Itt minden gyorsan és meglehetősen esetlegesen alakult: a túlnőtt családi házas településeken nemigen működött valódi központ, a kereskedelmi multik is oda építkeztek, ahol a legtöbb vevőt remélték. Így ezekben a falvakban sosem a hagyományos, közigazgatási centrumok számítottak igazán, hanem az egyre több ponton összenövő gyűrű gyakran két település közé eső súlypontjai, illetve maga ez az összefolyó folyamatosság.

Aztán mire lassan hozzászoktunk ehhez a depótársadalomhoz, jött az újabb változás: a gyorsan terjeszkedő falvak közül minden negyedik város lett, és amíg a központi – még elmaradottnak számító – régió támogatható volt, azaz komoly fejlesztési pénzekért pályázhatott az EU-hoz, hízni kezdett a helyi öntudat. Egymás után jelentek meg a hol több, hol kevesebb alappal teremtett reprezentatív központok.

És akkor Gyál. Itt is inkább jelentős munkaadókat tudnának felsorolni, mintsem történelmi látványosságokat, a szállítmányozási depókultúra napi dübörgésében az a kevés intimitás is inkább csak a saját ház falai között jelenhet meg. A közút és a lajosmizsei vasútvonal itt nemcsak szimbolikusan, hanem brutálisan és egyszerre vágja ketté a központot, a mellette sorban húzódó középületek mégis mint a fák évgyűrűi mutatják a lassú változást. Jobbra-balra néhány bankfiók, az egészségház még mintha egy valahai falu igényeire épült volna, az oszlopos-tornyos Arany János közösségi ház és könyvtár viszont már méreteivel és a kommerszbe oltott organikus divatmotívumaival idézi a kilencvenes évek friss kisvárosait.

Ez utóbbi amúgy is megér néhány mondatot, hiszen alig tízéves, de mind stílusában, mind technológiailag megrázóan eljárt felette az idő. Az olcsó kőburkolat, a csúnyán szegezett-csavarozott faszerkezet nemcsak igénytelen, de éppen azt az ünnepélyességet nélkülözi, amely az amúgy országszerte utánozni próbált Makoveczben (lásd népi konzervativizmus) rendszerint megvan. Másrészt pedig figyelmeztető is: ha ez tíz év alatt ennyit tudott erkölcsileg amortizálódni, vajon mennyi idő bánik el az új városközponttal?

A karéjszerű (romantikusabban: kitárt karokra emlékeztető) épület horizontális nyugalmat áraszt, nem több, mint kétszintes, ugyanakkor ezt egy az üvegfalak elé ugró árkádos keretezéssel teszi. A kiöblösödésben frissen telepített zöldfelület, meghagyott fák – az épület nem kíván elzárkózni az előtte hömpölygő forgalomtól, de ezzel a zöldpufferrel azért képes önálló súlyponttá válni. (A forgalmat finomhangolással osztották meg: a hivatalokhoz érkezőknek egy utat elválasztottak a közút fő forgalmáról, utóbbit némileg le is süllyesztették, a városháza elé pedig egyirányú útszakasz vezet, mellette parkolókkal, kerékpár- és sétaúttal. Ez újabb elválasztó pufferzónaként működik.)

Külön szimpatikus, ahogy a múltat nem akarják nem létezővé tenni: az új épület a bal szárnyán a korábbi egészségházat foglalja/rejti magában, a jobb oldali falsíkon pedig – egy kinagyított filmcsíkon – az építkezés előtti állapot látható. Éjszaka a főbejárat pillérsorát természetesen megvilágítják, és ahogy a pillérsor, a kivilágítás is egy megnyugtató sorba illeszthető. Hét-nyolc éve Budaörsön még látványosság volt, de mára Miskolctól Celldömölkig találkozhatunk ehhez hasonló, világos mészkőből és visszafogott racionalitással emelt önkormányzati központokkal. Közös lényegük, hogy különösebb ünnepélyesség nélkül akarnak elegánsak lenni. Itt a tervező Stachó Balázs András és az ABC Group volt.

Ezek az új városházák egyszerre akarnak valami felvilágosult tekintélyt, de nyitottságot is sugározni, szolidan formálni azt a dagályos, vigyázzállást idéző képet, amely sokunkban a Hivatalról él. És ez legalább annyira imponáló, mint az a folyamat, hogy (nyilván a hasonló uniós pályázatokkal is összefüggésben) a gyáli épületet immár én is egy képzeletbeli sorba illeszthetem.

Újabb mozaik ebben a folyamatban, hogy mivel Gyál kistérségi központ, a polgármesteri mellé, a mellékutca felé fordulva, új járási hivatal is épült. Ennek kimetszett kőtömbje tiszta építészet. Bár nem tudom, mit szólhat ehhez az agglomeráció legendás népe – mindössze néhány méterre a megidézett közösségi ház piros cserepes, faácsolatos udvarház-romantikájától.

Új városközpont
Gyál

A jobb oldali falsíkon – egy kinagyított filmcsíkon – az építkezés előtti állapot látható