Nem minden gyerekből lesz autóversenyző csak azért, mert kiskorában gyűjtötte a matchboxokat, s nem biztos, hogy minden rendőrnek volt annak idején játék pisztolya, minden kertésznek kis ásója és minden orvosnak doktoros táskája. De ha valaki gyerekkorában falta a könyveket, bizonyára nagyobb valószínűséggel lesz könyvtáros, mint az, aki a betűkre rá se tudott nézni.

Az idén az év ifjú könyvtárosának megválasztott Zahuczky László, a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár munkatársa is úgy emlékszik, minden szabadidejében olvasott, nagyszüleinél, otthon, buszon, vonaton, az iskola folyosóján, a kertben. Szófogadó gyerek lévén lámpaoltás után már nem csempészte be a paplan alá a kis elemlámpát, hogy éjjeli bagoly módjára elalvás helyett is olvasson, de sokat bújta a könyveket, az biztos.

S nem csak bújta, meg is őrizte. – Az első időkben kapott ajándék Bambit vagy Szutyejevtől a Vidám meséket ugyanúgy eltettem, mint később a szenvedélyemmé vált történelmi regényeket, klasszikus irodalmat vagy akár a szakmai-módszertani, tudományos szakköteteket. Így alakult ki a közel tízezer kötetes saját könyvtáram – mondja, miközben munkahelyén beszélgetünk. A Szentpéteri kapuban sokemeletes blokképületek sorakoznak, a városnegyed a hatvanas évek végén jött létre, a könyvtár is ilyen stílusú. Eredetileg bisztrónak tervezték az épületet, innen a hatalmas üvegablakok, és a télen nehezen felfűthető, nyáron viszont gyorsan felmelegedő vasbeton szerkezet. Ez a könyvtár az alagsorban gazdag, a megyében egyedülálló képzőművészeti gyűjteményt őriz, és helyet kapott itt egy vaskos helytörténeti anyag is, amely Zahuczky Lászlónak különösképpen kedves.

Szabadideje jelentős részét szívesen tölti könyvtári és levéltári kutatómunkával, s mindig izgalomba hozza, ha egy-egy híres vagy méltatlanul elfeledett személy életútját felderítheti. Ennek a lelkesedésnek köszönhető a 2008-ban megjelent Miskolci életrajzi lexikon, amelynek társszerzőjeként a szerkesztésben is aktív szerepet vállalt. Mostani, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 45. Vándorgyűlésén, Egerben átvett szakmai díját is eddigi munkájának elismeréseként kapta. A díjra az egyesület Borsod megyei szervezete jelölte. Pályaművében azt taglalta, milyen nehézségek állnak az életrajziszócikk-szerzők előtt, és hogyan kell megoldaniuk az olyan dilemmákat, mint a névazonosság, a bizonytalan évszámok vagy épp a többféle írásmód. A lexikonszerzők továbbra is gyűjtik és kutatják mindazon érdemes miskolciak életét és pályaképét, akik a kötetből netán kimaradtak, sőt a történelmi megyékre kiterjedően adatbázist készítenek, hogy visszakereshetők legyenek azok a híres személyek, akik itt éltek és alkottak, vagy innen származnak.

– Lehet, hogy mások halálra unnák magukat, ha régi újságcikkeket, gyászjelentéseket, születésnapi méltatásokat kellene böngészgetniük a levéltár mélyén, de nekem épp ez szerez örömet. Amikor felsejlik egy apró információ, és azt tovább bogozva, afféle hólabdamódszerrel egész történetté lehet kikerekíteni, az hatalmas elégedettséggel tölt el – mondja. Most épp Lányi Ernő zeneszerző életét és munkásságát rendezi kötetbe, aki Egerben, Miskolcon és Szabadkán is létrehozott zeneiskolát.

A Martin-kertvárosban, amely családi házas övezete a borsodi megyeszékhelynek, főként kertészeti-szőlészeti könyveket kerestek az olvasók, ott családias volt a légkör. Az avasi könyvtárosi munka pedig azért volt szép feladat, mert ebben a városrészben – noha több tízezren lakják – azt megelőzően nem volt iskolán kívüli közösségi és művelődési intézmény, csak néhány éve nyitottak könyvtárat az ottani gimnázium egyik szárnyában.

Az átalakuló olvasási szokásokat a könyvtárosok közelről látják. A fiatalok ma már nem a klasszikusokat vagy a kalandregényeket kölcsönzik ki, hanem a vámpíros történeteket. A tinédzserlányok a Szent Johanna gimi sorozatot, a kisebbek Geronimo Stilton köteteit kedvelik. A negyvenes nők manapság a skandináv bűnügyi regényekre „buknak”, de még mindig sokan szeretik a krimi királynőjét, Agatha Christie-t is.

Azon a kérdésen az év ifjú könyvtárosa hosszan elgondolkodik, nem veszi-e át az internet a könyvtár helyét, szükség lesz-e a nyomtatott kiadványokra az e-könyvek mind erőteljesebb előretörésével. Szerinte az információs technológia olyan tempót diktál, amelyet a hazai könyvtárak eleve nem képesek követni, a nyugati országok könyvtáraihoz képest nagymértékű lemaradásban vagyunk. Az e-book láz hazánkban még várat magára, a nagyvárosi, főként fővárosi fiatalok körében népszerűek ugyan az e-könyvek, de egyelőre nem terjedtek el szélesebb körben. Az elektronikus könyvek szerinte már csak azért sem szorítják ki a hagyományos, papíralapú köteteket, mert mindig lesznek olyan anyukák, akik gyermekeiknek lefekvéskor igazi meséskönyvből olvasnak fel.

Egyre többen vannak, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy saját könyveik legyenek. De egyetlen kötet áráért akár több száz példányt kölcsönözhetnek, és egyszerre akár tucatnyi könyvet is hazavihetnek magukkal. Nekik a könyvtár a világot nyithatja ki.

Zahuczky Lászlónak Miskolcon napi tapasztalata, hogy változnak az olvasói szokások