Ez történt velünk
A második díjat Szabó Eszter és Kun Dávid közös munkája vitte el, amelynek címe: „Az nem lehet, hogy annyi...” A bronzérem ezúttal Dobi Nóra és Gáspár Attila Már megint hiányzik című plakátjáé lett. Az idei ARC főtámogatója, a MagNet Magyar Közösségi Bank különdíját, amelyet a pénzintézet a legerősebb társadalmi üzenetet közvetítő műnek szánt, Glázer Attila kapta Jewgaynazi című munkájáért. A leginkább kedélyborzoló plakát díját, vagyis a Borz-díjat ezúttal Oliver Sin vihette haza, aki Más péniszével festettem címmel látta el művét.
A HVG különdíját Faniszló Ádám Kézfogása érdemelte ki, a Hammer Solutions különdíját pedig, amely a reklámszakma szempontjai szerinti legjobb plakátnak járt, Wollák Péter kapta Hungarian Smiley című alkotásáért. A MagNet kreatív versenyt is hirdetett a Közösségi Adományozási Programban részt vevő civil szervezetek számára. Ezt a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének alkotása nyerte, melynek címe: Kutyával a vakvilágból.
Az idei, egyébként 13. ARC pályázat és kiállítás hívószava, illetve témája: „Mi történt velünk?” Geszti Péter elmondása szerint Hankiss Elemér egyik cikkéből vették a kérdést, amely igencsak érzékenyen tapint a közérzületre. Ezmár csak abból is látszik, hogy rég nem volt ekkora pályázói kedv: a zsűrinek mintegy 1400 munkából kellett kiválasztani az Ötvenhatosok terén végül kiállított 125 plakátot. A zsűri egyik tagja, D. Tóth Kriszta elmondta, megdöbbenéssel töltötte el, hogy az embereknek szinte mindenről a politika jut az eszébe, s hogy ő személy szerint kevesellte az idei pályázati anyagban a civil témákat.
S hogy milyen szerinte a 2013-as ARC? Leginkább tehát politikus („politikusabb, mint én”), mégis sokféle, egyben brutális tükre a társadalomnak. A tematikai prímet, úgy látta, a trafikmutyival összefüggő plakátok vitték. – A tököm tele van azzal, hogy Magyarországon mindenki címkéz – mondta Glázer Attila, a Jewgaynazi alkotója, mely plakáton ugyanaz az ember látható, csak éppen háromféleképpen, a zsidókkal, a melegekkel és a nácikkal kapcsolatos sztereotípiák mentén ábrázolva. Szerinte a politika és a nyilvánosság irányítói nagyon egyszerű eszközökkel „beszélnek velünk, vernek át minket”, ezért ő is nagyon egyszerűen próbált visszaszól-
ni. Faniszló Ádám munkája, a Hungarian Smiley a hagyományosan stilizált mosolygó arcból csak a két tágra nyílt szemet hagyta meg, ezt láthatjuk a plakáton. A felfelé vagy lefelé görbülő szájat mindenki ízlése és habitusa szerint képzelheti oda a plakátra. Oliver Sin elmesélte: Más péniszével festettem című plakátját azoknak ajánlja, akik tavaly kizárták egy „leszbikus pályázatról”, mert ő maga heteroszexuális. Elmondása szerint a szervezetet fel is jelentette az Amnesty Internationalnél diszkrimináció miatt. A képpel azt szeretné üzenni az embereknek: ne legyenek prűdek.
Gáspár Attila és Dobi Nóra második helyezést nyertmunkája az alkotók szerint a gyermekbántalmazás elleni állásfoglalás: a plakáton egy üres, fehér iskolatermet látunk, melynek közepén az egyik pad környéke csupa vér – ez magyarázza a Már megint hiányzik címet. Szabó Eszter és Kun Dávid műve pedig a Hősök terét ábrázolja, csak éppen a hősök nélkül. Szabó Eszter szavai szerint a hiányról szól a plakát, a szeretet, a tisztelet és a hagyományok hiányáról. A fődíjas Frenyó Teodóra Rossz nevelés című plakátján a magyar ábécé betűit láthatjuk, mindegyik betű alatt egy példaszóval. A, mint agresszió, B, mint buzi, C, mint cigány, Cs,mint csaló és így tovább – vagyis minden betűhöz egy-egy negatív konnotációjú kifejezés társul.
Frenyó szerint, habár ő reklámszakember, plakátja egyértelműen társadalmi mondanivalót fogalmaz meg, a magyar felnőtteknek szeretne üzenni. Éspedig azt, hogy a gyermekek felnőtté válásában mindannyian felelősek vagyunk – szülők és tanárok egyaránt. A nagyok felelőssége tehát, hogy a Magyarországra – Frenyó szerint – jellemző negatív gondolkodás legalábbis kevésbé legyen általános.
