Ma egy olyan ember ül az egykoron Pulitzer-emlékdíjjal elismert produkció műsorvezetői székében, aki a következő kérdést tette fel a doktori dolgozatát nyilvánvalóan plagizáló, de államfői pozíciójáért akkor még küzdő Schmitt Pálnak: „Elnök úr, azt világossá tette, hogy megvédi a hivatalát a politikai támadásoktól, és nem hajlandó engedni a politikai nyomásnak. Hogy önben még él a sportoló, most azt is bizonyítja, de azért önt emberként, mégpedig népszerű és meglehetősen sokak által szeretett emberként a becsületében is megbántották. Nem perel? Vagy ezt önnek mint elnöknek kötelessége elviselni?”

Hetek óta megint nézem Az Estét, hogy Obersovszky mit csinál belőle. Obersovszky szenved. Megtört ember. Tudja, hogy a Schmitt-interjú után ő már nem az újságírószakma része, hanem egy nevetséges és megszégyenült pária, aki csak azért maradhatott képernyőn, mert főnökeinek szükségük van egy talpnyalóra Az Estében. Egy eleven Tévémacira, akinek szakmai teljesítménye kimerül a fogmosásban.

Még emlékszünk azokra az időkre, amikor Krizsó Szilvia, Mészáros Antónia, Baló György, Simon András ült Az Este műsorvezetői székében. Nem véleményt mondtak vagy véleménybe csomagolt kérdéseket tettek fel, hanem „csak” kérdeztek, mert kíváncsiak voltak, és a szerkesztőkkel – Kardos Ernő, Orosz Györgyi – karöltve meg akarták érteni az éppen aktuális ügy, történés, botrány társadalmi, politikai és/vagy gazdasági mozgatórugóit. És Az Este ettől lett egy brand, társadalompolitikai érték, referencia-műsor és több százezer állampolgár napi információforrása.

Obersovszky nem kíváncsi. Inkább aggódik. Főként a kormány legfontosabb kampánytémájáért, a rezsicsökkentésért. A következő „kérdést” tette fel Rogán Antalnak, a Fidesz frakcióvezetőjének: „Az embereknél marad ez a pénz? Mert azt gondolom, hogy azt mindenki üdvözli. Azt gondolom, hogy az emberek, ha a számlákat megnézik, ki nem örül a rezsicsökkentésnek. Az a kérdés, hogy egy-egy háztartásra vetítve, amikor megérik azt az emberek, hogy a tranzakciós adót áthárítják rájuk, ugye erről halljuk, hogy dermesztő aránytalanságok vannak egyes pénzintézetek között is, akkor ezek a pénzek ott maradnak a családoknál?” És ahogy erről Tóbiás Józsefet, a szocialisták frakcióigazgatóját faggatta: „Az Együttel ugyan megállapodtak, de szakmai, szakpolitikai kérdésekben gondolom vannak vitáik, és nem is mindig gondolják ugyanazt, Önök például támogatják a rezsicsökkentést, de. Nagyobb mértékben, fenntartható módon. Az Együtt 2014 ebben a dologban elég merev elutasító álláspontot képvisel, azt mondják, hogy a kormány egyszerűen becsapja az embereket.” És amikor Tóbiás emlékeztetett arra, hogy az Orbán-kormány az adócsökkentés kormányaként indult, ehhez képest nőtt az adóteher a családok számára, Obersovszky közbevágott: „Az önök számításai szerint! A kormány ezzel szemben váltig állítja, hogy önök ezt csak propagandából mondják, őnekik vagy más számaik vannak, mindenki mutat számokat.”

Ez egyszerűen szánalmas. És alávaló. Méltatlan Az Estéhez. És összeegyeztethetetlen a közszolgálatiság szellemével.

Obersovszky már többször kiírta magát a szakmából, először az Öljétek meg Tévémacit! című könyv megírásával, majd a Schmitt-interjúval. Önmagát már nem tudja mélyebbre nyomni, csak Az Estét. De abban jó úton halad. Hagyják neki. Talán nem véletlenül.