De nézzük, mihez is lett hozzávarrva a site. A Kányádi Sándor költő ötlete és közbenjárása nyomán kialakított, a helyi önkormányzat és a Petőfi Irodalmi Múzeum irányításával működő Döbrentei utcai múzeum rendhagyó múzeumpedagógiai műhely. Állandó kiállításán a magyar tündérmese világát elevenítették meg, a misszió röviden: „a korai évektől (3–4 éves kortól) előkészíteni és érzelmileg megalapozni az olvasástanulást, és az irodalom befogadását, hatéves kortól fejleszteni a nyelvi tudatosságot, a beszéd- és szövegértést, az ehhez szükséges készségeket, elkötelezni a látogatókat a klasszikus és kortárs gyermekirodalom alkotásai mellett”.

Lehet-e nemesb cél? A honlap méltó a tavaly őszi nyitáskor általunk is bejárt múzeumhoz. Már pofára is: akkor is sejteni lehetne, kiknek szól és mit akar, ha kitakarnák (blőr) a címét; legfelül egy karcsú királylány, egy sejtelmesen világító szemű ordas, valamint egy ágaskodó paripa sziluettje látható, utóbbi szájában első ránézésre tölgyfalevél figyelhető meg, ennek azonban az égvilágon semmi értelme nem volna, ilyen a legdurvább községi címerben sincs, tehát legyen inkább lúdtollból kialakított penna, úm. a meseírók alapkelléke – így már jobb.

Középen könyv alakú, önlapozó képgaléria lop derűt a néző szívébe, a ház életéből vett jelenetekkel lehet találkozni itt, van kislány papírkoronával trónon, kislány papírkoronával trón nélkül, kisfiú papírkoronával, mesekönyvvel, kisfiú papírkorona és mesekönyv nélkül, viszont Janikovszky Éva portréjával, és effélék. Nem feszíti szét az izgalom a monitort, de kellemesek a színek, gusztusosak a tónusok, és a betűk sem okoznak epilepsziás rohamot.

A fejléc alatt a legfrissebb információk olvashatók – e sorok írásakor az Olvasás Éjszakáját és két, Weöres Sándorral kapcsolatos programot ajánlottak a néző figyelmébe, lejjebb (e sorok írásakor) egy lejárt attrakciót, ezért pontlevonás jár. Annál is inkább, mert volna miből válogatni, a főoldal alján balra elhelyezett klassz kis programnaptár ugyanis három ígéretes aktuális összejövetelt is ígér, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen. Köszönet azért is, hogy a szerkesztők nem köntörfalaztak: a belépőárakat is kirakták a főoldalra, így egy pillanatig sincs bizonytalanságban senki, még a felspannolódás előtt meg lehet mondani a gyereknek, hogy: nem.

Legalul egy még nagyobb képgaléria fogadja a látogatót, még több papírkoronával. Az első menüpontban a már említett küldetés van részletesebben kifejtve, valamint itt ismerkedhetünk meg a nyitvatartási renddel, továbbá a támogatókkal, akik – kifejezetten szégyenletes – mindössze ketten vannak, az alapító Emmi és – miért pont? – egy ügyvédi iroda. A következő opció különféle foglalkozásokkal csábítja a közönséget, a következő születésnapi zsúr helyszíneként kínálja a házat harminc-, ill. ötvennyolcezer forintokért – ugye, hogy egy hosszabb támogatói lista mennyivel megnyerőbb lenne? – , majd a kapcsolat ponttal zárnak, amelyre nem vesztegetnék időt, ha nem jelennének meg benne a múzeumnak küldött levelek, egyfajta vendégkönyvet rajzolva ki a böngészőknek.

Itt is látszik, hogy nem ártana jobban ráúszni a frissítésre („Nem szégyellnek májusi programot felrakni az aktualitások menüpont alá július közepén???? Itt a nyár!! Szabad egy csomó gyerek....?? Kik irányítják azt a múzeumot???”), de persze az is, hogy érdemes volt megvalósítani Kányádi Sándor ötletét („Nekem tetszett, főleg a sárkány : P”)