– Már minden fontos pillanatot megéltem, és még mindig itt vagyok – mondta a pénteken megjelent Die Zeit hetilap újságírójának. Iris Radisch többek között azt kérdezte Kertésztől, hogyan vágyhatott magyar zsidó létére, akit 15 évesen vittek el Auschwitzba, az egykori birodalmi fővárosba. „Hogyan tudtam együtt élni a németekkel?” – kérdez vissza az író. „Még megdöbbentőbb, hogy korábban hogyan voltam képes magyarokkal élni. Magyarországon éltem a náci időkben, itt viseltem a sárga csillagot, itt voltam gettóban, itt fogott el a magyar csendőrség.”

Holokauszttúlélő közszereplő énjéről a későbbiekben meglehetősen önironikusan szólt az író. Az újságíró az Utolsó kocsma című műből idézi a „holokauszt bohóca” kifejezést, amelyet magára értett a szerző, hozzátéve, hogy Németországban egyfajta holokausztbiznisz alakult ki. Ebben Kertész is aktívan részt vett, mondja Radisch: ünnepelt kortanúként, aki sokat szerepelt, gyakran tartott beszédeket ünnepségeken. Kertész azonban még a 2002-ben kapott Nobel-díjat is kortanúságának tudja be. „Csakis azért adtak nekem irodalmi Nobel-díjat, hogy ezt a fajta szemtanú-irodalmat díjazhassák.”

„Megfosztotta a saját történetétől ez az iparosított emlékezéskultúra?” – kérdezte végül Iris Radisch. „Megelégszem azzal, ha egy pár ember megértette a történetemet” – válaszolta Kertész Imre, bevallva: mindent elért, amit el akart érni. Nem fog többet írni, legfeljebb régi naplójegyzeteit rendezgeti, azt viszont örömmel. Ugyan ha ereje lenne hozzá, volna még egy dolog, ami érdekelné. Ha újrakezdhetné, ezzel foglalkozna. A szeretettel. (A Kertész Imrével készült beszélgetés teljes terjedelmében olvasható a Nol.hu-n.)

A FAS-nak adott, vasárnap megjelent interjúban – melyet az MTI szemlézett – az író arra is kitért: önéletrajzi jellegű írásban főként a kudarcai érdeklik, az, hogy „miért nem megy valami”, nem úgy, mint Thomas Mann naplóinál. Azok másmilyenek, egy „reprezentatív író” feljegyzései, aki „fontosnak tartja, hogy mi történik vele, hogyan borotválkozik... Én cél nélkül írtam” – tette hozzá. Magához az íráshoz is Thomas Mann vezette el, első, meghatározó irodalmi élménye a német író Wälsungvér testvérek című műve volt. Az íráshoz olvasással képezte magát, tudása az elolvasott könyvekben említett szerzők munkáinak megismerése révén bővült, a személyes találkozást, eszmecserét a kortárs írókkal pedig kerülte – mondta el az interjúban Kertész Imre, kiemelve, hogy az irodalom „nem más, mint merészség és szorgalom”.

Kertész Imre