Amikor a reneszánsz fölélesztette az ókor művészetét, azt gondolták, hogy a régi görögök énekbeszédben adták elő a színműveket. Ezt akarták rekonstruálni, és így találták föl az operát. Nem kellett sok idő hozzá, hogy a száraz énekbeszédből dús, szaftos, érzéki zene legyen. Ezt a folyamatot Claudio Monteverdi vitte végig. Ő írta az első valóban operaként működő operát, az Orfeót, és ő vitte föl a műfajt első csúcspontjáig, a Poppea megkoronázásáig.

A fiatal Monteverdi a mantovai herceg udvarában dolgozott, akkor még csak szűk és zárt udvari körökben szolgáltak fel operát. De aztán szerencséjére kirúgták Mantovából, beszabadult a polgári Velencébe. Mire kiöregedett a Szent Márk-templom zenei kiszolgálásából, megnyíltak ott az első nyilvános operaházak. Az agg Monteverdire hatalmas kereslet támadt. A Poppea volt a nagy sikerei között is a legnagyobb. Aztán a mester gyorsan meg is halt. Így is többet élt, mint akkortájt illett.

A 75 éves mester olyan szenvedélyes, buja, érzéki dallamokkal zsúfolt zenét írt, mintha egy kamasz hormonjai tomboltak volna benne. De hát ennél sokkal többet tett. Sokféle jellemhez teremtett markánsan elkülönülő zenei világokat. Föltalálta a jellemjelző motívumot. A Poppeában mutatkozott meg először a műfaj igazi ereje. A zene hatalmas potenciálja a bonyolult, finom lelki folyamatok, az emberi viszonylatok megjelenítésében.

Mire a mű véget ér, a lúzereket mind eltakarították az útból, Seneca is engedelmesen megölte magát, a csaló, csábító, gátlástalan pár pedig a hatalom csúcsán elénekli mámoros búcsúkettősét. A Pur ti miro, pur ti godo-t. Az előadás a becsvágyó, bűnös Poppea győzelmével véget ér, a néző sosem tudja meg, hogy nem sokkal később jól agyonrúgta őt is a részeg Néró. (Bár mostanában néhány történész ezt kétségbe vonja.) Keressék meg a zárókettőst a YouTube-on, és nem fogják elmulasztani az operát. A nagy William Christie és híres együttese, a Les Arts Florissant előadásában az angyalarcú kontratenor sztár, Philippe Jaroussky adja Nérót, angyali ördöngősséggel.

Az előadás szeptember 24-én este fél kilenctől a Mezzo tévén látható, Philippe Jaroussky, Danielle de Niese, Anna Bonitatibus, Max-Emmanuel Cencic szereplésével, a Les Arts Florissants zenekar kíséretével, William Christie vezényletével.