Zsófival örülünk
Zsófi örül, mi sem vagyunk szomorúak. Miért lennénk? Túl vagyunk másfél koncerten, a másik másfél pedig még előttünk, jól szól minden, levegőt is kapunk, mi bajunk lehet. Három zenekart jöttünk megnézni, és a bennünk megbújó miniszterelnök egyből háborús metaforát kiált: három énekesnő kőkemény párbajának lehetünk tanúi. Pedig dehogy párbaj ez, már csak azért sem,mert a fegyvernemek között óriási különbséget látunk. Egy biztos: mind gyilkos.
A Mayberian Sanskülottsbe csöppenünk először. A meglehetős furcsa hangzással operáló zenekart három éve alapította Csordás Zita és Balogh Gallus, s még ebben az évben elkészült az első lemez is, az elég vészjósló című Aloneinkápmegyer. Ezt a cuccot még otthon vették fel, kazettás magnóval. S ahogy olvassuk, az indulás után egy évvel az éppen akkoriban menővé váló lo-fi hullámhoz kezdték sorolni őket, ezáltal egyre nagyobb figyelem övezte munkáikat. Tavaly év elején lett egy dobosuk is, Tarcsi András, vele vették fel az előzőhöz hasonló hangzású Pseudo Death című lemezt, majd új dobos érkezett Hromkó István személyében, végül négyfősre duzzadt a trió: Szigeti Árpád basszusgitáros is beszállt.
Így csapatják most az A38 színpadán. Csordás Zita nemcsak énekel, de időről időre hangszerhez is nyúl. Hol billentyűzik, hol pedig egy rózsaszín pánttal megáldott fehér gitárral operál. Olykor melankolikus, olykor dinamikusabb alterpopdalokat nyom a Mayberian Sanskülotts. De még ez a dinamika is feszült – darab ideig azon morfondírozunk, ez a feszültség, illetve nincs rá jobb szó hirtelen: a komplett zenekarra ezúttal jellemző fapofa vajon a koncepció része, vagy egyszerűen zavarban vannak a tagok, végül jobban esik dramaturgiai szerepet látni az érzelemmentességben, mert működik a cucc.
Épp ezért nem értjük, hogy Csordás Zita miért szabadkozik. Nem kéne: a néhol népdalénekesi gyökereket idéző stílus és az experimentális, olykor koszosan jóleső filmzenepop nagyon érdekes elegyet alkot. A fent idézett Morningdeer is három esztendeje kezdett ezen a néven dalokat publikálni, a címkézés hívei a barokkpop, a lo-fi zajzene és az art rock műfajába, illetve e zsánerek határterületeire sorolták munkáit, és ugyancsak 2011-ben jelentette meg első lemezét, amelynek a „days” címet adta. Rövidesen azonban négyfősre nőtt a „hálószobaprojekt”, volt is egy miniturné a Balogh Levente gitárossal, Orosz Marci perkással és Bolcsó Bálint kütyüssel kiegészülő formációval.
Ám Dányi feloszlatta a kvartettet, új hangzást akart – ez érhető tetten a nemrég elkészült s Magyarországon éppen a koncert napján megjelenő Concert On A Twig című lemezen, melyet épp most mutat be zenésztársaival. A már az előző szettből ismerős Bolcsó Bálint mellett Halmos András és Mészáros Ádám rakja Morningdeer alá a szőnyeget. Eléggé jólesően beteg cucc ez, tele invencióval, meglepetéssel, kiszámíthatatlansággal és lazasággal, biztos hang- és hangszerkezeléssel. Poppal, dzsesszel, lágysággal és keménységgel, a színpadot magabiztosan uraló Dányi Krisztinával.
És kapunk egy harmadik karaktert is ezen a csütörtökön, az éjszakát a Pegazusok Nem Léteznek fejezi be. Néhány percre zavarba jövünk a faék-egyszerűségűnek tűnő zenétől, és a dísztelennek tűnő hangtól, ami Ács Eszter torkából bújik elő, de aztán hamarost otthonosak leszünk benne: lassan lépkedő, minimalista zene ez. Lázár Domokos gitáros, egyébként az Esti Kornél zenekar dalszerzőjének meghatározása szerint: kicsi zene. Tényleg kicsi, de nem hatásában.
Megfontolt és széttagolt valamit játszik a Pegazusok Nem Léteznek, amely ugyan Lázár és Ács Eszter duójának indult, később azonban kiegészült Lázár Ágoston dobossal és Németh Róbert (HS7) basszusgitárossal. Első EP-jük Szomorú számok címmel jelent meg – és semmi tematikai meglepetés: ezek tényleg szomorú számok. Még a vidámabbnak beharangozott daloktól sem teng túl bennünk a hurráoptimizmus, nem mintha ez volna a legfontosabb. Egyszerű és hatásos szövegekkel megszórt, lassan és jóleső darabossággal zakatoló koncertet tol a zenekar, s ha nem blaszfémia: van a szinte végig mozdulatlanul éneklő Ács Eszter hangjában habitusában valami karádysan szomorú és gyönyörű.
Szerettük ezt a csütörtök estét.
