Kései találkozás
Ez azért elég jó választék világhírű alkotókból, ha nem is mindenütt a legfajsúlyosabb anyagukkal szerepelnek a sztárok.
Chagall például annak a kiállításnak az anyagával, amelyet nyáron Párizsban, a Musée de Luxembourgban állítottak ki, pontosabban annak valamivel több mint a felével. Kárpótlásul viszont megkaptuk a budapesti bemutatóra az 1964-ben festett Élet című képet, tulajdonképp ez a tárlat fődarabja, amely Chagall életének hatalmas összefoglaló tablója – ez még Párizsban sem volt ott, és először látható Franciaországon kívül.
A Chagall – Háború és béke között címet viselő kiállítás hatvanöt műve végül is nem túl bonyolultan, a festő négy életszakaszának, vándorlásai fő helyszíneinek alapján tagolódik ciklusokra. Az első szakasz az 1914-től 1922-ig terjedő periódus, amikor a háta mögött már néhány párizsi évvel újra hazatér, és tanult szemmel újra rátekinthet arra az orosz vidéki zsidó kultúrára, amely festészetének forrása. Igaz, csak házasodni tért haza 1914-ben, de közben kitört a háború, és ezért nem tudott már visszatérni Párizsba. Így viszont részese lehetett a nagy történelmi fordulatnak, s egy időre részt is vállalt a kommunista művészeti oktatásban, ami azonban nem jelenti azt, hogy elszakadt volna a saját tradícióitól, sőt szabadabban élhetett velük. Egész sorozat metszetet készített a vidéki zsidóság életéről, figuráiról, sőt egy szép, zöld tónusú képen gyermeke, Ida születését is láthatjuk (Bella és Ida az ablaknál, 1915), ahogy ekkoriban készült, öntudatos önportréját is.
A következő korszak 1923-tól 1941-ig tart, amikor is újra visszatérhet Párizsba, s felszabadultan járhatja saját festői útját, kibontakozik jól ismert szimbólumrendszere. Több megrendelést is kap könyvillusztrációkra, így a Holt lelkek, La Fontaine-meséi, majd a Biblia illusztrálására – belőlük gazdag válogatást láthatunk. A Biblia azért volt különös vállalkozás az ő esetében, mert a zsidó vallási hagyomány tiltja a szent szöveg ábrázolását (mivel az elvonhatja a figyelmet), Chagall ezért e megbízatása előtt, a harmincas évek elején Palesztinába látogat nemcsak tájélményekért, de egyfajta lelki feloldozásért is. Ugyanebben a korszakban kezdi festeni a cirkusz világát. Álomszerű képei közül különösek az önmagát állatfiguraként (leginkább kakasként, de kosként, szamárként is) megjelenítő portrék: a Szent Iván-éji álom, a Kakasháton vagy A kakasfejű férfi Vityebszk felett.
A harmadik korszak a háború ideje, amikor 1941 és 1949 között New York-i emigrációba kényszerül. A háború borzalmai a távolból is megérintik, aminek leghatásosabb képi kifejezése talán az általa elképzelt zsidó Golgota, Krisztus zsidóként való keresztre feszítésének képe (ennek egyik változata, a Keresztre feszítés sárgában jött el Budapestre). A háború után – ez a negyedik periódus – véglegesen visszatér Franciaországba, és életműve tovább gazdagodik olyan grandiózus megrendelésekkel, mint például a párizsi opera mennyezetének dekorálása. A hatalmas kompozíciók, freskók, mozaikok, üvegablakok visszahatnak némileg stílusára, formavilágára is. Ez az egyszerűsödés figyelhető meg például a Vörös és fekete világ, vagy A tánc című kompozícióján.
Világhírű példaképe mellett végre önálló kiállítást kapott a Nemzeti Galériában Ámos Imre, a „magyar Chagall” is – éppen ezzel a címmel. A Kolozsvári Marianna rendezésében, negyvenöt alkotásból összeállított anyag szerencsére nem igyekszik Chagall-epigonnak beállítani Ámost, mint ahogy nem is volt az, világa sokkal komorabb, súlyosabb, vadabb. És bár maga is használja a zsidó hagyományt, s felfedezhetők nála Chagall-lal párhuzamos tendenciák, nem téveszthető össze az orosz-francia mesterrel. Látható és digitálisan lapozható például a kiállításon az a vázlatfüzet is, amelyet Ámos utolsó munkaszolgálata idején, Szolnokon rajzolt tele tragikus látomásaival, mielőtt Dachauban végleg elnyelte a láger. A tárlatnak ez a tragikus csúcspontja, pozitív magaslata pedig talán az a sarok, ahol megidézik Ámos és Chagall egyetlen találkozását, 1937. október 4-én, Párizsban, melynek nemcsak naplóbejegyzésként maradt nyoma Ámos munkásságában, hanem két rajzos vázlatban is. Most hetvenhat év után találkoztak újra, Budapesten.
