mindig karatézol?

– Persze. Ez nem sport, életmód – mondja, nyilván ezerszer elmondta már.

– Klassz. És mondd csak, kellett valaha használnod ezt a képességedet vagy tehetségedet vagy életmódodat?

– Egyszer – mondja némi gondolkodás után.

– No lám. Megkérdezhetem, hogyan történt?

– Hasba rúgtam a szomszédot. Elismerően füttyentek, ő meg elmeséli, hogy nem tudtak kijönni, aztán vitatkoztak, a szomszéd fenyegetően megindult felé, ő hasba rúgta, aztán ennyiben maradtak, mert ő szólt, hogy most még le tud itt állni, de folytathatják is. Érthető módon a szomszéd beérte ennyivel.

Tulajdonképpen tetszik a történet, bár tökéletesen aránytalannak érzem a harmincévi befektetést, reggeli keléseket, karateruhás rugdosódásokat, a mesterektől beszedett ütéseket, fojtásokat, akármiket. Három évtized egy szomszédverésért? Nem sok ez? Nem olyan az egész,mint hogy szuperlégzsákokkal fölszerelt autót vásárolunk, és szívből reméljük, hogy a háromszázezer forintos befektetés soha nem fog megtérülni, amikor majd eladjuk az autót, a légzsákok éppoly érintetlenek maradnak, mint amikor megvásároltuk?

Persze nem vele van a baj, hanem mindannyiunkkal. Mind így élünk: futunk, tornázunk, súlyokat emelgetünk, valóságosan vagy virtuálisan. Ha nem csináljuk, akkor nézzük, ahogy futnak, lőnek, védenek. Mindenféle katonai erényeket fejlesztünk és magasztalunk, miközben utáljuk a katonaságot. A magyarázatot is tudjuk, évezredeken vagy évtízezredeken át így éltünk, csapatban, vadászva, védve magunkat, védve a miénket és a mieinket. Ehhez képest csak pár száz év az, amikor erre már nem volt szükség, vagy legalábbis nem ebben a formában, és még nem tudtunk átállni az ösztönök szintjén, elhűlve nézzük a vasizmú férfiakat, olyanok szeretnénk lenni, mint ők, vagy ha nem megy, akkor legalább jó barátságba szeretnénk kerülni velük, nehogy mi legyünk a végén az a szegény, hasba rúgott szomszéd.

Elfogadom, mert komoly emberek magyarázzák, csak mégsem érzem magamra érvényesnek. Elfogadom, hogy bolondok vagyunk, akik egész életükben egy be nem következő harcra készülnek föl, nem ez volna az első bizonyíték az ember balgaságára. De még könnyebben fogadom azt el, hogy pontosan tudjuk, mi az, amire készülünk. Logikusabbnak látom, hogy azért szereljük magunkra és magunk köré a vélt vagy valóságos légzsákokat, mert biztosra megyünk: azok a légzsákok ki fognak nyílni egy napon.

Szánalmasok vagyunk, nem vitás. Vagy talán olyanok, mint Kovács Anti, a cselgáncs olimpiai bajnoka, amikor megfutamították a falusi vagányok. Még jó, hogy futottam, mondta, más az, amikor a tatamin, egymással szemben, és más, amikor jönnek a széklábakkal, és agyon akarnak verni. Egészen más az élet, és más a sport a maga korlátozásaival, szabályaival, a valóság kiigazításával.

Így járunk mi is. Futunk, ugrunk, ütünk, cselezünk, készülünk az éles helyzetre. Csak azzal nem számolunk, hogy amikor az éles helyzet jön, akkor nagy valószínűséggel petyhüdt izmokkal, félig vagy egészen öntudatlanul, gyógyszerektől bután, szerencsétlenül és kiszolgáltatottan fekszünk valami ágyon. Hanyatt fekve bámuljuk a plafont, és arra gondolunk, mégiscsak fűbe harapni volna jó.

FÁY MIKLÓS

Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

10. 04.

LOVAS ILDIKÓ Szabadkán élő író. Legutóbbi regénye, a Kis kavics 2010-ben jelent meg. Új művét Cenzúra alatti címmel jövőre adja ki a Kalligram kiadó.

10. 11.

EGRESSY ZOLTÁN Író. Majd kiszellőztetsz címmel az ősszel jelenik meg novelláskötete a Kalligram Kiadónál.

10. 18.

DOROS JUDIT A Népszabadság munkatársa, miskolci tudósító. 2005-ben jelent meg Átkozott, édes föld című novelláskötete, Gyöngyöspatáról írt riportkönyve 2012-ben e-könyvként látott napvilágot.