'Se nem szörny, se nem idióta'
– Mit képzel maga? A Führer alszik, nem lehet felébreszteni – oktatja ki a hívó felet Jodl tábornok, a Wehrmacht főparancsnoka. Timur Vermesnek A leghosszabb nap című amerikai háborús filmdráma fenti jelenete volt az első tudatos találkozása Adolf Hitlerrel. – A tévében láttam a filmet, s kamaszfejjel nem értettem: milyen különös fickó lehet az a rettegetett-imádott diktátor és legfőbb hadúr, akit egy világháború kellős közepén, egy ilyen súlyú fordulatkor nem lehet felébreszteni? – mesélte a lapunknak adott interjújában a Nézd, ki van itt című szatíra apai ágon magyar származású szerzője.
Az 1967-ben Nürnbergben született Vermes újságíró, aki bulvárlapoknál is dolgozott. A Nézd, ki van itt (németül Er ist wieder da) lényegében az időutazás ötletén alapul. Adolf Hitler hatvanhat évvel öngyilkossága után feléled Berlin közepén, egykori bunkere helyén. Először nehezen érti, hogy hova csöppent, de miután rájön, hogy az időutazással egy jóslatot teljesít, elkezd egyre otthonosabban mozogni. Felfedezi a modern médiát, az „interneccet”, a kereskedelmi tévéket, s azok is felfedezik őt.
A politikusoknak jól odamondogató, az eredetire kísértetiesen hasonlító színésznek tartják. A „rendkívüli tehetség” bekerül egy tévés komédiasorozatba, hogy aztán „celebbé” váljon. Akivel szemben – persze téves okokból, de mégis – a legnagyobb bulvárlap, a Bild Zeitung fejt ki ellenállást.
Vermes könyve hatalmas szenzáció (volt) Németországban, több mint egymillió példányt adtak el belőle. A szerző szerint azt, hogy Hitler „él”, sőt „láthatóan jól megvan”, nemcsak a személyét körülvevő felfokozott érdeklődés, az évenként legalább egy Der Spiegel-címlapsztori mutatja. A második világháború és a III. Birodalom minden családot érintett valahogy Európában. A figyelem Hitler személyére összpontosul, a démon felemelkedése változatlanul sokakat érdekel. Azzal viszont még mindig kevesen foglalkoznak, hogy történhetett meg mindaz a szörnyűség 1933 és 1945 között. Mert – s erre Vermes sok helyen roppantmulatságos szatírája is rávilágít – nem igaz, hogy mindenkit lenyűgöz és megszédít a fellépésével.
– Szerintem Hitler alapvetően pragmatikus alkat. Gyorsan képes elemezni helyzeteket, s azokból levonni a leegyszerűsítő következtetéseit. Ügyesen kihasznál lehetőségeket, ért a média nyelvén, de aztán az emberek különböző indíttatásból maguk ajánlják fel a segítségüket. S ezek az emberek nem feltétlenül meggyőződéses nácik – magyarázta Vermes. A feltámasztás ötlete egy törökországi nyaralásán jutott az eszébe. Ott egy boltban Hitler „második könyvét” hirdették, amiről ő nem tudott. Nos, ha volt második is, akkor lehet egy harmadik is, méghozzá úgy, hogy a Führer egyes szám első személyben meséli el feltámadását.
A szerzőt bevallása szerint az írásban nem akadályozták gátlások. Tisztában volt vele, hogy megbánthat embereket, például holokauszt-túlélőket. Nem a provokáció vezette, hanem az, hogy rámutasson a demokrácia gyenge pontjaira, ehhez használta fel Hitlert, akit nem ábrázolt sem szörnyként, sem idiótaként. Ez utóbbi főleg a jó másfél évtizede kezdődött németországi comedy-hullámra volt jellemző. Nevetséges, kétbalkezes alakként mutatták be a Führert, aki azonban egyáltalán nem olyan volt. Vermest az érdekelte, hogy a németek miért tartottak ki a végsőkig mellette egy olyan háborúban, amelyet lényegében már 1943-ra elvesztettek.
– Valószínűleg azért, mert mi, németek sokkal jobban benne voltunk a III. Birodalomban, mint azt magunkról gondoltuk. Mert könnyen gondoljuk magunkról, hogy biztosan nem szavaztunk volna rá, miközben a könyvből is kiderül, hogy milyen sokan vélik úgy: „Húú, micsoda király figura, milyen igazakat mond” – fejtegette a magyarul nem tudó szerző, aki viszont Budapesten mindig otthonosan érzi magát.
A feltámasztottat Vermes mindenképpen konfrontálni akarta a holokauszttal, azonban tudta: a tartalmi vita a könyvben lehetetlen, ahhoz a szereplők valamelyikének tudnia kellene, hogy tényleg az igazival és nem egy zseniális imposztorral áll szemtől szemben. – Két lehetőségem volt. Vagy olyat választok, aki több mint hat évtized után sem felejt, vagy olyat, aki a rengeteg fájdalom után inkább valamiféle megbékélést, lezárást keres. Szerintem az esély ötven-ötven százalék – mondta Vermes. Könyvéből kiderül, kivel hozta össze a Führert.
A siker Vermest is meglepte. Szerinte az egymillión túli példányszám azt mutatja, könyve már nem bestseller, hanem a fősodor része. Ami változatlanul meglepi, az a felolvasásokon a közönség reakciója. Általában az első fejezetet olvassa fel, azt hangos nevetés kíséri. Majd a meglepő befejezés után valósággal tapintható a zavar, hogy most tapsoljanak, vagy inkább csendben maradjanak. Mert nem tudják eldönteni, hogy valóban halott-e.
