A tejesasszonymorcos volt, és az orra alatt markáns bajuszt hordott. Gyerekként félt tőle, hiába kapott olykor egy pohárral a frissen fejt, habzó tejből, vagy kanyarított neki a malomkerék nagyságú érlelt gomolyasajtból. De azért annak idején minden alkalommal odaszegődött az anyja mellé, amikor a világoskék kandli előkerült. A morcos asszonynak volt egy kajla fia. Beszélni nem nagyon tudott, csak artikulálatlan szavakat motyogott, ha egyáltalán szóba állt valakivel, s fejét féloldalra hajtotta, úgy nézett mindig maga elé. Egyszer ő is kipróbálta, milyen, ha féloldalasan nézi a világot, aztán menet közben majdnem beleesett a patakba.

Mégis vonzó volt a maga módján ez a fiú. Istenien tudott táncolni úgy, hogy egyáltalán nem szólt semmiféle zene a közelében. Miközben egyedül keringőzött, az arcán lágyan elsimultak a torz vonások, a feje is mintha középre billent volna, a tekintete a homályból kiélesedett, csiszolatlan mozgása harmonikussá vált. A lány imádta nézni a változást, ahogyan a széthullott darabok egésszé rendeződnek.

A falu másik bolondja fura sapkát viselt, és rettegett a nőktől. Ha a járdán szembejött vele egy asszony, űzött vadként fordult hátra, s futott egészen egy biztonságos kapualjig, ahol láthatatlanná válhatott. Egyetlenegyszer törte csak meg e fura szokását, amikor minden bátorságát összeszedve bement a videotékát működtető kocsmárosnéhoz, és „szexes filmet” kért. Soha többé nem ment vissza. Később mesélte a sipkás anyja, hogy a fia kikerekedett szemmel nézte a videón a bogarak párzását, tévedésből ugyanis a természetfilmek közül emelt le egyet a figyelmetlen asszonyság.

S volt a harmadik bolond, aki reggeltől estig azt játszotta, hogy motorozik. Az idősek napközi otthonába úgy indult el reggelenként, hogy megigazította a fején lévő képzeletbeli sisakot, előrenyújtotta mind a két kezét, jobb lábbal akkurátusan berúgta az álombéli indítópedált, majd a motorhangot utánozva, hangosan pöfögve, ment végig a járdán. A legkisebb kavicsot is széles kanyarral kerülte ki, itt-ott hangosan dudált egyet, aztán az otthon előtt szépen bakra állította a motort. Hazafelé mindig a pincesor felé kanyarodott. Markáns hegyi borokat készítettek errefelé, savanykásat, otelló- és Izabella-illatút, amitől a fog is elvásik egy idő után, de kit érdekel, ha derűt ad a köztes időre. A legtöbb férfi délutánonként itt ajnározta a hordókat: utólag már látom, hogy a hosszú házasságok titka errefelé nem a harmónia volt, hanem a házaktól jó távol lévő pince és az ott eltöltött tetemes idő. Mindig akadt valaki, aki beinvitálta magához a széllelbélelt motorost. Ő meg előbb szabadkozott, hogy nem nem, látod, vezetek, aztán mégis beadta a derekát, de csak egyetlen feltétellel. Ha a motort otthagyhatja a pincében reggelig.

Mindez azért jutott eszembe, mert mostanában az én falumban szóbeszéd tárgyai lettek a bolondok. A szomszéd kisváros fogyatékosotthonából költöztetnék oda néhányukat, kicsi házakba, ahol konyha van, és szalonnát lehet sütni a kert végében. De az én falum kemény lett és dacos, aláírásokkal űzi el az idegen bolondokat, mondván, nem is volna jó azoknak nálunk, hisz ki megy oda szívesen, ahol nem fogadják örömmel, érzékeny lelkük belerezdülne az elutasításba, gyógyulás helyett pedig visszaesnének.

Dühös földijeim válla fölött széles mosollyal ott keringőzik a tejesfiú, bújik el asszony elől a sipkás, kerül kavicsokat a szellemmotoros.

DOROS JUDIT

A Népszabadság munkatársa, miskolci tudósító. 2005-ben jelent meg Átkozott, édes föld című novelláskötete, Gyöngyöspatáról írt riportkönyve 2012-ben e-könyvként látott napvilágot.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

09. 27.

FÁYMIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

10. 04.

LOVAS ILDIKÓ Szabadkán élő író. Legutóbbi regénye, a Kis kavics 2010-ben jelent meg. Új művét Cenzúra alatti címmel jövőre adja ki a Kalligram kiadó.

10. 11.

EGRESSY ZOLTÁN Író. Majd kiszellőztetsz címmel az ősszel jelenik meg novelláskötete a Kalligram Kiadónál.